A TUNGSRAM a második világháború előtt és után 1948-ig, BAY ZOLTÁN

Ez év júniusában kérdést tettem fel volt tungsramos kollégáknak volt gyárunk történelmével, történetével kapcsolatosan. Azt kértem, mondjanak véleményt a Tungsram múltjával kapcsolatos vélekedésekről.

Négy időszakot jelöltem meg:

• A második világháború előtt
• A második világháború és államosítás után
• GE korszak
• A GE után

Ezt írtam a második világháború előtti korszakról:

"Egyesek szerint,

Amikor a második világháború előtt a magyar ipar fellendült / a németetek csodákat műveltek: könnyű kis tankoktól – rövid időn belül – eljutottak a világelső Tigrisekig és Párducokig, legyártottak számtalan modern tengeralattjárót, repülőgépet, kifejlesztették a V1 repülő bombát, a V2 ballisztikus rakétát, a lökhajtásos repülőgépet, gyártottak műbenzint, művajat stb. stb./ Ennek a német iparnak a beszállítója volt a magyar ipar. Ennek a magyar iparnak volt az egyik ékköve a Tungsram, amelyhez a wolframszálas, a kripton töltetű izzólámpa feltalálása, és még számtalan kiváló műszaki-tudományos eredmény kötődött. Kiemelkedő volt a rádiócső gyártás. A Tungsram akkoriban egy vezető európai cég volt.

Mások szerint,

A Tungsram akkoriban /minden eredménye ellenére/ nem volt képes belépni a vezető európai, amerikai gyártók sorába. Túlzásokba eső felmagasztalása vágy-vezérelt. A Tungsram egy kelet- európai körülmények közt működő, gépeit Nyugat-Európából (Angliából) beszerző cég volt, mely a műszaki-kereskedelmi világbajnokság tabellájának alsó régiójában játszott – jól és eredményesen."

Kutatva, kiknek lehet inkább igaza, rátaláltam Bay Zoltán (sokak által nyilván ismert) visszaemlékezéseire, melyet Amerikában írt, miután oda emigrált. Ezt írja róla a Wikipédia: "Barczi Bay Zoltán Lajos (nevének ejtése: Bai) (Gyulavári, 1900. július 24. – Washington, 1992. október 4.) magyar fizikus, a Magyar Tudományos Akadémia tagja, a Világ Igaza kitüntetés birtokosa. A 20. század világviszonylatban is meghatározó természettudósai és feltalálói közé tartozik. Úttörő munkásságának nagy eredménye, hogy megalapozta azt, hogy a radarcsillagászat mint új tudományág létrejöhetett. Nevéhez fűződik a magyar Hold-radar-kísérlet, a fotoelektron-sokszorozó és a fénysebességre alapozott méterdefiníció."

A könyv címe: "Az élet erősebb". https://mek.oszk.hu/15800/15845/ Csokonay és Püski kiadó közös kiadványa 1990

A könyv 16. oldalán írja Bay:

"A Tungsram Közép-Európa legnagyobb izzólámpa- és rádiócsőgyára, a holland Philips és a német Osram után a harmadik legnagyobb Európában. Huszonnégy százalékban amerikai érdekeltség (General Electric, RCA és I.T.T.), körülbelül a részvényeknek ugyanennyi része volt Osram és Philips tulajdonban, a többi magyar vagyon egy különleges konstrukcióban. /…/Magyarország méreteihez képest igen nagy gyár, gyártott évente negyvenmillió izzólámpát, három-négy millió rádiócsövet és hatvanezer rádiókészüléket. E gyártásnak körülbelül tíz százaléka kielégítette az egész magyar piacot, a többi külföldre ment, és Magyarország legjobb valutaszerző exportja volt. Az európai piac húsz százalékát a Tungsram látta el.

- Hatezer magyar munkás dolgozott az újpesti központi gyárban, s körülbelül ugyanannyi a fiókvállalatoknál, melyek egy része Magyarországon, tíz fiókgyár pedig Európa különböző országaiban működött. A General Electric-kel, a Radio Corporation of America-val és az összes európai nagy gyárral együttműködve gyártási eljárásaiban "up to date" volt. Több százra rúgott az Újpesten kidolgozott szabadalmainak száma, melyeket "tapasztalatcserében" a többi nagy gyárnak, így az amerikaiaknak is rendelkezésre bocsátott.

