Pálosi Józsefre emlékezem

1964 februárjában kötöttem "Társadalmi Szerződést" a Tungsrammal a debreceni Kossuth Lajos Egyetem TTK Fizikus képzésén. 1963 szeptemberében olvastam a hirdetést, hogy a Tungsram Gyöngyösön elindította új gyártmányát, a diódagyártást. Megpályáztam a lehetőséget, megkaptam a Szerződést. Már abban az évben július, augusztus hónapokban, mint negyedéves egyetemi hallgató a gyakorlati munkámat ott töltöttem Daubner Béla fizikus irányításával.

Első feladatom a diódagyártás megismerése, fejlesztési vonalába való bekapcsolódás volt. A gyöngyösi kollégák, és a budapesti fejlesztés szakemberei segítették a beilleszkedésemet, betanulásomat. Wolfram és aranytűs üvegházas diódagyártás új és új típusok tömeggyártási technológiák napi gyártási feladatai közé tartozott az is, hogy a budapesti fejlesztés által átadott gyártások továbbfejlesztése, a tervezett mennyiségek technológiai kiszolgálása, új gépek, anyagok gyártásba vétele. 1964 januárban határozott a Tungsram vezetősége, hogy a gyöngyösi gyártelepet fejleszti egy nagy beruházás során. A projekt levezérlésére Pálosi Józsefet bízták meg, aki 1963. március 1-től Félvezető Szakmai Főtechnológus lett.

Ennek során kerültem kapcsolatban Pálosi Józseffel. Első benyomásom nem volt pozitív! Rigorózus, barátságtalan ember! Rövidesen megváltozott a véleményem az együtt végzett munka során. Sokfelé figyelt, együtt dolgozott, dolgoztatott a cél megvalósítása érdekében. Kis csapatot tartott a kezében, feladatuk a külső és belső munkák figyelése, szervezése, ellenőrzése volt. Nem csak az adminisztratív, hanem a műszaki területet is ezen a néhány emberen keresztül mozgatta. Kiemelem Tótváradi László és Reményi Géza munkáját, akik végig és még később, éveken keresztül is segítették a beruházás megvalósítását.

A gyártervezés megszervezése, technológiák megszerzése, a megszerzett technológiák betanulása során rengeteg, új munkatársak betaníttatását akár külföldön is figyelte, szervezte. Így jutottunk Ausztriába, Németországba, Angliába, Amerikába, Távolkeletre. Nyelvtanfolyamok lehetőségét is megteremtette a szükség szerint.

Eljött az épületek elkészülése, a technológiák betelepítésének az ideje. Kezdődött a tranzisztorgyártó sorok áttelepítése a régi 11-es épültből, aztán a tervezett, megvásárolt új technológiák betelepítése. Nagyteljesítményű tranzisztorgyártó sorok telepítése. A meza tranzisztor üzem Budapestről való átvétele, a Konvertából hozott szilícium egyenirányító sor helyének a kialakítása, betelepítése. Pálosí József aktívan részt vett ezekben a munkákban, szó szerint éjjel nappal a gyárban volt, Gyöngyösön lakott a munkásszállóban, csak hétvégeken utazott haza a családjához. Persze nem csak sikerek voltak közben, kisebb félre csúszott intézkedések is történtek. Ezeket javítani, korrigálni nem volt rest, elfogadta a kudarcot, kért javító javaslatot, engedte a változtatást.

Velem történt meg a nagyteljesítményű tranzisztorgyártó sor beüzemeltetése során a következő eset:

Én akkor már a gyöngyösi technológiai osztályt vezettem, és az első PECO lezáró – impulzus hegesztő – gépet igyekeztük üzembe helyezni. Az előző napi operatív megbeszélésen Pálosi Józseffel kissé összevitatkoztunk gépbeállításával kapcsolatban.

Végül Ő volt erősebb. Tovább adtam a feladatot a beállítást végző Markó József műszerésznek. Másnap reggel első dolgom volt megkeresni Markó Józsefet, mi az eredmény. Válasz: nem jó! Pálosi József szintén korán itt volt, mint általában. Megbeszéltük, hogy a tegnapi megbeszélésen általam javasolt másik beállítást végezzük el. Önkritikát gyakorolt ott rögtön: "nem kellett volna erőszakoskodnom". Kemény ember volt magával szemben is!

Miután sikeresen megvalósult a diszkrét gyártás felfuttatása, új feladatott kapott. 1974 év júniusában megbízták a Gyöngyösön megvalósítandó Integrált áramkör szerelő és mérés megvalósításával. Ugyanúgy teljes elánnal vetette magát bele az új munkába. A már kipróbált munkatársakkal kezdett hozzá a feladathoz! Ekkor csatlakozott Huszka Zoltán is a kis csoportjához. Sok vezető céget keresett meg, hogy kiválassza azt, amely alkalmas és hajlandó volt a projekt közös megvalósítására. Ez a cég az amerikai Fairchild lett. Gyöngyösön közösen megkerestük azokat a munkatársakat, akik alkalmasnak látszottak a feladatra. Nem csak arról volt szó, hogy az alapképzettségük meg volt, kellett a nyelvtanulási hajlandóság is és vállalták, idegen országban is hosszú hónapokat tanulni, dolgoznak! Ehhez biztosított Pálosi József a vállalatvezetése által anyagi feltételeket is. Intenzív angol tanfolyamot szervezett. Így állt össze az team. A Fairchild, mint fogadó fél kötelezve lett arra, hogy a különböző munkafázisokat megismertesse,a saját üzemeiben normál műszakokban foglalkoztassa munkatársainkat. A mérnökök, technikusok is a Fairchild mindennapos életében végezték az ismeretek elsajátítását. A betanulást olyan fokon valósították meg a kint lévő munkatársaink, hogy a Fairchild vezetés úgy minősítette őket, bármelyiküket szívesen foglalkoztatnák maguknál. (A külhoni munkák befejezése után MINDENKI hazajött)

A betanulások után jöttek a technológiai berendezések, üzembe helyezések. Minden folyamatosan, a tervezett időben, megfelelő minőségben elkészült. Nem csak a gyártóterületet, hanem az IC gyártás szolgáltatási igényét is megteremtettük. Mind ezt folyamatosan kézben tartva, ellenőrizve mind idehaza, és külföldön határidőben is valósította, valósíttatta meg. Az üzembe helyezés után is rendszeresen járt Gyöngyösre ellenőrizni, segíteni az üzemet.

És akkor elindult a Tungsram és a kormányzat összefogásával a magyar félvezetőipar mélyrepülése. Pálosi József amennyire tudott ellenállt, még azt is megtették, hogy előléptették Fejlesztési Műszaki Igazgató Helyettesnek 1982. március 1-től. Aztán leválasztották Tungsramtól a félvezető tevékenységet, megalakult a MEV. Pálosi József nem állt kötélnek, maradt a Tungsramnál nyugdíjig, 1988. január 31-ig.

Részemről nagyon nagy munkabírású, korrekt vezetőt, munkatársat, embert ismertem meg. Felnéztem rá!

Kegyelettel emlékszem Rá ma is!

És még egy adalék. Több évtizede évente találkozunk egy vacsorára Gyöngyösön a régi és mai dolgozó munkatársakkal. Nem csak a gyöngyösi, hanem a budapesti kollégákkal is találkozunk. Leimeister János barátunk időnként becserkészik egy régen nem látott, tiszteletben megismert Nagyot. 2013. november 08-án tiszteletét tette Pálosi József. Nagyon kellemes este volt vele együtt. 

Az egyik utolsó összejövetel közös képei Pálosiról