Szösszenetek
Kosztolányi Zsófia
Sok érdekes történetet, messzi földi utazásokat halottunk.
Most én egy sokkal egyszerűbb, de fontos dologra emlékeztetem a volt kollégákat.
1969-ben kerültem, mint friss diplomás az akkor Egyesült Izzó közgazdasági főosztályára, talán még páran emlékeznek Székely Robira- de nem erről akarok írni.
Ott dolgozott Cserhalmi Laci, akkoriban a gyári véradások fő szervezője. Természetesen minket is beszervezett, mint segítőket. Nagyon jó hangulatú és sikeres események voltak, akkor még igen sokan dolgoztak a törzsgyárban.
Igen kevés pénzből kis ajándékokat vettünk a véradóknak, több százat, lelkesen jártunk utána, csomagoltuk, átadtuk -és közben mi is befeküdtünk az ágyakra, jó példát mutatva.
Kaptunk fél szabad napot virslit és sört a véradó központtól.
Még egy dolgot szeretnék megemlíteni: a mérnök óvodát, amit a kezdő diplomásoknak szerveztek, hogy megismerjék az Izzó belső felépítését, rendjét és szokásait. Nagyon hasznos és sikeres volt, úgy is mint résztvevő, úgy is mint későbbi vezető mondom ezt.
A gyerek
Volt egy Sosna Hédi nevű elég jól megtermett kolleganőnk, aki kicsit nehezen ment férjhez. Akkor a kilencediken voltunk a liftektől jobbra (Gázkisülő+ Fényrendszer), az öreg (Vincze Vilmos) a bejáratnak háttal ült.
Hédikénk elég viharosan közlekedett és klappogott egy Scholl papucsban… Aztán terhes lett és áldott állapotában úgy viharzott el az öregúr íróasztala mellett, hogy repültek az iratok.
Vili felnézett megforgatta a szemeit a plafon felé és annyit mondott a vele szemben ülő Horváth Jóskának (szintén RIP): nem hiszitek el, hogy várom azt a gyereket…
Névnapi klasszikus
a TOM-on (Tungsram Organization Management),mint máshol is persze voltak névnapok pláne a főnöké. (ami nálam egyébként nem ünnep)
Drága Klárikánk volt a főmacher, pezsgő, torta én meg meglepődtem.
Kecskés Erzsi (istenem az utolsó ember, akinek angolul, németül, franciául tudtam gyorsírást diktálni! hiba nélkül jöttek vissza a szövegek…) szóval Erzsike, meg "a Klári" összeütöttek valami névnapi koccintást.
Franci néni külön ült a Somorjaiék mellett a sarokban és emiatt nem tudván a felhajtásról,
pont koccintás közben átjött, átviharzott a sarokszobából (harmadik emelet megvan még ???) kedvesen átölelt, majd érzékelve a helyzetet poharat ragadott: "Isten éltessen izéke, hogy is hívnak?"