Stock option és az amerikai álom

A GE bejövetelével, sok amerikai vezető élete megváltozott. A volt Tungsramba is jöttek szép számmal és próbáltak eligazodni. Nem tudom egészen pontosan, hogy ez nekik érdem vagy kirekesztés, lebukás volt-e a megszokott kis világukból, és hogy egyáltalán tisztában voltak-e, hogy mire vállalkoznak, de mindenesetre mindig mosolygó szájjal csak annyit mondtak, hogy nekik ez egy nagy kihívás (great challenge!) és jó szórakozás (great fun?)

Hát nem tudom, hogy igazán így volt-e, de egy levél, amit elcsíptem a pénzügyi főnökömtől David Harrisontól arról árulkodik, hogy a barátai mennyire sajnálják, hogy most neki Bukarestben(?!) kell lennie. HÁT?...

Voltak, persze akik nem merészkedtek ezekre a vizekre, mert hiszen Amerika olyan nagy, (mondta nekem néhány akkori USA kollégám), és egy emberöltő is kevés, hogy azt az országot (USA) megismerjék, akkor meg minek másba belekóstolni. Azután persze voltak olyanok is, akiknek az USA nagyságrendű európai világ maga volt a paradicsom, mert néhány óra utazással az egész történelem és különböző eddig számukra feltáratlan kultúra a lábuk előtt hevert.

Időnként nem is tekintették az akkor még szigorúan vett határokat határnak!

Így történhetett, hogy például David Gallimore igazgató (a nagy fehér főnök), akiről a budapesti gyárban egy utat neveztünk el, az osztrák leányvállalatunk  meglátogatásakor nem vitt magával útlevelet (akkor még kellett!), mert hát minek, az is Európa, gondolta!

Az első magyar-USA vezér (Varga György) próbált lelket verni és az USA csapatnak segíteni ebben, a közös vezetői ebédeken gulyáslevest, paprikás csirkét, töltött paprikát, palacsintát próbált beleerőszakolni a salátákhoz szokott amerikai bendőkbe. A mindig elegáns díszzsebkendős Varga Gyuri hatására kezdtek eltünedezni az amerikai vezetőknél a rövidre szabott hosszú nadrágok és "makkos" cipők. A magyar vezetők pedig kezdtek öltönyben és nyakkendőben járni, mert csak egyszer pénteken volt megengedett a "casual day" (alkalmi nap), amikor lazábban is öltözhettünk. Gyuri többször magához is meghívta a "csapatot", feleségestől.

Azután változtak az idők jöttek az új vezérek és megszűnt a "honeymoon session", (mézeshetek) és kezdetét vette valami más.

Az én főnököm bizony az egyik hivatalos tárgyalás alkalmával előételnek paprikasalátát kért (persze nem tudta, hogy ez nálunk, hogy készül és a második fogáshoz esszük), de becsületére legyen mondva, hogy gond nélkül megküzdött vele és a magyar partnere is követte a példáját szemrebbenés nélkül.

Daviddel jó volt dolgozni, igaz a szakmai feladataim mellett kaptam egy "iker"(Twin) szerepkört is. Nekem kellett elmagyarázni a magyar pénzügyekben rejlő sajátosságokat, alul-, felülszámlázás, alkotmányos költség és társai, ami persze nem volt egy könnyű feladat és lám rögtön jött rá a válasz az "Integrity policy" (nehezen lefordítva, becsületességi, sértetlenségi, teljességi szabályozás) bevezetése.

Lehet ez most is jól jönne!

Az" iker" feladatom másik része pedig az volt, hogy a magyar csapatnak kellett elmagyaráznom, hogy mi jár az USA vezetők fejében. Időnként lett ebből kalamajka, mert amikor átszervezéseket és szervezeti korszerűsítést kellett elmagyaráznom, mindjárt az terjedt el, hogy itt mindenkit ki akarnak rúgni. Az amerikai filmekben láttunk erre példát, ahogy a kis papír dobozkájában a távozó illető csomagol!

Sajnos ez a példa most is ragadós!

Már jó ideje együtt dolgoztam Daviddel, amikor kívülről kaptam egy remek állásajánlatot.

Nem szokásom, hogy ilyenkor csapot-papot otthagyok, ezért elmondtam Davidnek, aki különös arcot vágott, mert azt hitte innen (GE-ből) már nincsen kiút. Látta, hogy komolyan gondolom és időt kért. Szerintem egyeztetett a központtal és pár nap múlva jelezte, hogy szeretne velem beszélni.

Van megoldás, és elmondta a stock option(részvény opció) lehetőségét. Én akkor semmit nem tudta erről és nem voltam ezzel egyedül, mert az akkori Pénzügyminisztériumban sem tudták mit kezdjenek vele.

Bejelenteni kell-e, milyen jövedelemnek minősül, adózni kell-e vagy sem, vagy vonatkozik-e rá a kettős adóztatás rendszere, szóval töméntelen volt a kérdés?

Nálam pedig elindult a "vezérhangya", mikor érdemes ebből kiszállnom?

Mindenesetre az azért elsőre "lejött", hogy ez nem igazi részvény, hanem egy rögzített áron történő opció és amennyiben a GE piaci, tőzsdei árfolyama, az opcióban résztvevők munkájának is köszönhetően, emelkedik, akkor a rögzített ár és a pici ár közötti eredmény a jutalmazás, most a dollár leértékelő hatásáról nem is szólva, ami abban az időben jelentős volt! Szóval remek motiváció és tulajdonosi érzet keltésére is alkalmas eszköz!

Ezt az ajánlatot kaptam és elfogadtam, maradtam!

Az elsők között és "jeget törve" kaptam hát 1994-ben az opciót és ezután még néhányat, például a következő évben 1995-ben az alábbit,

Beindult hát a "gépezet" és többen jöttek utánam, mert igazán hatékony eszköznek bizonyult.

Mára már más nemzetközi cégek is átvették ezt a módszert, de talán ebben is mi, a Tungsramban lehettünk az elsők!