Nagykanizsai kezdetek, az első munkahelyem        

1970 júliusában hárman vegyészmérnökök szinte egyszerre léptünk be a Nagykanizsai Fényforrásgyárba. A Technológiára vettek fel bennünket azzal a szándékkal, hogy majd az épülő üveggyárban fogunk dolgozni.

A technológia egy viszonylag tágas szobában volt, de csak 6 szék volt bent. Akkor már vagy 11-12-en voltunk ott állományban, tehát azt kérték, hogy időnk nagy részét a lámpagyártó gépsorok mellett töltsük. Nem mondanám, hogy szívesen láttak bennünket a gyártósorok mellett, arról nem is beszélve, hogy a vezetők valószínűleg féltékenységből még beszélni sem akartak hozzánk, a műszerészeknek pedig megtiltották, hogy szóba álljanak velünk. Járkáltunk a csarnokokban, a gyártásról nem sok ismeretet szereztünk, de a legcsinosabb lányokról tudtuk melyik sorokon dolgoznak. November végéig bírtuk, aztán felmentünk Zsidró Pálhoz, az akkori gyárigazgatóhoz és kértük, küldjön fel bennünket a pesti üveggyárba, ha már úgyis üveggyárban fogunk dolgozni. Megtette azzal a kikötéssel, hogy két hetente haza kell jönnünk és ő megnézi a füzeteinket, mit tanulunk, mit fejlődünk fent.

A pesti üveggyárban szívesen fogadtak bennünket, különösen engem, amikor megtudták, hogy sakkozom. Rendszeresek voltak a sakkpartik a kemence műszerszoba hátsó, elkerített részében, mindenki velem szeretett volna sakkozni. Egyébként tényleg sokat tudtunk tanulni, jegyzeteltünk is mindhárman rendesen. Soós Ernő kb. 20 oldalt, én és Kálovics Feri pedig kb. 7-7 oldalt írtunk az első két hétben.

Hazamentünk, kaptunk egy üres szobát az akkor épült barakk épületben, de a kutya sem volt kíváncsi ránk. Újabb kiküldetés, de most már mindnyájan kevesebbet jegyzeteltünk, szerintem arányosan. 4-5 hónap telhetett el, amikor véletlenül összefutottunk a gyárigazgatóval az egyik csarnokban. Eléggé meglepődött és azt kérte menjünk fel hozzá az irodába. Vittük a füzeteket, bele sem nézett, mondta, hogy nagyon siet, sok a dolga. Megkérdezte van-e valami kérésünk. Ernő megkérdezte, hogy egy-egy napra

elmehetne-e az országos könyvtárba, ott utána tudna nézni pár dolognak. Zsidró Pál kijelentette, szó sem lehet róla, mit képzel, még alaposabban ismerje meg inkább az üveggyártást. Feri kérte, hogy június második felében menne el szabadságra, mert a felesége pedagógus és együtt el szeretnének menni nyaralni. A gyárigazgató felháborodottan közölte, hogy tanulja meg Feri felesége, neki kell majd a férjéhez alkalmazkodni a jövőben és emiatt nem engedi el szabadságra júniusban. Én következtem ezután, de talán senki nem lepődik meg, ha azt mondtam, "Köszönöm nekem nincs semmi kérésem."

Ez volt az első munkahelyem, de őszintén szólva nem így képzeltem el az első tapasztalatokat.