Füstbe ment terv

Az ország házára különleges figyelmet kellett fordítani a 90-es években, mert a betelepülő konkurencia a referencia érték miatt erősen kerülgette a parlamenti döntéshozókat, hogy szállítójává válhasson a magyar Parlamentnek. Éppen zajlott a felsőházi terem alapos felújítása, mikor teljes energiatakarékos fényforrás bemutatót tartottunk a vezetőknek, bizonyítva a jelentős elektromos áram megtakarítást, ha hajlandók haladni az időkkel és a megszokott izzólámpa választék helyett kompakt lámpákat használnak fel. A változtatás eredményével nagyon elégedettek voltak.

Egy másik alkalommal - mikor kiderült, a szent korona nem jó helyen van a Nemzeti Múzeumban, ahol látogatók ezrei csodálhatták meg minden nap, hanem feltétlenül a Parlament épületében kell elhelyezni - fejfájást okozott a színhelyül kijelölt kupolaterem és a középpontban elhelyezett vitrin, melyben a koronát helyezték el, megfelelő megvilágítása. Erre a célra végül a GE által kifejlesztett Genura lámpákat ajánlottuk, melyekkel a rendkívül magas terem egésze gyönyörű megvilágítást kapott. (Az erről készített profi fotókat eléggé el nem ítélhető módon, valamikor kiselejteztem, így most nem tudom bemutatni.)

A kilencvenes években folyamatában is érzékelhetők voltak a rendszerváltás külső hatásai. Folyamatos volt a főváros szépítése, a patinás lakóépületek felújításával, új szállodákkal, modern irodaházakkal, a közvilágítás modernizálásával, energiatakarékossággal - és az arra érdemesnek tartott épületek díszítő célú megvilágításával. Az évtized vége felé sötétedés után egyre karakteresebb képet mutatott a város a feljavult közvilágítás és a szaporodó egyedi díszvilágítások eredményeképp. A Margit hídról vagy az Erzsébet hídról végig nézve sötétedés után a Duna- parton, feltűnő volt az a nagy sötét folt, amit a Parlament és körzete jelentett, mivel az ország háza semmilyen megvilágítást sem kapott. Az alapvető akadály az volt, hogy egy díszvilágítást két büdzséből kellett volna állni. A megvalósítás jelentős költségeit az Országház költségvetéséből kellett volna fedezni, míg a Fővárosi Önkormányzat viselte volna a fenntartási (főleg energia) költségeket. Azokban az időkben is szegény volt az eklézsia, a Parlament nem gondolhatott ilyen beruházásra.

Segíteni akartunk. Mivel a szakértők véleménye szerint a tényleg méltó díszvilágítás néhány százezer euróba került volna, nem volt elvárható a GE-Tungsram áldozatvállalása. Viszont egy igazán színvonalas megoldást akartunk, amivel az ikonikus neogótikus épület szépségeit, a kőcsipkéket, a vízköpőket és egyéb részleteket ki tudjuk hangsúlyozni. Ez nem lehetett a Tungsramnak egy kereskedelmi célzatú projekt, hiszen a díszvilágításhoz szükséges speciális lámpatestekkel nem rendelkeztünk, csak a fényforrásokkal. Azt viszont célnak tűztük ki, hogy ha kezdeményezünk valamit, abban a Tungsram szerepe, neve kiemelten jelen legyen.

A kigondolt, többször átrágott és kidolgozott koncepció a következő volt:

A parlamenti díszvilágítást finanszírozza a magánszféra. Elsősorban a Magyarországon működő, egyre nagyobb számú külföldi beruházók és cégtulajdonosok, de nem zártuk ki magyar tulajdonú cégek bekapcsolódását sem. A világítási tervet a legjobb magyar szakemberek teamje készíti el, a világítási szakma összefogó testülete, a Világítástechnikai Egyesület koordinálásával. (Itt egy rövid információ engedtessék meg. Az említett egyesület már hosszú ideje a Tungsram Eötvös utcai Világítástechnikai Állomásán működött, természetesen tungsramos vezetéssel. Akkor éppen Pollich János volt az elnöke. Egyébként pedig mintegy 75 évet élt meg a szervezet az Eötvös utcai címen, 2002-ben költözött el. Szerintem elég kevesen ismerték az Állomást vállalaton belül. Mikor a hatvanas években kezdtem a cégnél, még elég széles választékban találtam műszaki ismertető füzeteket a világítástechnikáról, melyeket az Állomás vezetője, Gács István jegyzett. Őt követően Debreczeni Gábor, majd Pollich János lett a vezető.)

