Tapasztalatcsere Bécsben

Wolf Péter története (2020.november 29) indított az újabb történet írására.

A bécsi gyárban komoly informatikai fejlesztés történt.

Ezért a gazdasági igazgató úgy döntött, hogy egy delegáció utazzon ki tanulmányozni az ott folyó munkát. Valahogy beválasztásra kerültem az utazó keretbe egyetlen főkönyvelőként és egyetlen vidékiként.

A delegáció három hölgy tagja és tolmács kísérő vonattal utaztunk Bécsbe.

Itt jegyzem meg, hogy külföldi útjaimon a delegáció vezetőjének mindig a tolmácsot tekintettem, mivel mindig az történt, amit Ő el tudott intézni, én pedig semmilyen nyelvismerettel nem rendelkeztem. Tehát nekem Ő volt a "Főnök". A négy hölgy jól ismerte egymást, engem befogadtak.

Egy mikrobusszal szállítottak bennünket, amelynek a klímája nem működött, mivel jó meleg volt, így minden egyes alkalommal jól leizzadtunk. A mikrobuszt bérelték a Mi szállításunkra.

Az első nap kivittek a gyárba, természetesen mi behajtottunk a gyár területére. Nekem feltűnt, hogy a gyár bejárata előtt legalább két futball pályányi aszfaltozott parkoló volt. Ennek később lesz jelentősége.

Két fiatal ember - most rendszergazdának nevezném - az új IBM gép és alkalmazási szoftverjeiről tartott egy általános tájékoztatót. Ilyen korszerű eszközt és alkalmazási szoftvert az embargó miatt nem tudtunk volna beszerezni, ha lett is volna rá pénz. Mi egy faxos telefonkészüléket is csak trükkös módon tudtunk a böszörményi gyárba szerezni. Teljes műszaki, termelési, kereskedelmi programokról és a gyári összesítésekről részletesebben nem beszéltünk.

Aztán részletesen elmondták a könyvelés, elszámolás, pénzügyi ügyintézés támogatott-ságát. A munkahelyeken terminálok működtek. Az üzemi diszpécser terminálján jelezte a beszerzési igényt az anyagbeszerzőnek, aki összesítette az igényeket és rendelt. Az áru beérkezett. A raktáros ellenőrizte volt-e rendelés, megvizsgálták a minőséget, bevételez-ték, mivel a diszpécser látta, hogy megérkezett a kért portéka, ment érte és kivételezte. Mindezek az információk az anyagkönyvelésen is rendelkezésre álltak, így megtörtént a költségek kiterhelése. Közben beérkezett a számla - részben elektrolitikus úton - és a pénzügy rendezte. A tranzakciók automatikusan működtek, a munkatársak csak felügyeltek és néha beavatkoztak.

Ilyen rendszer kb. 10 év múlva, a SAP bevezetésével működött itthon. Természetesen meglátogattuk a terminálokat, így betekintést nyertünk a raktár és üzem rendjébe, munkájába is.

Következő nap a bérelszámolást mutatták be. Általában minden világos volt. Akkor Magyarországon a bérelszámolás 15-20 -féle pótlékkal, levonással működött, jó néhány személyre szólóan. Kérdeztük, ezeket hogy kezeli a rendszer? Elmondták, hogy jelenleg 149 -féle korrekciót tud kezelni a rendszer. Példaként egy igazán személyre szólót, a dolgozók munkába járási támogatását magyarázták. Ekkor esett le a tantusz, miért a hatalmas parkoló. Az ipari parkhoz nem építettek ki és nem is működtettek tömegközlekedést. Helyette az állam minden dolgozónak - a helyieknek is - fizetett munkába járási támogatást. Egy kilométer egységre központilag meghatározott tarifa alapján fizettek, minden dolgozónak a lakóhelye és a munkahelye közötti gépkocsival megtehető legrövidebb távolság alapján. A dolgozó a fizetésével együtt kapta kézhez, amit az állam a gyárnak megtérített.

Ez tényleg egyedi. Elmondták, hogy a távolságot nem bemondás hanem ellenőrzött távolság méréssel állapították meg. Azt, hogy a dolgozó, mivel jár munkába már senki nem ellenőrizte. Ezért a gyár előtt kétszer akkora parkolóra volt szükség, mint az egy műszakban dolgozók száma.

Nálunk ekkor saját autóbusz park, gépkocsi vezetőkkel, szerelőkkel volt rendszerben, amelyek a környező településekről szállították a dolgozókat. Ha valaki helyközi - vasúti, közúti - közlekedést vett igénybe és leadta a bérletét, akkor az állam által meghatározott arányú költség térítést kapott. A helyben lakók semmilyen támogatást nem kaptak. Az összes munkába járási költség a vállalatot terhelte.

A tanulmány utunk hó végére esett. Korán mentünk vacsorázni és kísérőink negyed kilenckor mondták nekik el kell menni, de mi maradjunk, a fogyasztás rendezve van,

Miért?

Hó vége van ezért este kilenckor le kell zárni a rendszert és el kell indítani a havi zárást. Ezt csak Ők tehetik meg. Éjszaka, reggel hatig elkészül a zárás és átadják a rendszert a használóknak. Reggel nyolckor mindenki számára nyomtatásban olvasható módon ott van az asztalán a rá tartozó eredmény.

Az igazgató csak egy A4-es lapot kap.

.

Ezen az estén sétát tettünk a belvárosban, nézegettük a kirakatokat. A szállásra érve bátortalanul megkérdeztem a "Főnököt" nem lehetne holnap délután egy kis vásárlást beiktatni.

Mit szeretnék venni?

Vennék egy fülbevalót a feleségemnek, akit néhány napra magára hagytam.

De az itt drága.

Igen, csak most az aranyat fél áron árulják, Mivel tudták hogy nem beszélek nyelvet furcsa volt az ötletem.

Honnan veszem?

A kirakatban ki volt írva, GOLD 50%. Ők ezt nem vették észre!

Másnap délután természetesen volt vásárlás, amelyen a hölgyek gyerekeknek, unokáknak is vásároltak és nekem segítettek a megfelelő fülbevaló kiválasztásában.