Spártai módszerek

Megtanulhattuk a GE időkben a vállalati elvárások között, hogy nem elégséges az éppen adott munkakört megfelelően vagy kiválóan ellátni, 3-4 évenként ajánlatos új beosztás után nézni, mivel túl hosszú idő azonos munkahelyen a változások, új kihívások tudatos kerülését jelentené, s ez akadályozná az egyén karrierépítését a vállalatnál.

Ez az elv valósult meg a felsőbb vezetők szférájában is, akiket gátlások nélkül helyeztek át újabb és újabb businessekbe, sőt azokon belül akár más-más szakterületekre. Viszont az új megbízatások nem jelentettek életbiztosítást a kiválasztottaknak. Feltűnt és visszásnak éreztük jónéhány esetben a vezetők lecserélésének módjait. Ezek a módszerek a más beosztásba helyezésen át az egyszerű eltüntetésig vagy a nyilvánvaló kirúgásig terjedő spektrumot jelentették. Azzal, nem bajlódtak, hogy a személycserék megtörténtekor segítsenek az eltávozott vagy eltávolított személy arcának mentésében. Egyik napról a másikra tűntettek el vezetőket. Olyannak tűnt, bárki bármikor lezuhanhat a Tajgetosról, ezért az esély minimalizálása érdekében érdemes a hivatalos irányt követni, nem letérni, nem feltűnni.

Mai napig emlékszem az akvizíció legelején szerzett tapasztalatomra, mikor egy szakmai témáról vitatkoztam volna egy GE-s középvezetővel. Mondtam volna az érveimet, de ő lemerevedett és annyit reagált: ha ez Mr. Opie-nak megfelel így, akkor nekem is jó!

Vezetőváltásban nem szenvedtünk hiányt. Összegyűjtöttem néhány jellegzetes esetet, mikor a vállalat részéről spártai szigort vagy részvétlenséget éreztem. Persze volt, amivel én is egyetértettem...

- A GE/Tungsram akvizíció megvalósulásában fontos szerepet játszott Bill Vinyard, a GE Lighting International igazgatója. Gábor András clevelandi látogatása után ő volt a két cég közötti kapcsolattartó. Az ő feladata volt a GE Lighting európai terjeszkedésének "megágyazni". Az első kísérlet, mely a Tungsram fiókhálózat felhasználásával akarta bevezetni Európába a GE termékeket, - erről már írtam - megfeneklett. A bekövetkező mosolyszünet után Vinyard folytatta a kapcsolatok melegen tartását, ami végül sikerre vezetett.

Nem volt szerencséje. A türelmetlen Opie épp a megállapodás előtti hetekben váltotta le és helyettesítette a fiatal Bill Woodburn-nel, aki így a Tungsram akvizíció hőse lett, pedig csak beült a készbe. Sőt, tető alá hozhatta a Thorn fényforrás ágazatának bekebelezését is, ami feltehetően szintén elő volt melegítve Vinyard által

(az akvizíciók után továbblépett, komoly beosztásba került valamelyik másik Business-ben).

Jobbról Bill Woodburn, az akvizíció szerencsés "hőse".

Vinyard-ot vesztesként könyvelték el és mehetett az isten háta mögötti Hendersonville-be Észak- Karolinában, a kevéssé érdekes lámpatest ágazat és gyártás irányítására. Eltűnt a vidéki homályban.

- George Varga azt a feladatot kapta, kísérelje meg a jelentős kulturális különbségeket az amerikai és magyar mentalitás között tompítani, nevelje rá volt honfitársait az amerikai általános emberi és vezetési stílus megértéséhez és elfogadásához. Így ő folyamatosan ingadozott George Varga-i és Varga György -i mivolta között. A kezdetek kezdetén kapta a feladatot, amikor még idegennek tekintettük az ideküldött GE-seket és ők is gyanakodva teszteltek bennünket hozzáértésről, képességekről.

Varga érezhetően erős kontroll alatt működött, de megpróbált mindent, hogy emberséges maradjon. Emlékezetes a nőnapi zongorakoncertje, minek utána a nődolgozók talán részben megbocsátották néhány kényszerből hozott, népszerűtlen intézkedését. Végülis ez az időszak a nagy létszámleépítések ideje volt.

