Sharon

Az akkor még híres - nevezetes Tungsram cégnél dolgoztam egykor, a külső Váci úti irodaépület hatodik emeletén. Csörgött a telefon, épp én vettem fel. Egy orosz férfi telefonált. A központi számot hívta, hozzánk kapcsolták. Angolból oroszra váltottunk, néhány közvetlen szó, utalás, kiszólás, nevetés, és már meg is barátkoztunk a telefonálóval. Egy nyelven beszéltünk. Én tudtam oroszul, mivel a Szovjetunióban végeztem. A középiskola végeztével egy társammal együtt "brahiból" azért jelentkeztünk szovjet egyetemre, mert a felvételi vizsga januárban volt. Gondoltuk, kipróbáljuk milyen egy egyetemi felvételi. Igazából júniusban akartunk bekerülni magyar egyetemre, arra készültünk. Csakhogy felvettek az oroszra. Végig csináltam. Moszkvában tanultam. Hogy hogyan zajlottak egyetemi éveim – külön történet. Egy biztos: azokból éltem meg később, azok határozták meg a világlátásomat.

Egyszer-kétszer találkoztam új ismerősömmel a városban, segítettem neki ebben-abban. Elmondta, hogy azért tartózkodik Budapesten, mert az ELTE-n írja matematikai doktoriját (a negyediki dimenzióról). Később meghívtam tárgyalni az irodaházba. Autólámpát akart venni, meg néhány azzal kapcsolatos dolgot. Összehoztam a megfelelő emberekkel, részt vettem a velük való tárgyaláson. Nem volt egyszerű a szovjet időkben a szocialista külkereskedés.

Az, hogy valakinek szüksége volt valamire, és volt rá pénze, másnak meg volt áruja és el akarta azt adni, még nem sokat jelentett. A szocialista országok egymással történő külkereskedelme, kölcsönös szállításai akkoriban minisztériumok tárgyalásain kerültek rögzítésre évente az országszintű igények szembeállításával. A szállításra kerülő tételek az úgynevezett kontingenslistán szerepeltek. A vállalatok külkeresei ezt voltak hivatottak végrehajtani. Ugyanakkor be lehetett suvasztani egy-egy kontingens sorba olyasmit is, ami nem egyértelműen oda tartozott… Sok múlott a külkeresek személyes kapcsolatain, ügyességén.

A tárgyalás az egyik földszinti tárgyalóban folyt. Orosz ismerősöm a találkozó folyamán kikéredzkedett a portásfülkébe, mert csak onnan volt lehetséges felhívnia otthoni partnereit (a tárgyalóban nem volt városi vonal), akikkel egyeztetnie kellett. Amikor előadtam a portás kisasszonynak kérésünket, az elfehéredett. Lehetetlen, hogy egy szovjet polgár a portásfülkében telefonáljon, épp, amikor hamarosan izraeli delegáció érkezik! Az oroszok és a befolyási övezetükbe tartozó szocialista országok akkoriban az arabok pártján álltak, nekik szállítottak fegyvert, míg az izraelieknek nyugati fegyvereik voltak, Amerika támogatta őket, vagyis az arab-izraeli háborúk a kelet-nyugati szembenállás színterei is voltak. Mindennek ellenére íme, jönnek hozzánk izraeliek, amit a portásfülkéből ne figyeljen egy orosz!

"Sietünk" mondtam, s adtak neki vonalat. Ha jönnek is izraeliek, az valami ottani lámpakereskedő lehet – gondoltam – és akkor mi van? A nemzetközi hívás ingyen volt… meg sok is volt a megbeszélni valója a barátunknak a hazaiakkal. A beszélgetés elhúzódott. És akkor hirtelen befutott az izraeli delegáció, melynek az élén ki más, mint a tévéből jól ismert Sharon kissé pufók izraeli miniszter baktatott, délcegen, elszántan, magabiztosan. A portáshölgy szemei tágra nyíltak: ott ült és épp vonalban volt Moszkvával - egy kitudjaki orosz! Én nyugodt voltam, mert már tudtam, hogy barátunk a legkevésbé sem ellenséges az izraeliekkel szemben, nem kell félni tőle. Ugyanis zsidó. Neki, családjának, és a szovjet állampolgár zsidók többségének az élesen Izrael ellenes szovjet politika és propaganda ellenére Izrael, többek közt Sharon vezetésével aratott győzelmei személyes győzelmüknek számítottak, minden idegszálukkal szívük mélye népének pártján álltak, ha nem is beszéltek erről. Sharon megpillantása 5-6 méterről partnerem életének váratlan hatalmas eseménye volt.

Azóta is tartjuk a kapcsolatot, immár 40 éve.

Moszkvai tanulmányaim során – mellesleg - jellemzően elsősorban baltikumiakkal, kaukázusiakkal, ukránokkal és zsidókkal sikerült barátságot kötnöm, beszélgetnem. Ennek a magyarázata az, hogy ezen népek fiataljai nem csak a naponta adagolt propaganda gyógyszerek bódító és butító hatásában éltek, hanem apáik, rokonságuk elbeszéléséből tudták, mi is történt és történik valójában. Sokuknak éltek családtagjaik külföldön. Tehát volt egy másik, számukra hiteles információ forrásuk. Ezt nevezik sztereo-látásnak. Azért tudunk távolságot jól megbecsülni, mert két szemmel nézzük a dolgokat. Ami pedig engem illetett, a kádári Magyarország sokkal nyitottabb volt a Szovjetuniónál. Olvashattam, a TV-ben, moziban nézhettem sok mindent, amiről szovjet diáktársaim még csak nem is hallottak.

Jelen történet főszereplője később befutott a gorbacsovi -jelcini időkben. Az orosz gazdaság egyik jelentős szereplője lett, az új Oroszország zsidóságának ismert alakja. Az orosz-izraeli kapcsolatok Gorbi alatt, de főleg utána egy ideig igen jól alakultak, az orosz zsidó értelmiség remekül feltalálta magát a poszt-szovjet világban. A brezsnyevi időkben Izraelbe kivándorolt orosz zsidók pedig időközben az ottani világ meghatározó erejévé váltak. A mesésen gazdagodó orosz elit Izraelbe járt koncerteket adni, üzletelni, valamint orvoshoz: nem volt nehéz megértetniük magukat, minden kórházban volt sok oroszul beszélő orvos és ápoló. Az orosz zsidók újabb hulláma csomagolt és vándorolt ki Izraelbe 2022. február 24 -e után, amikor Oroszország bevonult Ukrajnába. Sokaknak akkor jött el az idő, amikor megértették: mozdulni kell, mert ami kialakult, az már nem az ő világuk. Nem, nem üldözik a zsidókat Oroszországban, a rendszer nem ellenséges velük szemben. Ha valamelyik régióban fellobban a pislákoló antiszemitizmus lángja, azonnal eloltják. Ugyanakkor vállalhatatlanok lettek a gazdasági, kulturális, tudományos zsidó (és nem zsidó) elit egy része számára az új formátumot öltő orosz világban történtek.

Még élesebb fordulatot vett az orosz-izraeli viszony 2023. október 7-e után, amikor a HAMASZ rátámadt Izraelre. Amerika egyértelműen a zsidók mellé állt, aminek következtében Oroszország az arabok oldalára. Izrael manapság igen ferde szemmel néz a putyini Oroszországra, ami semmi jót sem ígér.

Orosz-zsidó barátom gyermekei Londonban élnek, ő Moszkvában maradt. A mi korunkban már nem költözködik az ember, ha csak nem muszáj.