Skandinávia 2, A fiókigazgatók doyenje

Első hivatalos utam svéd állomásáról, 1968-ból már írtam egyszer. Ennek az útnak volt utolsó megállója Dánia.

A nyugalom és rend földje. Ahol minden rendezett. Ahol a kutyák sem ugatnak. Még a felszínt sem tagolják holmi hegyek, sziklák, meredélyek - minden lapos, hogy a rendet semmi se zavarja. Az ország legmagasabb pontja 144 méter és a dánok humorát dícséri, hogy Himmelbjerg-nek (Égi hegynek) nevezik.

A fiókigazgató Steiner Pál volt. Fiatal kezdőként bízta meg Aschner Lipót, hogy hozza létre a Tungsram dániai fiókvállalatát - 1926-ban! Azóta eltelt 42 év. A fiók létrejött, működött, a Tungsram márka ismert volt Dániában.

Kevés olyan (régimódi) úriembert ismertem, mint Steiner bácsi volt (magunk között így emlegettük). Joviális, figyelmes, udvarias. Koppenhágában teljesen dánként kezelték, de megtartotta tiszta magyar beszédét is.

Nem tudom, mi volt a terv, meddig vezesse a dániai érdekeltséget, de a világháború még ott érte. Mivel nem megfelelő vallásba született, gondoskodnia kellett a túlélésről. Bár a dán ellenállók egy sikeres akcióval csaknem a teljes zsidó közösséget áthajózták az éjszaka leple alatt a semleges Svédországba, s ezzel ők megmenekültek, - Steiner úr egyéni utat választott, áthajózott a Dániával baráti Izlandra. A háború végén onnan tért vissza Koppenhágába izlandi szállásadói lányával, akit feleségül vett, s akivel élete végéig éltek ketten együtt, mivel gyermekük nem született.

A dán fiók Koppenhága legközpontibb helyén, a Radhuspladsen 77 sz. épületben székelt, egy ugrásra a Városházától, s a híres első sétálóutcától, a Stroget-től. Az épület homlokzatán feltűnő Tungsram reklámfelirat büszkélkedett.

A régi építésű, 19. század közepén emelt takaros épületben azonban nemcsak a Tungsram irodák helyezkedtek el, hanem nagy meglepetésemre különböző szinteken és helyiségekben itt tárolták és innen diszponálták a fényforrásokat is. Láthatóan sziszifuszi munka volt ez, hatékonynak nem lehetett nevezni, de Steiner bácsi szerette mindenen rajta tartani a szemét.

A tárgyalásba nem is vont be senkit az alkalmazottak közül, csak Fru Jensen jelent meg párszor, hogy kávéval, frissítővel lásson el bennünket. Ő volt az asszisztensek gyöngye, akit 11 év múlva még én is megörököltem kiküldetésem során. Loyalitásáért mindíg hálával emlékszem rá.

Az biztos, hogy voltak beosztottak, de Steiner úr ahhoz szokott, hogy egyszemélyben képviselje az érdekeltséget. Budapesten meg híres volt arról, hogy a számlákat mindig időben fizeti és évente 2-4%-os forgalmi növekedés is várható tőle. Olyan ember volt, aki vallásszerűen tisztelte a Tungsramot. Működési területén sikeresen beültette a köztudatba a márkát és a termékeket. Dánia minden részén tudta minden felnőtt, mi az a Tungsram.

A dániai programról mégis úgy emlékszem, mintha kicsit a múltban jártunk volna.

Egy-két évvel később még egyszer találkoztam Steiner bácsival. Stockholmból nem volt közvetlen járat Budapestre, így Koppenhágában kellett átszállni, ahol maradt egy kis eltölthető idő. Kijött elém a reptérre, taxival bementünk a belvárosba - mert ő sosem vezetett autót. (Jut eszembe: nem ült repülőre sem!) Együtt ebédeltünk, utána bevitt a már említett sétálóutcába, ahol az akkortájt divattá váló szexipar számos reprezentánsával találkoztunk. Live show-k hívogattak, szex-shopok villogtak úton-útfélen. Steiner bácsi ragaszkodott, hogy vegyek mindent szemügyre - vagy talán én adtam a kiváló alkalmat, hogy kedvére tájékozódjon...

Steiner Pál abban az időben 70 év körüli lehetett. Kívülről és belülről sem volt fiatalos alkat. Nem tudom, önmagától vagy központi ösztökélésre, hamarosan nyugdíjba vonult. A munka hiányzott-e vagy már meglévő betegség támadta, rövid időn belül eltávozott. Körülbelül 45-47 évig volt a Tungsram Koppenhága igazgatója.

Ha úgy is tűnt, hogy módszerei, felfogása nem felelt meg a hatvanas-hetvenes évek elvárásainak, elnémít az a sok évtized, amit magára utalva töltött őrhelyén, a vállalat szolgálatában.

Sosem hallottam senkitől egy rossz szót említeni Steiner Pálról.

Radhuspladsen 77. 1968-ból