Ahogy aztán Varga hathatós közreműködésével a Tungsram egyre inkább GE-vé vált, az amerikai felfogás egyre inkább teret nyert, a vezetők külön "tolmácsolás" nélkül is értették a cég igényeit és politikáját - már nem volt szükség a "tolmácsra".

Egy gyors szervezeti módosítás következtében megszületett az európai CEO pozíciója, aki minden magyarországi tevékenységért is felelt. De ez már nem Varga volt. Varga György küldetése megszűnt.

Ő maga minden különösebb búcsúztatás vagy magyarázat nélkül eltűnt a szemünk elől. Nem maradt a GE-nél - de nem tudjuk, kapott-e bármilyen állásajánlatot. Atlantában talált alkalmazást egy nagyobb cégnél, mely azonban rövidesen csődbe ment. Ezt követően nyugdíjba vonult, s barátja, Völgyes Iván temetésére és búcsúztatására ugyan haza látogatott, - de rövid időn belül, viszonylag fiatalon, eltávozott. Hasznos szolgálatot tett a GE-nek az akvizíció beindulásakor, jutalmat érdemelt volna.

Varga György az 1991-es BNV-n fogadja Göncz Árpádot és Kovács Istvánt, a Hungexpo vezérigazgatóját.

Varga Gy. jutalmat nyújt át Trubek Ferencnek, iráni és Gaál Andrásnak egyiptomi külszolgálatuk sikeres befejezése alkalmából.

A ceremónia további részvevői: Baracskai F. és Wohl P.

- Az első GE-s magyarországi vezérigazgató, Varga György eltűntetése után érkezett az első GE Lighting Europe CEO, aki átvette a vezérigazgatói szerepet is. Chuck Pieper tapasztalt GE motoros volt és igyekezett megismerni a lighting ipart is, amivel korábban nem találkozott. Bázisát Londonban rendezte be, - s ez magmaradt utódainál is - de azért rendszeresen szánt időt Magyarországra.

Az ő regnálása az "ide nekem az oroszlánt is" időszakra esett. Amikor a GE úgy gondolta, az európai részesedés gyors növelésének két kulcsa van: a GE márka elterjesztése a Tungsram helyett és piacrészesedés vásárlása kisebb európai gyártók és forgalmazók akvizíciója révén. Az ő bukását a GE elvárások teljesítése okozta. Abba bukott bele, hogy azt tette, amit elvártak tőle. Ugyanis az elvárás, a GE Lighting európai stratégiája hibás volt. Egyrészt a márka megváltoztatása megfelelő előkészítés nélkül jelentős forgalom vesztést eredményezett Nyugat-Európában, másrészt a Tungsram/Thorn akvizíciókat követő további felvásárlások nem váltották be a forgalom növelő reményeket, kidobott pénznek bizonyultak.

Kelet-Európában is voltak próbálkozások. Lengyelországban megpróbáltunk ellensúlyt képezni a Philips Pila-i akvizíciójával, meg akartuk szerezni a második jelentős helyi gyártót (Pabianice). Több sikerrel kecsegtető tárgyalási forduló után visszaléptünk a fejgyártás körüli környezetvédelmi veszélyek miatt.

Ukrajnában meglátogattuk Chuck-kal az óriási kapacitású Poltava-i fénycső- és gázkisülő gyárat is, akvizíciós céllal, ám az ukrán miniszterhelyettes és stábja sajátos elképzelései a tulajdonhányad és a döntéshozatal viszonyáról segítettek a témát ad acta tenni.

Egy pénteki napon a moszkvai irodánkban tartózkodtam, mikor Chuck conference call során közölte a staffjával, hogy hétfőn leváltják. A staff hétfőn jelenjen meg Hammersmith-ben, a GE Lighting akkori székhelyén az utód (Mike Zafirovski) megismerése céljából.

Chuck ambiciózus, határozott személy volt, jól bánt a beosztottakkal, komolyan vette a feladatát, értékelte a jó tungsramos szakembereket. Előszőr dolgozott Európában és nem volt előtte világos, a GE név itt kevesebbet jelent, mint az USA-ban.

Chuck-ot sem marasztalták a vállalatnál.

