Hommage á Tungsram Kutató

Gondolatok a régmúltról, a kiművelt emberfők értékéről a Tungsramban

Tisztelet Tungsramnak, aki példát mutatott Magyarországon és nemcsak Magyarországnak, hanem egész Európának az ipari kutatás meghonosításában. És tisztelet a Kutatónak, ahol ez az ipari kutatás a Tungsramban legelőször teret kapott.

Az ipar fejlődése a 19. század végén gyorsult fel a világon és az ehhez szükséges tudás általában az egyetemeken fejlődött. Vagyis abban az időben az elméleti ismeretek és azok gyakorlati felhasználása között meglehetősen mély volt a szakadék. E.A. Edisont tartják az első "ipari kutató" atyjának; Menlo Park-i laboratóriumát 1876-ban alapította. Ennek már kifejezett célja az ipar fejlődéséhez szükséges tudás koncentrálása és rendelkezésre bocsátása volt. A "Menlo Park-i varázsló" élete során 2332 szabadalmat jegyeztetett be világszerte. Ez azonban még nem "az ipar által végzett kutatás" volt, hanem "az ipar számára végzett kutatás", aminek eredményeivel aztán az iparban házaltak Edisonék – vagy alapítottak rájuk céget: így született 1878-ban az Edison Electric Light Company, amiből lett 1892-ben a híres General Electric, a "mi" GE-nk. (Merthogy Angliában is van/volt egy másik GE, a GEC; ahhoz nekünk nem volt közünk.) Így alakította meg E.W. Siemens is a Siemenst, vagy Anton és Gerald Philips a Philipset 1891-ben. Vagyis a kutatási eredmények ekkor még jobbára az ipari cégeken kívül születtek és áramlottak az iparba. A Philips saját kutató cége (Philips Nat Lab) csak 1914-ben alakult. Ilyen háttér mellett fejlődött az 1889-ben alapított Villanyos Izzólámpagyár RT, a Tungsram őse, amelyik 1906-tól már Egyesült Izzólámpa és Villamossági RT (EIVRT) néven futott.

(Kis kitérő: a "Tungsram" közismerten a volfrám angol és német nevének – tungsten és Wolfram - összevonásával keletkezett, miként az "Osram" az izzószálként szintén használt ozmium - és a volfram - nevéből származik. Ozmiumon és a volfrámon kívül tantálból is készült izzószál – a Philips fő terméke akkoriban. Az eredeti, lényegében alkalmatlan szénszálat ez a három fém váltotta fel; közülük a volfrám a legalkalmasabb, mert a legmagasabb az olvadáspontja (3422 fok; a másik kettőénél 400 fokkal magasabb, vagyis jobban izzítható – minél magasabb ugyanis a hőmérséklet, az energia annál nagyobb része fordítódik látható fény produkálására. A többi hő.))

A Tungsram 1921-ben alapította, a legnagyobbakkal lényegében egy időben, a saját ipari, cégen belüli, Pfeiffer Ignác-vezette kutatóintézetét. Ez óriási, rendkívüli jelentőségű lépés volt, mert így a kutatás "termelés-közelivé", célirányosabbá vált. A Kutatóba a kor legjobb magyar koponyáit gyűjtötték össze; dolgozott itt Gábor Dénes, Bay Zoltán, Winter Ernő, Millner Tivadar, Selényi Pál, Bródy Imre, Thury Pál - hogy csak kiragadott példákat említsünk. Világhírű szabadalmak sora keletkezett – de folytak itt sikeres Hold-radar kísérletek is. A Kutatóban dolgozó kiművelt emberfők eredményei közvetlenül kerülhettek a termelésbe. A Tungsram vitathatatlanul a magyar ipari innováció vezérhajója volt.

