Saját gépkocsi és a vállalati

Alig kis idővel a belépésem után csütörtök-péntekre akadt dolgom Budapesten a központban, ahová saját 1200-as Ladámmal érkeztem. Első napi dolgaim végeztével vacsora után a Volga szállóba mentem. Akkor ez volt a cég elfogadott szállója. A szálló alatti parkolóba beállva leállítottam az autót és valami rettenetes zörgéssel csattanással állt le.

Megijedtem, próbáltam újra indítani, de semmi. Akkor még nem voltak mobil telefonok. Azt gondoltam, hogy reggel engedélyt kérek, hogy a hét végére az IZZÓ garázsában helyezzem el az autót, hazamegyek és hétfőn otthonról megszervezem a hazaszállítást és a javítást.

Bementem a garázsba. Bemutatkoztam a garázsmesternek, én vagyok a böszörményi főkönyvelő és szeretném itt hagyni a gépkocsimat. Sajnos a bemutatkozáskor nem tudtam megjegyezni nevét, mint ahogy későbbi jótevőimét sem. Azt mondta, hogy Ő nem adhat erre engedélyt, hanem kérjek a Titkárságról. Felhívta a Titkárságot és előadta, hogy itt van böszörményi főkönyvelő és mi lenne a kérése, Mire átadta volna nekem a telefont, már meg is kapta az engedélyt.

Hogy kerül ide az autó? Mondtam fogok egy taxit és bevontatjuk. Nem úgy van az. Éppen volt egy szabad autó és két fiatal ember, akikkel kimentünk a szállóhoz és bevontattuk az autómat. Nekem csak meg kellett mutatni az autót és odaadni a kulcsot. Már készültem lezárni az autót, megjelentek a garázsmesterrel együtt, hogyha megengedem Ők szeretnék megnézni mi lehetett e furcsa jelenség oka.

Rá álltam. Ők nekifogtak én pedig elmentem a dolgomat végezni. Igyekeztem és hamar visszaértem. Akkorára végeztek a szétszedéssel, és egy hosszú alkatrészlista várt. Ekkor engedélyt kértek a garázsmestertől, hogy szeretnék összerakni az autót. Mondta, hogy nem végeznek a műszak végéig, de a két fiatal ember nem tágított, így megkaptuk az engedélyt.

Ekkor újra előkerült egy kocsi, amivel elmentünk egy alkatrész boltba, Tudták hova kell menni. Minden szükséges alkatrészt egy helyen megkaptunk. Igyekezni kellett mert a boltok közel voltak a bezáráshoz. Visszamenve a fiúk nekifogtak. Nekem mondták menjek ebédeljek valamit és pár órára foglaljam el magamat. Igyekeztem vissza, de ekkor már a két szerelőn kívül senki nem volt a műhelyben. Együtt izgultam velük a sikerért.

Este fél hatra össze lett rakva az autó, Az első indításra nem indult el. Nagy gond! Végig gondoltak minden munkafázist, mikor a végére értek észrevették, hogy nem helyes gyújtási sorrendben rakták vissza a pipákat. Az autó egyből indult és szépen duruzsolva járt.

Természetesen megfelelő módon megköszöntem munkájukat, jó pihenést kívántam, én pedig boldogan indultam haza. Nem az volt az igazi boldogság, hogy jó az autóm, hanem, hogy Budapesten a Tungsramban ilyen segítőkész emberekkel találkoztam.

A vállalati gépkocsi

Sokat utaztam vállalati gépkocsival sofőrrel. De nagyon készültem az első IZZÓS útra.

Először utaztam mint gyári főkönyvelő vállalati gépkocsival sofőrrel - akivel akkor találkoztam először- Budapestre "főkönyvelői értekezletre"- Boldogan ültem be a Polski-125-ös autóba, kellemes idő volt. Menet közben éreztem, hogy jön a levegő, de nem a szellőzés működött, és furcsa hangokat hallottam a karosszéria irányából. Alaposan körbe néztem és tapasztaltam, hogy bizony ez a gépkocsi nagyon rossz állapotban van. Kérdeztem a gépkocsivezetőt nem fél ezzel az autóval járni, A válasz, hogy nincs más, ezzel kell járnia. Délután alig vártam, hogy hazaérjünk. Nagy megkönnyebbüléssel szálltam ki az autóból.

Ezt megúsztam.

Másnap reggel közöltem dr. Csedreki László igazgató úrral, hogy ezzel a roncssal többet nem utazom, tennünk kell valamit. Megkerestük a beruházókat, hogy milyen lehetőség van. Elmondták, hogy a zalaegerszegi POLSKI-125-ös még a mienknél is rosszabb állapotban van. Elmondták, hogy gépkocsi beszerzésre van pénz, de a MERKUR több éves rendelésünkre se szolgál ki.

Mentő gondolatom támadt. Tudtam, hogy Igazgató úr egy ciklusban a parlamentben képviselőként jó ismeretségbe került a MERKUR vezérigazgatójával. Kértem hívjuk fel telefonon, hátha tud segíteni. Lehet neki személyes kerete. Több napi győzködés ráállt és felhívtuk. Azt a választ kapta, hogy külön lehetősége nincs, DÁCIA-t soron kívül ki tudnak szolgálni, akár cégek részére is. Azt mondtam, hogy egy új Dácia - bármilyen rossz vélemények vannak róla- mégis biztonságosabb mint a roncs POLSKI.

Ekkor felvettük a kapcsolatot a beruházókkal, akik azt mondták, ha nekünk megfelel mehet a dolog. Innen átvették az ügy kezelését és pár nap múlva értesítettek, hogy átvehetjük az autót. Egyidejűleg Zalaegerszeg is kapott új Dácia-t.

Később kiderült, hogy Debrecenben van egy kis szerviz, amely francia motorolajokat forgalmaz és Renault gépkocsikat szervizel. Átnézettük az autót és a továbbiakban minden javítást ott végeztettünk. Az autó biztonsággal szolgált bennünket.

Ide illik még egy sztori. Később a vállalat bartell üzletben OLTCIT-okat hozott be Romániából, amiből mi is kaptunk egyet. Természeten a szervizelését a Renault szervizre bíztuk. Egy alkalommal egyedül voltam az OLTCIT-tal Nagykanizsán. Hazafelé az autópályán szabályos közlekedéssel megelőztem egy cammogó 1500-as Lada-t. Tovább jöttem a megengedett tempóban, láttam a visszapillantó tükörből, hogy néhányszor próbált előzni, de meggondolta magát. Majd egy parkolóban megálltam egy kávéra és a LADA megállt mögöttem és azonnal kiugrottak hárman az autóból és siettek felém.

Rosszra nem gondoltam, de elmondták, hogy azért követtek mert fogadtak egymás között, hogy ez az OLTCIT Renault motorral megy. Megnyugtattam őket, hogy ez az OLTCIT román motorral jár.

Ez az autó is hibátlanul kiszolgált bennünket, amíg az oroszországi Ladák meg nem jöttek, és egy ideig második gépkocsiként használtuk.