- A vállalatnak szépen felszerelt kutatólaboratóriuma volt, mely száz embert foglalkoztatott. Így kerültem én kapcsolatba a vállalattal, mely 1936-ban meghívott a Kutatólaboratórium élére. Akkor én a szegedi egyetemen voltam az elméleti fizika professzora, s nehezen szántam el magam, hogy a tiszta fizikai kutatást az alkalmazott fizikával fölcseréljem, bármi csábító volt a szegedi, eléggé szegényes viszonyok között az országnak ez a legnagyobb fizikai laboratóriuma. A kérdést Aschner Lipót, a Tungsram nagy látókörű vezérigazgatója oldotta meg, aki biztosított, hogy a tiszta fizikai kutatást nem kell abbahagynom, és hogy a Tungsramnál semmi előírt feladatom nem lesz, a feladataimat magam állapítom meg. Ezenkívül később alapítványi tanszéket szervezett számomra a budapesti Műegyetemen, ahol az atomfizikát taníthattam, és finanszírozta, hogy ott az ország első atomromboló készülékét megépíthessük. Láttam, hogy nem átlagemberrel van dolgom, s ez vitt a Tungsramba. Mivel pedig a Tungsram megtartotta az összes ígéretét, magához forrasztott, céljai az én céljaim is lettek."

A fentiekből világos: a Tungsram nem egy "futottak még" cég volt, hanem a világ vezető cégeinek egyenrangú partnere.

A németekkel való háborús együttműködésről: "1944. március 19.: a németek megszállták Magyarországot. /…/

A németek kész listát hoztak, s az első napon letartóztatták az eminens ellenzéki politikusokat, a fontosabb ellenzéki újságírókat, az ipari életben vezető szereppel bíró zsidókat, Aschner Lipótot is. A második napon megjelent a Tungsramnál egy német bizottság. Azt hittük, hogy átveszik a vezetést, de ehelyett csupán egy rádiócsövet tettek le az asztalra, s azt kérdezték, mennyi idő múlva tudja ezt a Tungsram milliós tömegben gyártani? A válaszunktól függ, hogy kénytelenek lesznek-e átvenni a vezetést? A rádiócsőgyártásunk vezetője zsidó mérnök, nem mer szólni. Gondoltam, öntsünk tiszta vizet a pohárba, s azt kérdeztem:

– Az urak műszaki választ várnak?

– Természetesen – mondta a vezetőjük. – Mi nem elfoglaltuk, hanem megszálltuk Magyarországot. Az önök válaszát a Telefunken jelenlévő mérnöke fogja ellenőrizni.

Félreültünk Gábor mérnökkel és még néhány rádiócső-szakértőnkkel. Ismertük a csövet, univerzális német katonai cső, de sohasem gyártottuk. Ismertük a jelen lévő Telefunken mérnököt is: Zickermeyer volt a neve. Vittem nekik a választ: hét hónapig tart a gyártás előkészítése. Jelen volt a magyar Honvédelmi Minisztérium egyik tisztje is, Kerényi ezredes. Ő szólalt meg először:

– Ha önök hét hónapot mondanak, akkor elég lesz három. Ezek a magyar nácik nácibbak, mint Hitler!

A németek nem is figyeltek reá, hanem várták Zickermeyer válaszát.

– Az én becslésem ugyanaz. Ismerve a Tungsramot, hét hónap elegendő lesz az előkészítésre. De nem lesz könnyű munka.

A német bizottság vezetője a gyár katonai parancsnokához fordult (ebben az időben Papp ezredes):

– Ezredes úr, a Tungsram ezennel megkapja a megbízást a cső gyártásának előkészítésére. A munkáért ön és a Tungsram vezetősége együtt felelős. Időközi jelentéseiket a Deutsche Industrie Commission fogja ellenőrizni.

