Pálosi József emlékezés
Sziasztok, gyors emlék Jóska bácsiról (akkor még nekem nagyon bácsi volt).
1984-ben a Fenyő Márta és Bioptron ügye, ami a Fényrendszernek volt kiosztva. Márta rendkívül öntörvényű volt (az idő igazolta hogy volt mire),de olyan feltételeket akart kikényszeríteni egy az akkori idők terminológiája szerinti szolgálati szabadalomra, ami nem volt az akkori szabály- rendszerben (sem) elfogadható.
Ezek után végig lobbizta a fiókokat kvázi törvények felettiként. Ekkor járt Stockholmban (Tungsram alkalmazottként, ha jól emlékszem) és a zsák két szempontból is megtalálta a foltját: a mi okos Björn barátunk (a svéd irodánk vezetője volt) vérszagot kapott, meg ő is szeretett elsőnek látszani az egyenlők között.
Erre aztán a fogalmaztam egy decens, de kellően helyrepakoló levelet második helyen aláírtam, aztán éppen köztes interregnumok voltak levittem Jóskához aláírni első helyen. Elolvasta, majd közölte, hogy a levéllel az a baj, hogy úgy van fogalmazva mintha a homlokzaton "Köves" RT. lenne és nem EIVRT (akkor még az volt).
Tisztelettudóan ránéztem (amennyire az nekem sikerülni szokott...) és annyit mondtam, az nem baj Pálosi elvtárs, az a baj hogy a többi 19.999 nem azt érzi hogy az ő neve van kiírva!
(akkor kb. 20.000-en voltunk!)
Szó nélkül aláírta.
RIP Jóska bácsi
Fiókvezetői konferencián Brüsszelben, 1984-ben.
Balról: Pálosi József, Demeter Károly, Bánd Béla, Wohl, Kádas István.
1984-85-ben még a Tungsram moszkvai irodáját vezettem, amikor Demeter Károly vezérigazgató halála után egy rövid időre Pálosi József vette át a Tungsram vezetését. Mi már előtte is munkakapcsolatban voltunk a Gyöngyösön gyártott félvezető IC gyártó, vizsgáló és osztályozó gépek exportja kapcsán. Kölcsönösen tiszteltük egymást, én különösen nagyra becsültem a műszaki tudása és tapasztalata miatt.
Egyszer felhívott, hogy Pesten, a Főpostán üzembe helyeztek egy japán TOSHIBA levélosztályozó gépet, ami azért fontos, mert meggyorsítja a levélküldemények címzettek szerint szortírozását és munkaerőt takarít meg. Az lenne a feladatom, hogy ilyen gépet próbáljak eladni a Szovjetunióban, de csak barterben lehet, mivel nem szerepel a Tervhivatalok által jóváhagyott kontingensünkben.
Először a moszkvai Főpostának (GLÁVPOCSTAMT) próbáltam eladni, őket érdekelte is a gép, de semmiféle ellentételezést nem tudtak felajánlani, így az üzlet nem jött létre. További próbálkozásaim sem bizonyultak eredményesnek, míg végül Lettországban a rigai Főpostát komolyan érdekelte a gép. Ellentételként halkonzervet, használt poliamid szálból készült halászhálókat, égetett téglát, fehérüveg törmeléket (üveggyári beolvasztásra) tudtak felajánlani.
Pálosi József kirepült Moszkvába, még aznap este felültünk a (szigorúan lefüggönyözött ablakos) Moszkva-Riga vonatra, és reggelre meg is érkeztünk Rigába. A Főpostán a műszaki-kereskedelmi szakembereknek bemutattuk a TOSHIBA levélosztályozó gép rajzait, fényképeit, adatait. A kb. 3m x 6 méteres gép tele volt félvezetőkkel, fotodiódákkal, scannerekkel - ami abban az időben újdonságnak számított. A tárgyalásunk emlékeim szerint hosszúra nyúlt, 4-5 órán át tartott, de sikeres volt. Este elégedetten vonatozhattunk vissza Moszkvába.
A barterszerződés engedélyeztetése sem volt egyszerű, mert ahhoz meg a "VNYESPROMTECHOBMEN" szovjet külkereskedelmi vállalat engedélye kellett.
Én Moszkvában a Skálát és a Temaforgot is képviseltem, így már korábban sikerült jó kapcsolatot kialakítanom ezzel a vállalattal, ezért a szerződéseket viszonylag gyorsan alá tudtuk írni.
A Tungsram szakemberei elkezdhették "honosítani" (lekoppintani) a TOSHIBA levélosztályozót, a rigaiak pedig szállították az ellentételezést (halkonzervet a SKALA-COOP-nak, téglát, használt halászhálót a TEMAFORG-nak).