Pieper távozása után eltelt vagy két év, mikor egyszer csak váratlanul betoppant irodámba felesége társaságában. Egy senior evezős versenyen vett részt Budapesten és megnézte, megvan-e még korábbi munkahelye. Szerette volna megnézni és feleségének is bemutatni a távozása után elkészült Tungsram Múzeumot. A múzeum a régiek, Harkay, Szöllősi Lajos, Kadleczovics, stb. gyűjtőmunkája segítségével, Surguta Laci és emberei koncepciója és kivitelezése szerint valósult meg.

Természetesen lekísértem és végig vezettem őket a látnivalókon. Tetszett a kiállítás, de észrevettem, Pieper saját magát is kereste az akvizíció utáni fényképes anyagban - de hiába. Egyiken sem szerepelt. Sajnáltam a csalódását.

Később utánanéztem és valóban nem találtam fényképanyagot az ő idejéből. A saját gyűjteményemben is az az egy felvétel szerepel, melyet egyszer már bemutattam. Bemutatom ismét, mert Chuck Pieper megérdemel annyit, hogy megjegyezzük arcvonásait - és jellegzetes szakállát.

- A Chuck Piepert követő Mike Zafirovski kivételképpen nem részesült a spártai bánásmódban, sőt rövid ideig a GE Lighting főnöke lett. De az ő előrelépése után kaptuk Craig Arnoldot, aki messze alulmúlta a Pieper/Zafirovski színvonalat szakmai és emberi tekintetben is. Amellett, hogy fogalma sem volt Európáról és a világítási üzletágról, különös képességgel rendelkezett mások lekezelésére, megalázására. Nem értett szót senkivel. Láthatóan amerikai kollégái is idegenül nézték stílusát, hisztérikus kitöréseit.

Egy-másfél évvel érkezése után szokásos beszámolóra utazott Cleveland-be. Két napos csönd után kaptuk az értesítést, Craig-et leváltják, már nem is tér vissza Európába. Senki nem siratta. Távoznia kellett a GE-től. Esetében a spártai módszer helyesen működött. (Követte az iráni gyökerű Golnar Motahari Pour, aki szintén nem volt sokkal különb Craig Arnoldnál, de őt nekem már nem kellett élveznem.)

- Nem tudnám megmondani, kinek támadt az a hagymázas ötlete, hogy kb Craig Arnold érkezésével egyidejűleg európai értékesítési főnökké nevezze ki Alan Mathiesen-t. A Thorn valamelyik üzemi pozíciójából érkezett a felső vezetésbe, amikor kiemelték Six Sigma igazgatónak. Az akkoriban nagyon felkapott Six Sigma vezetőjének lenni hálás feladat volt, sok szereplési lehetőséggel és többnyire önkényesen kiemelt munka-sikerekkel.

Alan alapvetően közvetlen, barátságos figura volt, de korábban soha nem mozgott értékesítési területen. Fogalma sem volt a lighting piacról nemcsak Európában, de otthon Nagy-Britanniában sem, nem is beszélve a kontinensen számottevő I/C és consumer szereplőkről. Jó beszédkészségével megpróbálta sikeresen eladni magát és voltak idők és szintek, amikor és ahol ez sikerült is. Különlegesen szoros kapcsolatot ápolt az alkohollal, amit nem is titkolt, büszkén számolt be nyilvánosan lerészegedéseiről.

Az ő esetében sem derült ki, mivel lépte túl a GE tolerancia-küszöbét. Az inkompetencia szúrt szemet vagy emberi gyengeségei? Craig Arnold bukása után nagyon rövid időn belül értesültünk, Alan is ki van rúgva. Működött a spártai módszer: kapott egy óra időt személyes holmija összepakolására, a vállalati telefon, a laptop, a kocsikulcs és a vállalati autó leadására. Nem volt kérdés, le is út, fel is út a GE-től.

Ezeket az eseteket jegyeztem meg a felső vezetői szinteken. Sokkal több, hasonlóan kérdőjeles vagy antihumánus eltávolítás történt az én GE-vel töltött éveim alatt. Egyet már említettem is, a Jack, a szupersztár című írásban, mikor Jack nem ítélte elég optimistának Daniel Marc prezentációját, ezért sok év európai szolgálat után azonnali hatállyal kirúgta a francia érdekeltség éléről.

Valószínűleg szerencsések vagyunk, hogy nem ismerjük a többi lehangoló felmondási esetet.