– Én még meg akarok jegyezni valamit – mondtam. – A hét hónapot a mai személyzettel kalkuláltuk, zsidó és nem zsidó mérnököket beleszámítva.

A német vezető arca határozott volt: mi csövet akarunk, s természetesen minden rendelkezésre álló munkaerővel. Aztán mosolyogva tette hozzá: most olyan időket élünk, hogy érvényes Göring mondása: "Wer Jude ist, bestimme ich" ("Én határozom meg, ki a zsidó.")

Elgondolkoztam. A németek tehát azt képzelik, hogy a háború még eltart hét hónapig. Az oroszok a Kárpátoknál vannak. A másik, hogy a zsidókérdést nem akarják erőltetni Magyarországon. Ebben az utóbbiban nagyon tévedtem. Hamarosan rendelet jelent meg, hogy a zsidók sárga csillagot kötelesek viselni. Ezt követte a másik rendelkezés, hogy az iparból 1944. július 1-jéig az összes zsidók eltávolítandók. Kivételezés semmi alapon nem lehetséges. A Tungsramnál még körülbelül négyszáz zsidó volt: hatvan mérnök, száznegyven hivatalnok és kétszáz munkás.

Egy reggelen Papp ezredes magához hívott, s közölte velem, hogy Aschner pozícióját, a gyár vezetését át kell vennem. Kereken megtagadtam a megbízást arra hivatkozva, hogy kereskedelmi ügyekhez nem értek. Azt válaszolta, hogy kényszeríteni fog, de ad egy napi gondolkozási időt, mert jobb szeretné, ha önként vállalnám. (Tipikus náci-kommunista módszer!)

Felkerestem gróf Jankovich és Fischmann igazgatókat, kik szintén rá akartak beszélni, hogy vállaljam. Fischmann azt mondta, ők segíteni fognak kereskedelmi ügyekben. Naiv ember – gondoltam magamban –, hogy fog ő nekem július 1-je után segíteni?

Jankovichhoz fordultam:

– Nem lehet valakinek olyan ügyben segíteni, amihez nem ért, ellenben – most már tudtam, mit kell csinálni – vállald te a kereskedelmi részt a saját felelősségedre, akkor én vállalom a műszakit.

Az ezredesnek tetszett a salamoni ítélet." Bay 1948-ig volt a Tungsram társigazgatója, Amerikába való emigrálásáig. /23. és 24. oldal/

A gyár szovjetek általi leszereléséről:

A szovjetek vezetője közölte Bay-val, hogy "Az összes Tungsram-gépek jóvátételi számlára mennek, éppen ezért ő egy bizottságot fog kijelölni a tisztjei közül, akik ellenőrzik a leszerelt értékeket. Minden gépről egy űrlapot kell kitölteni, ahol szerepelni fog a gép vételára, avulási százaléka, melyet a Tungsram külön, és az ő tisztjei külön fognak megbecsülni. Vitás esetekben ő dönt. Az összes kalkulációkat dollárban kell elvégezni.

Már most megjegyzem, hogy az orosz ezredesnek ezek a szavai később teljesen valótlannak bizonyultak: a Tungsram-gépeket sohasem fizette meg senki sem. Hétszáz vagont /HÉTSZÁZ!!! .Szatmári megjegyzése/ töltöttek meg a Tungsramtól elvitt gépek, s az ezredes által említett űrlapokat tényleg kitöltöttük, s azokat Galdin ezredes aláírta. A Tungsram mérnökök becslése tizenkétmillió dollár összeget eredményezett, az oroszok ellenadatai nyolcmillió dollárt. Az oroszok sohasem engedték ezt az összeget a magyar jóvátételbe beszámítani. Indokolást, hogy miért nem számítják be, szintén sohasem adtak./…/ (Szatmári megjegyzése: ha beleszámolták volna a jóvátételbe, a Tungsram követelhette volna kára megtérítését a magyar államtól. )

Lassan előállott a világos kép: ezek a tisztek egy izzólámpagyár vezető mérnökei, katonai ruhába öltöztetve, körülbelül a gyári hierarchiának megfelelő rangsorban. A kisebb mérnök hadnagy, az osztályvezető százados, az üzemvezető őrnagy, a gyárigazgató az alezredes, Zemcov, Galdin pedig államtitkár valamelyik vezető ipari hivatalban, Moszkvában. A Vörös Hadsereg tehát csupán az uniformisokat adta, továbbá az ötszáz fegyveres katonát, legfőképpen pedig a katonai törvények érvényét, melyek alá bennünket helyeztek.

