Team building szombaton

A szombat délelőttök még a hatnapos munkahetek szombatjai voltak. Dienes Béla bevezette az úgynevezett "Szervezési értekezlet" rendszerét, amit minden hét szombati munkanapján tartottunk. Résztvevői a termelés irányítás, a gyárak, a fejlesztés, a gépgyártás, s a kereskedelem és pénzügy vezetői, képviselői voltak. A vezérigazgatói nagy tárgyaló minden alkalommal megtelt. Ötven-hatvan ember volt részese a találkozónak, ami csak akkor maradt el, ha a Vezér külföldön tartózkodott.

Ki volt az összejövetel keresztapja, nem tudom. Egy biztos, az elnevezés nem fedte az értekezletek igazi tematikáját. Nem a vállalati funkciókról, szervezeti egységekről volt szó. Nem a vállalat szervezetének átalakításáról, korszerűsítéséről. Azokról csak nagyon áttételesen.

Arról tárgyaltunk, milyen akadályok nehezítik a termelési programok teljesítését, hogyan lehet ezeket kiküszöbölni, milyen intézkedések szükségesek a fontos kereskedelmi igények kielégítéséhez. Mik a hátráltató körülmények, milyen vállalati szintű intézkedésekre van szükség, stb.,stb. A teljes rendelési, gyártási, kiszállítási vertikum képezte vizsgálat tárgyát. Hogyan tudjuk teljesíteni a tervet, azon belül is kiemelten a tőkés tervet.

Ott voltunk a hatvanas-hetvenes években, felkapaszkodóban a Tungsram régi színvonala felé, de a nemzetközi versenyben a konkurensekkel nem egyenlő feltételekkel vettünk részt. Mint egy profi futóversenyen, ahol nekünk futócipő helyett csak utcai cipő vagy bakancs jutott. Vagy mintha végig a külső pályán futva kellett volna a távot megtennünk.

A KGST gazdasági rendszere sokkal nehezebb körülményeket jelentett a fényforrás ipari versengésben, mint a sokat átkozott kapitalista gazdasági rendszer nyugati versenytársainknak. Nálunk örökös forráshiány, anyagellátási nehézségek, import korlátozások, deviza hiány, állami bürokrácia közepette kellett helytállni. Ilyen gondok kevéssé jelentkeztek a piacvezető Philips vagy Osram házatáján.

A Vezér láthatóan élvezte ezeket a meetingeket. Szembesülni kellett ugyan egy sor fejfájást és bosszúságot okozó problémával - azonban megvolt a lehetőség azonnali intézkedésekkel egy részüket kiküszöbölni, más részüket meg felvenni az orvosolandók sorába. Az eszmecserék a legfontosabb vállalati szereplőkkel folytak, úgy érezhette, kézben tartja a dolgokat...

A szombati értekezleteken a Vezér elnökölt. A főszereplő viszont Mescsán Béla termelési igazgató volt. Ő referált a Vezérnek az eltelt hét pozitív és negatív eseményeiről, ő adta meg az alaphangot, s bevezető referátuma többnyire megszabta az irányt, melyik résztvevő szervezet képviselői lesznek kénytelenek magyarázni a bizonyítványt. Elvileg minden jelenlévőnek megvolt a lehetősége fontosnak tartott témákat felvetni, de a gyeplő Mescsán kezében maradt.

Ez az alapállás legkevésbé a kereskedelemnek kedvezett. Mind a belföldi anyagbeszerzés, mind az import a Kereskedelmi Igazgatóság keretében működött. Ezen túl oda tartozott a raktározási, okmányozási és expedíciós tevékenység is, így nagyon sok esetben remek célpontot jelentett a problémák okozójaként. Ezért a kereskedők igyekeztek mindig erős csapattal részt venni szombatonként.

A tanácskozás sokszor olyan fordulatot vett, mint egy sportesemény, ahol a két fél minden erejével és idegszálával küzd az ellenfél legyőzéséért. A kereskedelemnek váltott ellenfelek ellen kellett helytállni, mert a tárgyalásra került esetek különböző gyárakat vagy fejlesztési, de akár pénzügyi szervezeteket érintettek.

