A professzor és a doktor

Az amerikai Action Tungsram létrehozásakor, első lépésben, csak egy normállámpa gyártó sor telepítését tervezték.

Dienes Béla vezérigazgatónál tartott tárgyalásra - amelyiken véglegesen eldöntötték, melyik céget bízzák meg az épületek felépítésével és milyen gyártósorral fogják, megkezdeni a termelést – én is meghívót kaptam.

Demeter Károly vezérigazgató helyettes azt javasolta, hogy vegyenek egy Brückner, vagy egy Badalex sort, mert a Tungsram gépgyárainak termékével, "biztos" a leégés.

A vezérigazgató helyettesi javaslat ellenére, nekem szegezte a kérdést a Vezér:

• Tud nekünk maga egy olyan normállámpa sort legyártani, amelyikkel az új amerikai gyárunkban - egy év múlva - biztos megkezdhetjük a termelést?
• A Gépgyárban fejlesztés alatt van egy sor, melynek tervezett sebessége 2500 db/óra, azt - a VTG dolgozóival együtt – a Gépfejlesztési Intézet üzemeltetésre kész állapotra tudja hozni a kért határidőre.
• Nem elég az üzemeltetésre kész állapot! Vágott közbe a vezérigazgató helyettes. Vannak bizonyos követelmények, ez nem szovjet piac.
• Tudom! Ismerem a "nyugati" követelményeket. Hozni fogja a sor a 2500 db/óra sebességet és a kihozatal, valamint a selejtszint nem fog elmaradni, sem a Badalex, sem a Brückner sorától.

Dienes Béla úgy döntött, Tungsram gyárba nem vesznek külföldről sort, bízik a gépfejlesztőkben.

Mint később kiderült - helyesen döntött - méltóak voltunk a bizalomra.

A sor, jóval a határidő előtt elkészült. Felállításra került a Kísérleti üzemben, ahol több hetes, folyamatos - üzemszerű - gyártás során bizonyítottuk, hogy tud 2500 db/óra sebességgel normállámpát előállítani és a kihozatal, valamint a selejtszint megfelel az elvárásoknak.

Újdonságnak számított, hogy nem lámpagyáriak dolgoztak rajta, hanem azok a vezető szerelők, akiknek oroszlánrészük volt abban, hogy határidő előtt elkészült és ilyen minőségben. A főnökség csodálkozott, hogy a gépgyári szerelők tudták hozni azokat a paramétereket, amelyek a kiszállítás feltételei voltak. Bízva bennük, ezért született az a döntés, hogy közülük kerülnek ki azok, akik - Bócz József vezetésével - utaznak az amerikai gyárba, nemcsak telepíteni a sort, hanem a folyamatos üzemeltetés biztosítására is.

Tungsram több vezetője kijött a VTG-be megnézni, hogy működnek azok a gépek, amelyekre alapozva van az amerikai gyár. Horváth Pál műszaki igazgatóval együtt Demeter Károly is megtekintette termelés közben a sort. Ahogy ott álltak egymás mellett, Demeter halkan megjegyezte:

• Így még nem láttam lámpagyártó sort dolgozni.

Később egyik beszélgetésünk során, amikor azon keseregtem, hogy a központban fogalmuk sincs arról mi történik a Gépfejlesztésen, Horváth Pál megemlítette, hogy Demeter mit mondott,

• Elismerte, hogy milyen kiváló sort készítettek. Jobbnak tartotta a Brückner meg a Badalex sornál.
• Igen - mivel ott álltam önök mögött - hallottam. De ezt a véleményét Horváth elvtársnak súgta. Azt, hogy velünk biztos a leégés, viszont igen magas szintű értekezleten hangoztatta.

A sor Amerikában sikeresen szerepelt. A kihozatal 4%-kal jobb, a selejt pedig 3%-.kal kevesebb volt, mint amit a Tungsram magyarországi gyáraiban elértek. Bócz Jóska – Vezérigazgatónk szerint - az átlagos sorral is csodát művelt. (Szerintem azon túl, hogy kiváló szakember és nagyon jó szervező, szerencséje is volt. Sikerült a legjobb munkaerőket megszerezni, arról pedig nem is beszélve, hogy volt idő a VTG-ben a kipróbálásra és a sor "begyártására".)

Amikor a gépgyáriak hazajöttek East Bruswick-ből, éppen kipróbálás alatt volt egy exportra készített 2500 db/óra sebességű normállámpa sor. Mindjárt ráállítottam a "különítményt" és kértem őket, hogy hajtsák végre - a szerkesztők bevonásával - az összes változtatást, amitől úgy dolgozott a sor, ahogy dolgozott. Amikor ezeket végrehajtották, mindenki azt várta - természetesen a felső vezetés is - hogy ugyanazokat a kihozatali számokat hozza, mint amerikai "ikertestvére".

De nem! Jó magyar átlagot produkált, azokat azonban túlszárnyalni nem tudta.

Dienes Béla vezérigazgató is megnézte működés közben és csalódott volt.

• Horváth Lacikám, maga doktor - mondta, közben csavargatta a köpenyem gombját - a Bócz Jóska viszont professzor!

Bevallom bosszantott. Nem értettem, ha a sor azonos kivitelű, ugyanazok dolgoznak rajta, miből adódik a jelentős különbség. Leültem egy hosszú beszélgetésre az "amerikásokkal". Kértem őket, mondják meg őszintén, miért nem tudnak itthon, ugyanolyan eredményesek lenni, mint East Brunswick-ban.

• Nagyon jó minőségű anyaggal dolgoztunk! Amit Magyarországból küldtek, azt - tudomásunk szerint - kétszer is átválogatták. A spirál, amit most kapunk, pedig egy napon sem említhető azzal, ami a Philipstől érkezett.
• Bócz Józsi összeszedte - az amerikai segédmunkásokkal, ha ráértünk velünk is - az "elhullott" anyagot és kiszedette belőle, amit még fel lehetett használni és visszarakta a sorra. Ezzel javította a kihozatalt.
• A leglényegesebb, hogy A19-es burával dolgoztunk, annak kisebb a nyakátmérője mint az itthoni ED60-asnak. Azzal lényegesen könnyebb a beforrasztás, így alig volt beforrasztási selejtünk.

A következő alkalommal - amikor Vezérigazgatónkkal találkoztam - újból előhozta a két sor közötti különbséget:

• Gondolkodott azon, hogy mikor lesz egy szinten, a maga sora meg a Bócz sora?
• Két megoldást is találtam. Mondtam merészen, mert láttam, hogy jó hangulatban van. Vagy olyan anyagot és munkakörülményeket biztosítanak nekünk, mint neki Amerikában, vagy a Bócz is csak normál Tungsram anyaggal dolgozhat. Az pedig természetes, hogy semmi guberálás, semmi kézzel való rásegítés.
• Elmegy maga… mondta a Vezér.

Bár nem fejezte be a mondatát, de természetesen egyből megértettem, hogy nem Amerikába.