Szösszenetek

Csak tapintatosan

A szokásos, miden napi gyári diszpécseri értekezletre az osztályvezetők nagy része már a szokott helyén ült, mikor a terembe lépett az egyik (egyetlen) osztályvezetőnő. A fődiszpécser így köszönti: Szervusz Zsuzsa, rólad jut eszembe egy vicc, két k... találkozik az utcán ...

Egon pénzt vált

Az ICL számítógép beszerzést megelőzően, néhány Izzós vezetőtársammal angliai tréningen voltunk. A csapat komoly manager-ekből állt, már nem is emlékszem pontosan kik voltak az öttagú küldöttségben, de jelesül Sárdi Egon is köztük volt. Egon híresen jó humorista, társasági ember, de ez alkalommal önmagát is túlszárnyalta. Szinte mindenről - beleértve a kötőszavakat is - "Erről jut eszembe ..." és már mondta is az aktuális blődséget. Szóval, az utcán a kis csapat úgy vonult, hogy vihogtunk, szinte visítoztunk a röhögéstől. Ebben az alaphangulatban egy bank előtt elhaladva Egonnak szemébe ötlött az árlista és kedve támadt pénzt váltani. Volt öt, vagy tíz dollárja és a kedvező kurzus csábította, hogy fontra váltsa. A kapott pénzt és a nyugtát nézegetve meglepetten látta, hogy fél font kezelési költség miatt, pórul járt. Mondtuk, hogy váltsd vissza, s ha arra is költesz fél fontot, három-négy újrázással már nem is lesz egy filléred sem. Annyira groteszknek találtuk a vizionált helyzetet, hogy már a bankban kitört a röhögés belőlünk, a tisztviselők álmélkodva néztek a gyerekké vált, amúgy disztingvált kinézetű csapatunkra.

Happy end, Egon a dollárjait maradéktalanul visszakapta.