A jóváhagyott terv alapján tender keretében szerezzük be a szükséges lámpatesteket és egyéb anyagokat, ill. bízzuk meg a szerelést végző céget. A projekt megvalósítását 8-9 hónap időtartamra terveztük.

Az jogi és anyagi lebonyolításhoz létre kívántuk hozni az Együtt az Ország Házáért közalapítványt. Az alapítvány kuratóriummal és felügyelőbizottsággal működik és a finanszírozásban résztvevők az alapítványnak utalják az anyagiakat. Így semmilyen visszaélés nem képzelhető el.

A koncepcióval megkerestük Demszky Gábor főpolgármestert, aki örömmel vállalta a tervezett díszvilágítás üzemeltetését. Az Országgyűlés Hivatala vezetői részéről szintén pozitív volt a fogadtatás, hiszen belátható időn belül semmi remény nem volt ilyen költséges beruházásra önerőből. Az indoklásban kifejeztük a vállalkozás egyediségét, mivel az országban a parlament mindenkié, így mindazok, akik szponzorként közreműködnek, tehetik ezt minden későbbi vádaskodás nélkül, hogy ezért bárminemű központi kompenzációra számítanának.

Kisebb gondot jelentett az Országgyűlés Hivatalánál az alapítványi elképzelés elfogadtatása. Érzésem szerint a vállalati támogatásokat a parlamentnek várták volna, nem pedig a vázolt zárt rendszerbe. Végül elfogadták a javaslatot.

Mivel az alapítványt a GE-Tungsram szándékozott létrehozni, a tisztségviselők főleg cégünkhöz tartozók voltak, de mind az Országgyűlési Hivatal, mind a Főváros képviselője is helyet kapott. Az már politikai megfontolást jelentett, hogy a kuratórium vezetőjének nem fogadták el Dienes Bélát korábbi KB tagsága miatt, - így elrejtettük őt a felügyelőbizottságba. Második kuratóriumi elnöki javaslatunk, Richard Pelly, a GE által nemrég megvásárolt Budapest Bank elnöke, már csont nélkül átment.

Felelőtlenség lett volna ezeket az előkészítő tárgyalásokat anélkül lefolytatni, hogy a finanszírozás realitását megvizsgáltuk volna. Kezdetként az Investor's Council egyik soros ülésén adtuk elő elképzelésünket. A Council a Gazdasági Minisztériummal működött együtt. A javasolt projekt előadását viharos helyeslés fogadta, egyértelmű volt a támogatás. A magyar Philips központ holland vezetője futott utánam az ülés végén, hogy biztosítson, ők mindenben támogatni fognak.

Ezt követően meglátogattunk néhány további potenciális cégcsoportot, mint az Amerikai-Magyar Kereskedelmi Kamarát, a Nemzetközi Vállalatok Egyesületét, a Stratosz-t, MGYOSZ-t, stb. Mindenhol lelkes fogadtatást tapasztaltunk. Az ország házának díszvilágítása nem tűnt a kormány lekenyerezésének, de kimaradni sem volt tanácsos!

Az alapítvány létrehozását a GE-Tungsram vállalta magára. Nem saját Jogi Osztályunk dolgozott rajta, hanem egy külső ügyvédi irodát bíztak meg. Több hónappal a bejegyzési kérelmünk után teljesen váratlanul kaptuk kézhez a Fővárosi Bíróság végzését, melyben megtagadta az Együtt az Ország Házáért Közalapítvány bejegyzési kérelmét, mivel a korábban kért hiánypótlás nem történt meg. A projekt team semmilyen információt nem kapott korábban, az elutasításról is csak később értesült. Nem tudom megmondani, volt-e szándék a vállalat részéről leállítani a projektet a korábbi támogatás ellenére, nyomott-e a latban az alapítvány alapításának 500.000 Ft-os tétele - vagy ami még rosszabb, a partner ügyvédi iroda hanyagságának köszönhető a fiaskó.

A szép elképzelés így múlt el a ködben.

A Parlament meg továbbra is maradt sötétben. Néhány év után mégis kivilágították, kapott egy un. derítőfényt, ami azóta is látható az esti órákban. Egy harsány, mindenre kiterjedő nátriumos fényözön, ami nagyon távol van egy méltóságos, szolid díszvilágítástól. Gondoljunk a közismert építmények tetszetős megvilágításaira, pl. a Louvre, a Notre Dame, a bécsi Városháza, a londoni Parlament fényeire. Sokáig lehetne sorolni, Budapesten is számos igazi díszvilágítás látható már.

Nekem ez a fényorgia olyannak tűnik, mikor egy bensőséges belcanto áriát a hőstenorra bíznak, aki ráadásul teljes hangerővel harsogja el.