Itt tennék egy kis kitérőt.Tapasztalatom szerint a hatvanas években a kereskedelemre a többi szervezet kicsit idegen testként tekintett és a kereskedelem is sok tekintetben önálló entitásként viselkedett. Ennek valódi oka az lehetett, hogy a Tungsram csak néhány éve, 1957-ben nyerte vissza önálló export jogosultságát. A személyi állomány többsége - bár erről nincs adatom - egy állami külkereskedelmi vállalattól, az Elektroimpextől érkezett, vagy a KKM, esetleg a pártszervek ajánlásával. Tehát nem tősgyökeres tungsramosok dolgoztak a kereskedelemben. Időre volt szükségük, míg maguk mögött hagyják a belvárosi külker. vállalatokra jellemző arroganciát.

Beletelt néhány évbe, míg a kívülről érkezettek megértették egyenrangú szerepüket a nagyvállalatnál. A kereskedelmi szervezetbe újonnan érkező fiatalok számára az egymás mellé rendeltség már evidencia volt. Így a kereskedők idővel teljesen felhagytak a különállással és őszintén együttműködtek más vállalati szervezetekkel.

A Vezér engedte a nyílt vitát, eltűrte az adok-kapok nézeteltéréseket. Ezek a sok résztvevő előtt zajló ütközések valójában mindenkinek hasznosak voltak, megtanulták respektálni egymást. Dienes néha - feszültség oldásul - humorizálást is megengedett magának. Irritálták a műszakiak tudományos fokozatai, a doktori címek. Ezek viselői mindenkor számíthattak ironikus megjegyzéseire. Nem állhatta az arcszőrzetet sem, semmilyen formában. Amikor Nagy Lajos még kaposvári igazgató korában elhatározta a szakállviseletet, minden héten számíthatott a Vezér személyre szóló piszkálódására. Bajusz vagy főleg szakáll viselet esetén mindenki más is várhatta az csipkelődő megjegyzéseket.

Egyszer magam is kipróbáltam. Fiatal voltam és szemtelen. A nyári szabadság idején valami kis szájkörüli szakállt növesztettem és kíváncsian vártam, felkeltem-e Dienes figyelmét. Az első szombati értekezlet elején megkaptam tőle a magamét. Jól működött periférikus látása.

A komoly figyelmet igénylő témák tárgyalása közben néha szükség volt hangulat javító beszólásokra, humorra is. De néha színesedett a hangulat egyesek szereplése miatt is. Színesítés terén emlékezetes volt Varga Horváth József (VHJ) néhány szereplése. Egy időben ő vezette az Import Főosztályt. Mint idegek nélküli embernek, neki sikerült legjobban kihozni a béketűréséből a Vezért. Mescsán Béla beszámolt valami súlyos anyaghiányról, ami miatt szállítási késedelembe estünk. Tán valami amerikai rendelés volt. Az amerikai szállításokat a főnök mindig sajátjainak tekintette. VHJ angyali nyugalommal ecsetelte milyen, az import szervezeten kívül álló, elháríthatatlan körülmények okozzák a Mescsán által reklamált anyag késedelmét. A Vezér elvesztette nyugalmát. Főleg az idegesítette, hogy VHJ-n nem érződött semmi nyugtalanság, szenvtelenül adta elő a nehézségeket. Alaposan kikelt magából és dühét VHJ-n vezette le. Nyugalma visszanyerése érdekében Mescsán és mások is próbálták oldani a hangulatot, más irányba terelték a beszélgetés fonalát. De ekkor VHJ ismét megszólalt, bár az ő témája már lezárult. Közölte - ugyancsak angyali nyugalommal, mosolyogva - az anyag a következő két hétben sem fog beérkezni, mert a szállítónál a gyártási ciklus későbbre van programozva. Ezzel újból erősen igénybe vette Dienes idegeit.

Általában azonban nem ez volt a jellemző. Inkább az igyekezet a megoldásokat megtalálni. A segíteni, javítani akarás. A többéves részvétel a szombati szeánszokon nekem egyetemi tanulmányokkal ért fel. Megismertem a vállalat összes fontos szervezetét, vezetőiket, vezető munkatársaikat, nehézségeiket, melyekkel küzdeniük kellett, - de eredményeiket is, melyekkel hozzájárultak a vállalati sikerekhez.

Bár abban az időben még a kifejezést sem ismerhettük, de úgy tűnik, a "Szervezési értekezlet" forma egy korai magyaros team building-nek tekinthető.

A résztvevő szervezetek kulcsemberei megtanulhatták, bármelyiküknél merülnek fel nehézségek, számíthatnak a többiek segítségére. A vállalati érdekek felülmúlják a partikuláris érdekeket. A problémákat nem valamelyik társszerv térfelére kell terelni, hanem együttes erővel megoldani.

Ez a közmegegyezés hozzájárult a következő időkben a Tungsram sikereihez.