Szatmári Pista kérdezi

Kedves volt Tungsramos kollégák!

Segítséget szeretnék kérni.

Követve kedves és tisztelt volt főnököm Kőrösi Péter, valamint Baracskai Ferenc azt követő tanácsát, miszerint "üljünk le juniorjainkkal és meséljünk a megélt régmúltunkról, amig még nem késő", nekifogtam (volna) családom fiataljainak elmesélni egykori cégem, a Tungsram hiteles történetét. Már csak azért is, mert a Tungsrammal történtek túlmutatnak egykori munkahelyemen: jól mutatják, mi zajlott akkoriban Magyarországon. Mert ismerve történelmünket – illúziók, mítoszok nélkül - lehet előre haladni. Én pedig nagyon szeretném, ha ők előre haladnának.

Szeretném, ha gyerekeim, unokáim ismernék, mik voltunk, mi és miért történt velünk, kötődnének Magyarországhoz, szerintem ugyanis jó ország Magyarország. Nem rosszabb a hasonló országoknál. Én a múlt század hetvenes éveitől élem benne az életem odafigyelve a történésekre. Jó ország volt ez az Orosz Birodalom markában, később a vértelen rendszerváltás során, majd egy váratlan, nehezen megmagyarázgató időszakot elhagyva, ma is az. Élhető és szerethető. Én szerettem a Tungsramban dolgozni, mert "jó mulatság, férfimunka" volt. Rangot jelentett.

Amikor bele kívántam fogni a Tungsram tanulságos történetének elmesélésébe, rájöttem, hogy számomra igazán hiteles beszámolót nem hallottam senkitől. Csak véleményeket, mítoszokat, amelyek közt próbálok eligazodni. Márpedig mítoszokat táplálni bűn. Láttam én is ezt-azt, csakhogy olyan helyen dolgoztam először Budapesten (a Fényrendszer Irodán, ahol világítási projektekkel foglalkoztunk, például stadionvilágítással), később a Moszkvai Irodán, amelyek "messze voltak a tűztől".

Nyílt és szókimondó beszámolókra nem igen számítok: a dolgok tudói hallgatnak. Talán máig kötik őket soha le nem járó (?) titkosítási nyilatkozatok, vagy csak kényelmetlen és fájdalmas az emlékezés. Közben pedig a csődbe ment Tungsram bűzlő hullája körül szemünk láttára csámcsognak – erre szakosodott – undorító férgek. Számomra csak a kérdezés maradt, hátha érkezik válasz az "űrből".

Nem szeretnék sem provokálni, sem bűnösöket keresni. Csak tisztán látni. Kik is, mik is voltunk? Mi vezetett a nagy múltú cég teljes megsemmisüléséhez? Ha valaki tollat ragad, s válaszol nekem, előre – nagy tisztelettel - megköszönöm.

A második világháború előtt

Egyesek szerint

Amikor a második világháború előtt a magyar ipar fellendült / a németetek csodákat műveltek: könnyű kis tankoktól – rövid időn belül – eljutottak a világelső Tigrisekig és Párducokig, legyártottak számtalan modern tengeralattjárót, repülőgépet, kifejlesztették a V1 repülő bombát, a V2 ballisztikus rakétát, a lökhajtásos repülőgépet, gyártottak műbenzint, művajat stb. stb./ Ennek a német iparnak a beszállítója volt a magyar ipar. Ennek a magyar iparnak volt az egyik ékköve a Tungsram, amelyhez a wolframszálas, a kripton töltetű izzólámpa feltalálása, és még számtalan kiváló műszaki-tudományos eredmény kötődött. Kiemelkedő volt a rádiócső gyártás. A Tungsram akkoriban egy vezető európai cég volt.

Mások szerint

A Tungsram akkoriban /minden eredménye ellenére/ nem volt képes belépni a vezető európai, amerikai gyártók sorába. Túlzásokba eső felmagasztalása vágy vezérelt. A Tungsram egy kelet-európai körülmények közt működő, gépeit Nyugat-Európából (Angliából) beszerző cég volt, mely a műszaki-kereskedelmi világbajnokság tabellájának alsó régiójában játszott – jól és eredményesen.

A második világháború és államosítás után

Egyesek szerint:

Miután a szovjetek leszerelték és elszállították a gépeket (a kutatóberendezések és a műszaki könyvtár nagy része is eltűnt), sikerült a megmaradt műszaki gárdának viszonylag gyorsan újraindítani a termelést. /Megjegyzem, hogy az, hogy Tungsram feliratú ládákat láttak magyar hadifoglyok szovjet vasútvonalak mentén, vagyis, hogy a gépek sorsa az ebek harmincadja volt - egy városi legenda. Minden leszerelt csavarnak és alkatrésznek néven nevezett felelőse volt a szovjeteknél, akiken mindent számon kertek. Ott, ahol emberek akkor is lágerbe kerültek, ha semmi bűnük sem volt, valódi mulasztásért 25 év, vagy halál járt. Így aztán nagyon is helye volt minden Tungsram gépnek. /

Az új, szovjet típusú rendszer körülményei – mesterséges ideológiai akadályok - kőzött is kicsíráztak a mélyen őrzött múlt, a műszaki-kereskedelmi értékek magjai. Megmaradt a Nyugaton ismert márkanév, a kereskedelmi kapcsolatok. A cég vonzó volt úgy a szocialista rendszer generálta erős társadalmi mobilitás feltörekvő fiatalsága, mint az urbánus értelmiség számára. Lehetett utazni, lehetett a cégnél világot látni. Fejlődni. Lehetett kutatóként kiteljesedni. A cég két évtizedes szünet után visszakapta a külkereskedelmi jogot.