A 2. világháború vége lényeges változást – egy külsőt és egy cégen belülit - hozott a Kutató életében. A külső hatás abban állt, hogy az iparirányítás önálló kutató intézeteket hozott létre (pl. Távközlési Kutató Intézet –TÁKI vagy Híradásipari Kutató Intézet – HIKI vagy Műszaki Fizikai Kutató Intézet - MÜFI) és emiatt felmerült, hogy a Tungsram Kutatót ezekhez csatolják – ami lényegében meg is történt; főleg a TÁKI vonatkozásában. A Kutató szervezetileg is bizonytalan helyzetbe került és lényeges témákat is vesztett. (Pl. a volfrám-kutatás a MÜFI-be került.) A Tungsram által mindig magasra értékelt kiművelt emberfők (már ti. közülük a műszakiak) cégen kívülre kerültek, a közvetlen ipari kapcsolat áttételessé vált. Részben emiatt, részben az egyes izzós ágazatok saját fejlődési törvényszerűségei miatt fokozatosan kialakultak az ágazati fejlesztések – vagyis az innováció még inkább gyártás-közelbe került. A termelés, az ágazatok kapcsolata a Kutatóval gyorsan sorvadt; a Kutató körül gyorsan fogyott a levegő; még azután is, hogy a Kutató újra teljes egészében a Tungsram részévé vált – hiszen közben már ott voltak az erős és nagyon képességes ágazati fejlesztések Oldal Bandi bácsival, Ugrósdy Lacival, Nágel Ferivel, Szölgyémi Lacival, Motál Gyurival, Horváth Lacival, Mészáros Sándorral – hogy megint csak néhány nevet említsünk. A 60-as évek végére az Izzó minden ágazata saját, jól fejlett, telivér fejlesztéssel rendelkezett. Hol marad itt szerep, hely a Kutatónak?!

Ha a termeléstől távolabbi tudományos kapcsolatok kellettek, arra ott voltak az ipari kutatóintézetek; ha még távolabbiak – az egyetemek megfelelő műszaki tanszékei, az Akadémia – és ezek a külső kapcsolatok az ágazati fejlesztésekkel mind ki is alakultak. A Tungsram Kutató Intézet lényegében légüres térbe került.

A Kutató - annak ellenére, hogy még mindig kiemelkedő koponyák dolgoztak ott: Neumayer Béla, Körös Vera, Antal Kálmán, Ádám János; hogy megint csak négy nevet kiragadjunk a sok közül – lényegében vegetált; kapcsolatai az ágazati fejlesztésekkel és gyártásokkal majdnem csak a személyes kapcsolatok szintjére süllyedt – bár mint ilyen sem volt haszon és eredmények nélküli. "Amikor az ember visszaemlékezéseiből él" – Rippl-Rónai híres festménye juthat eszünkbe…

Az egész hetvenes évek útkereséssel telt és a Kutató hangulata fokozatosan keseredett: a sikeres és fényes múlt, a bizonytalan jelen és a sötét felhőkkel terhes jövő – volt ok a keserűségre… Olyannyira, hogy tudták: a Tungsram vezetésében a legkomolyabban fel is merült, hogy meg kell szüntetni, fel kell számolni az "okafogyott" Tungsram Kutatót… Ennek a gondolatnak az élharcosa maga Demeter Károly volt – akinek szava pedig "mindent vitt" az Izzóban…

A Kutató "szerencséje" (??) az volt, hogy a hetvenes évek végére az egész Tungsram megroggyant gazdaságilag. Ennek sok oka volt – de eme óriási baj közben és azzal összehasonlítva a Kutató ügye pitiánerré zsugorodott. A szervezet vegetált tovább, az anyacég, a Tungsram pedig– Demeter Karcsi vezetésével – intenzíven dolgozott a cég kilábalási stratégiáján. ("ÁTB-anyag") Ezt a sokunk közreműködésével kidolgozott stratégiát aztán minden felettes szerv elfogadta és jóváhagyta; Demeter Karcsi pedig vezérigazgató lett. Mint mellékes vonal, most kerülhetett volna újra elő a "mi legyen a Kutatóval" kérdéskör – de addigra Kutatási Főosztály néven a szervezet betagozódott a Pálosi József-vezette Fejlesztési Műszak Igazgatásba. Közben bizonyos hatásokra Demeter Karcsi véleménye is megváltozott (erről lásd, "Izzós kutatósok Fonyódon"; 2023 01.15.-i web sztori) és így a sötét felhők a jövő fölül eloszlottak. Mint a mondabeli főnix-madár, a Kutató hamvaiból újra éledt; megtalálta hasznos helyét a Tungsram szövetében. Keserű végkifejlet, hogy aztán a Tungsram egészével együtt enyészett el…

A kiművelt emberfőknek mindig magasan állt az ázsiója az Izzóban. Természetesen nem csak a Kutatóban; sok okos emberrel találkoztam a fejlesztéseken és a gyártásokon, de ugyanúgy a "szolgáltató szektorban" is, például a pénzügyön, a kereskedők között, a raktárgazdálkodáson vagy akár a rendészeten is. Az okos ember mindig és mindenütt érték volt a cégnél.

Tisztelet ezért a Tungsramnak – és tisztelet a Kutatónak is, amely az Izzó 120 éves műszaki innovációs tevékenységét reprezentálja.