Hajnal felé, mikor a hangulat kezdett engedni a feszültségből a fáradtság és álmosság miatt, ismét magam mellé vettem a tolmácsot, és Galdinhoz és Zemcovhoz fordultam:

… Önök a szocializmust képviselik, a proletariátus érdekeit. Ennek a gyárnak hatezer munkása van, ami családtagokkal együtt húszezer embert jelent. Ezeknek a kenyerét viszik el. Az asztalostól nem azt várjuk, hogy a gyaluját adja ide, hanem hogy bútort csináljon a gyalujával. Így nagyobb értéket tud adni. Ő is, mi is jobban járunk. Önöknek mi ezeket a gépeket megcsináljuk két év leforgása alatt (A TUNGSRAM rendelkezett gépgyártással! Szatmári megjegyzése.) Akkor új gépeket kapnak, elmegyünk velük a helyszínre és ott beállítjuk, vállalva a felelősséget, hogy jól fognak működni. Ezeknek a használt gépeknek önök kevés hasznát fogják venni. A legjobb leszerelés, a legszakszerűbb be- és kicsomagolás után sem fognak ezek a gépek kifogástalanul működni. Az önök számára csak egy töredékét érik annak, amennyi értéket itt, a helyükön képviselnek. E helyett az értékrombolás helyett teremtsünk inkább új értékeket!

Amint önök jól tudják, nekünk gépgyárunk van, a legtöbb gyártógépünket magunk csináltuk. Ha mi ezt a gépgyárat kibővítjük kétszeresére vagy háromszorosára a mostaninak, biztosan el tudjuk végezni a programot két év alatt. A szerszámgépeket ehhez a programhoz meg tudjuk szerezni akár itthon, akár külföldön, s Magyarországon kapunk elég szakmunkást. Nem felelőtlenül beszélek, az utóbbi időkben volt némi gyanúnk, hogy az oroszok a gyár leszerelésére készülnek, csináltunk bizonyos nyers kalkulációkat. Néhány hét alatt elkészülnénk egy pontosabb kalkulációval, önök láthatnák, hogy a programunk reális. Nem munka kimaradás az orosz munkás számára sem, mert ezek a gépek sem fognak azonnal működni, s a gépszállításokat folyamatosan végeznénk, azonnal megkezdenénk azokkal a tartalékokkal, melyek raktáron vannak. Kooperáció az orosz és magyar között, melynek sokkal szebb a perspektívája mindkettő számára, mint ennek a leszerelésnek.

Az ezredes feltűnően gúnyosan mosolygott. Válasza az volt: "A katona parancsot kap és engedelmeskedik." Másnap az ajánlatomat írásban is megismételtem, oroszra fordíttatva. Az ezredes átvette, de választ sohasem kaptam." /113.-114. oldal/

Bay megvédte a gyárat a nyilasoktól, nem engedte Nyugatra költöztetni. Ahogy tudta, védte a zsidó származású munkatársait. Részt vett Szent-Györgyi Albert oldalán az ellenállási mozgalomban. Átlátott a boldog jövőt ígérő náci és kommunista diktatórikus rendszereken. Nem hitte el egyetlen szavukat sem. Akkor emigrált– bár igen magas tudományos állásokat ajánlott fel neki a kommunista hatalom –, amikor látta, hogy Magyarország egy totalitárius rendszer szatellita államává lett hosszú - ki tudja mennyi – időre, ahol az ő polgári demokrata világnézetének helye nincs.

A Tungsram egy remek gyár volt a második világháború előtt. A háborús időkben hősiesen küzdött és megküzdött a fennmaradásért.

És erről tiszta lelkiismerettel számolhatok be gyermekeimnek-unokáimnak.

Folytatása következik…