Targoncavezetők is voltunk Ravennában (1995)
Ravennában a Belcan tervezte és a VTG által gyártott HSF beforrasztó gép, szivattyúgép és a két gép közötti áthordó lánc üzembehelyezésén dolgoztunk Demmel Lacival, Keszler Lacival, Laczfi Endrével és Vékony Andrissal.
A gépsor többi részét amerikai gépgyárak gyártották.
Minden szerelőcsoportnak volt egy-egy szerelésvezetője, a VTG-nek én voltam. A ravennai gyár egy korábbi vezetőjét, Bob Smith-t hívták vissza, hogy a szerelőcsoportok munkáját összehangolja.
Minden reggel volt egy megbeszélés egy irodában, ahol minden szerelésvezető elmondta a bánatát és az elképzeléseit a megoldásra.
Néhány alkalom után rájöttem, hogy én hasznosabb vagyok az üzemben, így az utcai ruhát munkásruhára cseréltem.
Az egyik reggeli eligazításon azt javasoltam Bobnak, hogy a Magyarországról visszaszállított raklapokat Hoffman csatornákkal, rakjuk át az üzem egy távolabbi pontjára, mivel csak később lesz rájuk szükség.
Egyetértek, volt a határozott válasz.
Ebéd után megkérdeztem a Bob-ot, hogy mikor várható, hogy raklapokat valaki átvigye új helyükre.
Dzsozef (József) a VTG-sek nem tudnak targoncát vezetni?
Nem tudjuk, mert még soha nem próbáltuk.
Ezt követően soha többé nem kérdeztem, meg amerikai gyárakban, hogy lehet, vagy nem lehet használni ezt vagy azt a gépet eszközt a munkához.
Keszler Lacival megkerestük a targoncák garázsát és a legkisebbet, alkalmasnak találtuk a raklapok átszállítására.
A szerelési helyszínt üzemelő gépsorok között érhettük el. Laci a targonca előtt ment (csengő nélkül) és mindenkit elküldött a targonca elől, mint az autók korai megjelenésekor a városokban.
A gépeinket elkezdték átalakítani, hogy használhatók legyenek.
Az egyik reggeli megbeszélésen kiderült, hogy nincs még vállalkozó, aki a kábelcsatorna rendszert kiépítse a gépeinken és a gépek között. Jelentkeztem erre a munkára.
Dzsozef meg tudjátok csinálni? - kérdezte Bob
Még soha nem próbáltuk, de azt hiszem igen! – válaszoltam én
Mivel szorult helyzetben voltak, ránk bízták ezt a feladatot.
Kaptunk egy vázlatot, hogy milyen pontokat kell összekötni, milyen magasságban, a specifikáció legnehezebben teljesíthető része, hogy a csatornafedeleket kinyitva lehessen a kábeleket behelyezni fűzés nélkül.
A feladat nem volt nagyon bonyolult, de többször visszabontottuk a már felszerelt elemeket, aminek az oka a tudatlanságunk volt.
A tudatlanságunkon kívül volt még egy nehezen kezelhető probléma, hogy sajnos a Keszler Lacival mind a ketten tériszonnyal küzdöttünk a 6m-es magasságban.
Minden délután megadtam Nick Korenowski, program managernek, hogy milyen elemek szükségesek a munka folytatásához, ő megrendelte, majd következő nap délelőtt, hangosbemondón hallottam, hogy menjek a raktárba átvenni a megrendelt elemeket. A szállítólevelet aláírtam és a nekem átadott példányt leadtam a raktárban Beckynek
Néhány nap múlva, Nick az javasolta, hogy én rendeljem meg az elemeket.
Összeállítottam egy mondatfüzért a rendeléshez, a raktárban megtudtam a cég telefonszámát és a következő naptól már én rendeltem a hiányzó elemeket.
A Hoffman csatornarendszert sikeresen összeállítottuk és felszereltük.