Találkozásaim Bob Lubeckyvel

Az első alkalommal 1994-ben, nem is találkoztam személyesen Bob Lubeckyvel, mivel a feladatot Isztambulban kaptam faxon és írásban jelentettem, amikor hazaérkeztem onnan.

A feladat kiírás valahogy így szólt: Utazzon el a (nevét már elfelejtettem) lámpagyárba és mérje fel az ottani sorokat, hogy melyeket érdemes megvenni a

GE-nek. A feladat világos volt, de hogy jutok oda és ha portán megmondom, hogy ki vagyok és hogy honnan jöttem és főleg miért - kinyílik a kapu, vagy barikádot állítanak.

Voltam a kijelölt helyszínen - kinyílt a kapu, beengedtek - felmértem a gépsorokat.

A GE nem vette meg az általam javasolt gépsort.

Két angol szó, amit örökre megjegyeztem (2021.július 10-i történet folytatása)

Onnan folytatnám, hogy a "CAMCO Chicagóban a módosítást elfogadta", de néhány nap múlva a VTG-be érkezett a CAMCO tervező intézetének igazgatója, ezzel is mutatva, hogy mennyire fontos számukra a GE.

A fényben úszó VI-os VB csarnokban már senki nem dolgozott, csak a beforrasztó gép két végén ült két-két ember (az egyik végén a CAMCO-tól érkezett vendég és én voltam) és beszélgettek.

Feladatuk a biztosító gyűrűk cseréje volt, de időnként várni kellett, hogy a futár megérkezzen az Alkatrészből, ahol néhány századot leköszörültek a biztosító gyűrűk vastagságából.

És ekkor megjelent az ajtóban egy nagyon fontos ember a Nela Parkból, néhány métert megtéve látta, hogy a dolgozók beszélgetnek és nem dolgoznak, kérdés nélkül távozott.

Távozása után, megjött a futár és hozta a következő adag köszörült gyűrűt, a csere után a gép tetején ültünk és beszélgettünk tovább, ahol az előbb abbahagytuk és ekkor újra nyílt az ajtó és Lubecky úr jelent meg, aki odajött hozzánk, én hogy megelőzzem a letolást és számonkérést, bemutattam a munkatársamat.

Kedvesen elbeszélgettek, hogy érzi magát, megkap e minden segítséget, ha bármilyen gondja keresse meg, stb.

Majd odajött hozzám és csak annyit mondott: Köszönöm!

Az egyik délután azt a feladatot kaptam, hogy maradjak tovább a helyemen, mert késő délután Lubecky úr jön vendégekkel, hogy megmutassa az Alkatrész üzemünket, legyek a házigazda, és ha kérdése van, arra válaszoljak.

A látogatás végén az előkészítő mellett vezette tovább a vendégeket, szóltam neki, hogy az a kijárat zárva van, amerre mennek. Köszönöm, mondta, de én az Élező műhelyt szeretném megmutatni, ahol csak egy dolgozó van napközben.

(Ezt a helyet a gyárban az Alkatrész dolgozóin kívül nem sokan ismerték.)

A Glass Halogen sor szereléséhez 1995-ben a kereskedelmi árukat (továbbiakban ker. áru) az egyszerűség kedvéért az USA-ból kaptuk, különböző cégek azonosítóival címkézve.

Néhány példa a nehézségeink szemléltetéshez:

• kaptunk 16 db csavart egy dobozban, de csoport és méret megjelölése nélkül
• kaptunk egy mágnes szelepet, eredeti gyári csomagolásban, amin rajta volt a gyártó és a műszaki adatok, de hogy melyik csoportba tartozik, az hiányzott és ráadásul a listában szereplő helyett egy annak megfelelő, de más gyártó terméke volt.

Minden szerelőcsoportban volt egy szerelő, aki naphosszat az A3-as méretű jegyzékeket, lapozgatva, próbálta megtalálni azt a bizonyos ker. áru-t, ami előtte feküdt a satupadon, hol sikeresen, hol - és ez volt a többség - sikertelenül.

Az informatikai csoporttól jött a segítség, akik az egységek alkatrészeit és ker.áruit, a SAP vállalatirányítási rendszerből egy EXCEL táblázatba töltötték át. Néhány óra egyszerűsítés és egységesítés után a táblázatban lehetett keresni gyorsan, a komputer segítségével... Néhány sikeres azonosítás után az irodában, célszerű volt a satupad mellett folytatni a munkát... Csakhogy a Szereldében nem volt egyetlen komputer sem a satupadok mellett.

Sikerült egy komputert szerezni, elkezdődhetett a munka.

Először én ültem a monitor előtt a Béluska hozta az azonosításra váró kupacból az alkatrészeket és vitte azonosítás után a helyére az alkatrészeket.

A nagy kupac fogyott, de keletkezett egy új kisebb kupac, amit én se tudtam azonosítani.

A következő lépés a Béluska betanítása volt, akinek megtetszett a listalapozgatás helyetti komputeres munka. A többi csoportban tovább folyt a lapozgatva keresés és a kupacnövelés ... meg a panaszkodás, ami egyre magasabbra jutott.

Egy délután megjelent Lubecky úr és szerette volna megnézni, hogy hogyan azonosítjuk az USA-ból érkező alkatrészeket. A hagyományos lapozgatós módszert látva, és maga is megpróbálva, megnézte a mi munkánkat is, megnyugodott. Észrevette, hogy nálunk is van egy kis kupac az egyik polcon.

• Ezeket még nem azonosították? - kérdezte.
• Megpróbáltuk, de nem sikerült még ... - válaszoltam!

A következő szállítmányok majdnem minden dobozán feltüntették a csoportszámot és az alkatrész típusát!