Beindult a gépgyártás, mely kezdetben nyugati gépeket másolt, később a magas színvonalú mérnöki-szerkesztői gárda saját fejlesztésekkel biztosította a cég egyensúlyát: a konvertibilis deviza "kitermelési" kényszer "mindegy, mennyiért, csak vigyék", központi nyomása mellett a szocialista gépexport biztosította a pénzügyi egyensúlyt. A szovjetek számára a Tungsram gépgyártás ablak volt a világra: gépeink tartalmaztak nyugati technológiákat és alkatrészeket.

Külön profil lett a gyártervezés, gyáreladás és telepítés: a Tungsram komplett gyárakat volt képes szállítani, tungsramos szakemberek járták a világot Indiától Egyiptomig, komoly műszaki tudással gazdagítva ezeket az országokat. Még az USA-ban is volt Tungsram lámpagyár.

A Tungsram lett a magyar szocialista ipar büszke zászlóshajója!

Mások szerint:

Az államosított, szocialista Tungsram nem volt a maga ura, változó központi gazdaságpolitikai célok és sokszor ejtőernyőn érkező káderek játékszere volt. Követő fejlesztésre volt csak képes: a Nyugaton már bevált új termékeket gondolták újra a fejlesztők, amiket aztán jó színvonalon gyártott a cég, mefelelő áron. Sok nyugati és harmadik világbéli nagykereskedő azért szerette a márkát, mert év vége felé hatalmas árengedménnyel lehetett beszerezni nálunk fényforrásokat: ez volt a szocialista tervgazdálkodás fintora.

A Tungsramhoz számos vállalatot ragasztott az ország gazdasági vezetése, amikor az iparvezetés épp a trösztösítésben látta a kivezető utat a Nyugattól való menthetetlen lemaradásból. Néhány új telephely sikertörténetnek bizonyult (pld. Zalaegerszeg, Hajduböszörmény), mások azonban terhet jelentettek. A vállalat pénzügyi egyensúlya problémás volt, többször "rendezni" kellett a pénzügyi helyzetét.

Nem tudni, mennyire voltak gazdaságosak a külföldi gyáreladások és telepítések "alkotmányos költségekkel" terhelten és nem mindig megfelelő pénzügyi garanciák mellett.

Milyen hatása lett a cégre a szárba szökkenő félvezető ágazat kiválása?

A szocialista gazdasággal együtt becsődölt a Tungsram is. Értékeit azonban jól mutatta, hogy a Generál Electric amerikai világcég a Tungsramot választotta "keleti nyitásához".

GE korszak

Egyesek szerint:

A GE akvizíció hatalmas lökést, biztonságot adott a cégnek. Megjelent a nyugati vállalatvezetési és menedzselési kultúra, a cég minden egységével bekapcsolódott egy világot átfogó rendszerbe. Láthatta minden dolgozó, mit ér, mire képes. A cég tisztes fizetést, szociális körülményeket biztosított, egyes embereknek előrejutás lehetőségét nemzetközi szinten is. A GE befektetett, technológiákat és gépsorokat hozott Magyarországra. Csakis világszínvonalú gyártás létezhetett. A "mindenséggel" mérhettük magunkat. A GE korszak lett a Tungsram aranykora.

Mások szerint:

A GE lenyelte a magyar szocialista ipar elkótyavetyélt ékkövét (ráadásul abból a hitelből vette meg, amit felvetetett vele), kiszívta belőle a korábbi évtizedek során felhalmozódott értékeket, s miután annak életnedvei elfogytak, kiköpte. Hozzá nem értő, harmadvonalbeli menedzsereket küldött Magyarországra, akiket csak a profitszerzés érdekelt, akik lenézték Kelet-Európát és lakóit. A GE töméntelen problémát hátrahagyva menekült ki a Tungsram - projektből.

A GE után

Egyesek szerint:

A magyar gazdasági vezetés hősies kísérletet tett a magyar műszaki hagyományok továbbvitelére és a képzett műszaki-kereskedelmi gárda, GE-ben kiművelt munkakultúra megőrzésére. Megtalálták ehhez azt az embert, aki vállalta a cég hagyományainak megőrzését, beintegrálását a nyugat-európai iparba. A Tungsram mellé állítottak egy állami bankot, amelyik finanszírozta a céget.

Sajnos az energiaárak robbanásszerű megnövekedése és a hagyományos világítástechnika elavulása ellehetetlenítette a cég működését, s annak végét okozta.

Mások szerint:

A Tungsram GE utáni új tulajdonosa megígért mindent a magyar állami vezetőknek, amit azok hallani akartak: a csodálatos magyar műszaki hagyományok megőrzését, továbbvitelét, osztrák fizetéseket. Magyar világcég létrehozását. Reklámkampány indult mindezeket bizonyítandó. Az új zászló alatti években azonban bebizonyosodott, hogy mindezek csak szavak voltak. Porhintés. Amikor az állam rájött, hogy alaptalanok voltak a remények, a cég és vezetője képtelen új jövőt építeni, s csak élősködni képes, elzárta a pénzcsapot, ami a véget jelentette.

Kérdezem kedves volt kollégáimat: hol az igazság?

Sokaknak jut valószínűleg eszébe a szó: középen. Mégis hol? Mi igaz és mi nem a fent leírtakból?

Előre köszönve véleményeteket,

Szatmári István / 2026.06.17.