Skandinávia 1., Az adósság

Első hivatalos vállalati utam egy vezérigazgatói és kereskedelmi igazgatói látogatáson való részvétel volt Skandináviában. 1968-at írtunk.

Akkoriban a kereskedelmi igazgató, Földes Sándor titkára voltam, de azt megelőzően dolgoztam már a külföldi érdekeltségirányítási területen is.

Skandináviában a hatvanas években csak Svédországban és Dániában működött Tungsram vállalat. Norvégiában egy Sverre Young nevű kereskedelmi cég volt a kizárólagos képviselőnk, Finnországban pedig egy magyar külker vállalat helsinki cége intézte üzletünket. (A helyzet, éppen utazásunk eredményeként megváltozott a hetvenes években, Norvégiában saját céget alapítottunk és Helsinkiben átvettük a már működő magyar vállalkozást és László Tamásné, Franciska látta el meglehetősen hosszú ideig a vezetői feladatokat.)

A skandináv körutat a svéd Tungsramnál kezdtük. Ez a fiók vagy érdekeltség (mindkét kifejezés használatban volt) két szempontból is eltért a többitől. Egyrészt akkor még működött a székhelyén egy mini fényforrásgyár, 1db normállámpát gyártó duplex sorral. Másrészt itt dolgozott az első és akkoriban egyetlen magyarországi Tungsram kiküldött, hogy segítse a svéd fiók munkáját.

A cég igazgatója Per Klingberg egy tipikus svéd, karcsú, magas, fiatalos tartású, mindíg lebarnult , számtalan ránc szabdalta arcú, hatvanas úriember volt. Róla az a pletyka terjedt - biztos túlzással - hogy az üzleteket a teniszpályán szerzi. Az biztos, hogy neki volt köszönhető az akkoriban induló IKEA-val létrejött fényforrás szerződés. Az IKEA minden áruházában és minden országban a Tungsramtól vásárolta fényforrás programját, sőt Tungsram csomagolásban és márkával - miközben minden egyéb terméke csak IKEA márkanévvel jelent meg. (Ez az idilli állapot csak a GE időben szűnt meg.)

Klingberg elsőszámú segítsége főkönyvelője volt, Turay úr, egy magyar emigráns a harmincas vagy negyvenes évekből, már régóta svéd állampolgársággal.

A vezető team harmadik tagja a magyar Tardi Alajos, aki érkezésünkkor külszolgálati idejét éppen befejezvén, családjával együtt készült a hazatérésre.

Komoly témák kerültek napirendre, nagy élvezettel vettem részt - persze főleg csak hallgatóként - egy Tungsram érdekeltség stratégiai célkitűzései meghatározásában. Az utókort azonban nem zavarnám meg ezekkel a témákkal.

Az érdekes egy ilyen jellegű, magas szintű látogatásban a vendéglátók azon igyekezete, hogy a kikerülhetetlen tárgyalások idejét rövidítsék és a tartózkodási időt minél több egyéb programmal töltsék ki.

Mivel négy ország meglátogatása időigényes, elkerülhetetlen volt, hogy kinntartózkodásunk hétvégét is magában foglal. Klingberg úr szombat-vasárnapra hajókirándulást szervezett Gotland szigetére, több, mint száz kilométerre Stockholmtól. Látogatható műemlékek bizonyítják vizigót eredetét.

Első tengeri utazásom máig emlékezetes, élményszerű volt. De a hosszú hajózási időt az urak jó magyar szokás szerint ultizással töltötték. Remekül érezték magukat, kellemes szellő, nem különösebben zavaró napsütés, a hajó által keltett hullámok csobbanása, na meg a jó lapjárás - kellett-e több? Amikor megérkeztünk Visby-be, a sziget fővárosába, kiderült, Tardi úr (akkor persze még elvtárs) erős vesztésre állt. Az elszámolás Ft-ban történt és ez még csak részeredmény volt, mert természetesnek tűnt, visszaúton is a kártya lesz a program.

Úgy is történt. Az ulti folytatódott és Stockholmig tovább növekedett Tardi Alajos vesztesége. Nem baj, holnap este Turay úrék vendégei vagyunk, vacsora után játszhatunk, hadd nyerje vissza a pénzét. Valahogy úgy esett, hogy Tardi tovább tetézte veszteségét.

Arra nem volt esély, hogy Tardiéknál is folytatódjék a parti, hisz ők már felszámolták lakásukat, csomagoltak, várták a kamiont.

Amikor összeszámolták a részeredményeket, jelentős Ft összeg mutatkozott Tardi terhére. Világos, Stockholmban nem lehet nála ennyi Ft. De végül is nem olyan sürgős, majd otthon elszámolunk.

Delegációnk, Dienes Béla, Földes Sándor, Kutas KGM főosztályvezető, Selyem András és szerénységem továbbutazott, lebonyolította az oslói tárgyalást, majd felkereste a képviseletet Helsinkiben, - végül megtapasztalta dániai fiókunk helyzetét. Ezt követően hazautaztunk.

Néhány nap múlva érdeklődtem, vajon Tardi leperkálta-e kártyatartozását.

De Tardiék nem érkeztek vissza Budapestre. A kamionnak bécsi címet adtak meg. Kinn maradtak.

Ez a kártyaadósság bizony kiegyenlítetlen maradt mindmáig.