Ország a margón

Vannak országok, melyek örökös beszédtémát jelentenek. Vannak országok, melyeket, számon tartunk, mikor a következő nyaralásról döntünk, mikor közismert látványosságokat jelölünk ki úticélnak.

De vannak országok, amelyek nincsenek ennyire szem előtt. Mert túl kicsik, mert nehezen megközelíthetők, mert a térképen túl félreeső helyen találhatók, alig észrevehetők. Olyanok, amikről nem esik szó a nemzetközi hírekben.

Ilyen ország például Izland. Csak néha szerepel a médiában egy-egy vulkánkitörés apropóján. Az Atlanti Óceán északi részén található szigetország közel egyenlő távolságra található Dániától, Norvégiától és Grönlandtól. Kicsivel nagyobb területtel, mint Magyarország, de minimális népességgel.

1981-ben 230.000 fő, melyből 120.000 volt fővárosi Reykjavík-i lakos. Mai lakosságszáma 400.000 körüli.

Városok vagy egyéb lakott területek csak a tengerparton alakultak ki… Területe egyébként komfortos emberi tartózkodásra alkalmatlan. Izland felszíne terjedelmes kopár hegyekből, dombokból, működő és már lenyugodott vulkánokból, gleccserekből, gejzírekből, lávamezőkből, nem túl magas, de rendkívül bőséges vízesésekből áll.

Mindezek ellenére a magyar honfoglalás idején itt is elkezdődött a betelepülés, norvég, skót, dán területekről. Akárcsak a magyarok, 1000. körül ők is felvették a kereszténységet. Talán túl korám. Előbb ugyanis norvég fennhatóság alá kerültek a 13.-14. században. De a 15. századtól már a dánok diktáltak, akik ebben a korszakban Norvégiát is uralták. A dánok Izlandon is érvényesítették a reformációt és fokozatosan kiirtották a katolikus hitelveket terjesztő papokat. A II. világháború után győzedelmeskedett a skandinávokra jellemző demokratikus gondolkodás, így népszavazással döntöttek a függetlenségről, megalakult az Izlandi Köztársaság.

Ebbe a bezárkózó, alig jegyzett országba cseppentem 1981. májusában. Négyéves ciklusomat töltöttem Tungsram Koppenhága élén. A történelmi előzmények alapján a dán fiók volt felelős az izlandi, a grönlandi és a Faroer szigeteki piacokért is. A kis piac is piac és a Tungsram márka jelen volt mindenhol. Már két éve dolgoztam Dániában és semmi szándékom nem volt ezekre a tengerentúli helyekre ellátogatni. De Izlandon kialakult egy súlyos gazdasági válság. Az infláció az egekbe szállt, - nem úgy, mint nálunk két éve, hanem durván, száz százalék környékére és nem akart enyhülni.

Izlandi képviselőnk, a könnyen megjegyezhető nevű Raftaekjaverslun Islands Ltd leállította rendeléseit. Azért kellett gyorsan a helyszínre utazni, hogy megtaláljuk a további folyamatos forgalom kulcsát.

A kulcsot végül a reykjaviki bonded warehouse-ban leltük meg. Amíg az infláció nem mérséklődött elviselhető szintre - úgy másfél évig - a megrendelt árut a vámszabad raktárba szállítottuk, ahol saját tulajdonunkban maradt mindaddig, míg a képviselő kiváltotta. A kiváltáskor felénk fizetnie kellett, de a helyi valuta inflációját kikerülte azzal, hogy az árut azonnal számlázhatta és átadhatta helyi vevőinek.

Jelenlétünk fennmaradt és folytathattuk szolid forgalmunkat a Raftaekjaverslun céggel. Később is maradt a kapcsolat, dániai éveim után a hannoveri vásáron mindig meglátogattak a kulcsemberek, Thorkell Stefansson és Hjördis Erlingsdottir.

A légi menetrend jóvoltából kicsit megismerhettem a fővárost, sőt egy busztúra erejéig az ország belsejének néhány érdekességét. A túrán komoly májusi hóesést is élvezhettünk. A zord sziklák, kopár hegyek, dombok között érthetőnek tűnt, miért tartottak felkészülési gyakorlatokat az első Hold expedíció tagjai Izlandon. Nekem az ott látottak holdbéli tájaknak tűntek.

A napfény ritka vendég, s az év igen nagy része borús, sötét, barátságtalan. Ezzel magyarázzák, hogy a lakások átlagos területe náluk a legnagyobb egész Európában. Hiszen az idő oroszlánrészét az otthonokban kell tölteni. Viszont az otthonok energiaellátása ingyenes. Geotermikus és vízenergia a geológiai adottságoknak hála korlátlanul hozzáférhető és hasznosítható, így a lakosság megszabadul a hosszú, hideg, télies időjárás okozta anyagi terhektől.

Szembetűnő volt az építészet egyszerűsége, praktikuma. Parlamentjük is a szerénység csimborasszója. Igen sok lakóépületet korróziómentes színes fémlapokkal fedtek be, így a mostoha időjárásnak jobban ellenállhattak.

A fővárosi férfi lakosok jelentős része vidékre járt dolgozni. Csak két-három hetente tértek haza hétvégékre. Gépkocsijaik tetején feltűnő, vagy kétméteres antennák imbolyogtak, biztosítandó a folyamatos kommunikációt az otthoniakkal és a hivatali kollégákkal.

A hölgyek ilyenformán eléggé egyedül érezték magukat és nagy számban vettek részt a szombati nyilvános bulikban. Nem vetették meg az alkoholt! Mivel ottlétünk (H.C. Hansen eladási főnökkel) idején ünnepelhettem volna kerek születésnapomat, lenéztünk mi is a szállodai bálterembe. Egy szerény Camparit nem ihattam meg úgy, hogy ki ne verjék a kezemből. Bődületes volt a 70-80%-ban nőkből álló tömeg. Feladtam és visszavonulót fújtam.

Izland a nyolcvanas évek elejéhez képest sokat fejlődött. A GDP, az életszínvonal, a keresetek ma a világ élvonalában vannak. Az ottjártam utáni negyven évben fejlődött a turizmus (és a katasztrófa-turizmus a vulkánok körül), ami a halászat mellett a legbiztosabb forrása az ország jólétének.

Megállapítható, hogy a néhány százezres lélekszám ellenére vannak területek, melyekben az izlandiak kitűnnek. Jó szívvel ajánlom az irodalom kedvelőinek az izlandi szerzőket. Néhányuk világszerte ismert, műveiket a művelt világban számos nyelven kiadják. Kedvencem Jón Kalman Stefansson, akinek több könyvéhez is volt szerencsém. Kedvencem a magával ragadó trilógia a keserves időjárási körülményekkel dacoló túlélőkről szóló Menny és pokol, Az angyalok bánata, Az ember szíve.

Egyes sportágakban is számolni kell velük. Csak emlékezzünk, néhány éve megkeserítették fociválogatottunk életét. Olykor találkozunk izlandiakkal a kézilabda világversenyeken is.

Biztos, hogy az én 1981-es élményeim több, mint negyven év elmúltával már nem érvényesek, Izland sokat változott. De olyan különleges helynek éreztem, amiért érdemes volt megismerni ezt a térkép margójára szorult szigetországot, amit még a sok világlátott tungsramos közül is nagyon kevesek láthattak.

A többi tengerentúli helyre, Faroer-re, Grönlandra nem jutottam el dániai éveim alatt - és persze utána se.