Teheráni üdülés

Sokan tudják, még többen nem, hogy volt egyszer egy Tungsram Kereskedelmi Iroda Teheránban, 1986-tól 1993-ig, aminek jómagam voltam a vezetője.

Akkoriban nagyon " futott a szekér ", rengeteg " golyót " adtunk el, ahogy Bánd Béla (RIP) nevezte anno. Nem csak készlámpákat (normál, gyertya, parfüm, night, autó, fénycső, gázkisülő), de alkatrészeket a helyi lámpagyáraknak (jórészt Ribbon búrákat), és üveggyárat, fénycső és normállámpa összeszerelő sorokat.

Túlzás nélkül állítom, hogy piacvezetők voltunk ezen a hatalmas, akkor 70 milliós országban.

Volt olyan év, amikor 20 millió USD-t meghaladták az eladásaink, amivel USA után a második exportpiaccá vált Irán.

Ennek megfelelően sok műszaki és kereskedő utazott rendszeresen Iránba.

Üveggyár (keverőházzal, kemencével, ballonfúvó sorokkal) felállítására, fénycső és GLS-sorok beüzemelésére, vagy csak " egyszerű" üzleti utakra, melyek szinte kivétel nélkül sikeresek voltak.

Történt tehát, hogy 1988-ban egy hétre kiutazott Sárdi Egon, az Alkatrész Export vezetője és Petren László üzletkötő, végig látogatni a helyi lámpagyárakat, egyeztetni a főként búra kiszállításokat és új üzleteket kötni.

Ennek keretében sor került egy vidéki útra is egy Pars Shahab (volt Toshiba) normál lámpagyárba a Kaszpi-tenger melletti Rashtba. Céges kocsival mentünk, Egon és László mellett velünk utazott az iráni cég teheráni irodájának egyik vezetője. Jómagam vezettem.

Fontos adalék, hogy tart még az iraki-iráni háború, minden külföldi, aki Iránban jár /él gyanús, lehet iraki, izraeli vagy amerikai kém, pláne, ha még egy szocialista országból is érkezett. Fontos adalék továbbá, hogy a céges kocsim diplomata rendszámmal volt ellátva, ami egy külön, érdekes történet. Megérne egy pár sort, de nem tartozik szorosan a tárgyhoz.

Diplomaták és a Kereskedelmi Kirendeltségek alkalmazottai csak un. útvonal engedéllyel hagyhatták el Teherán körzetét, Én egyik sem voltam, csupán a kocsi volt DT-s. Meg is állítottak hazafelé menet az Iszlám Gárdisták, és kérték az útvonal engedélyt. Na, azaz ami nekünk nem volt, és itt kezdődött Egon és László teheráni üdülése, jobban mondva száműzetése/kálváriája. Bevittek egy kaszárnya-szerű épületbe kihallgatásra. Nem hittek vagy inkább nem akartak hinni nekünk. Hiába érveltünk azzal, megtámogatva a perzsa útitársunkkal, hogy az autó csak egy tárgy, az útvonal engedély ránk nem vonatkozik, lámpagyári szakemberek vagyunk, semmi rosszat nem akarunk… Elvették a munkavállalási engedélyemet - és ami rosszabb, a két kolléga útlevelét.

Az egész egy félreértésnek indult és egy abszurd, rossz álom lett belőle. Engem kétszer is kihallgattak, tolmácsot kellett vinnem magammal. Egy fiatal, szúrós szemű, borostás és rendkívül értelmes tiszt vezette a nyomozást ", éreztette, hogy sokat tud rólam: hova járok étterembe, kivel és hol sportolok, ilyenek… Ijesztő volt!

Jellemző: a kihallgatás végén ez a látszólag angolul egy kukkot sem tudó fiatalember tökéletes amerikai akcentussal, mosolyogva köszönt el tőlünk...

Az útlevelek 5 hétig feküdtek a Kémelhárítás aktái között, Bármilyen kirendeltségi, nagyköveti, sőt miniszteriális közbenjárás visszapattant (ez időre esett az Iráni-magyar VB aktuális teheráni ülése, ahol több magyar miniszter is jelen volt és beszélt a perzsa társminiszterével): " őket nem lehet sürgetni ".

Minden szereplő tudta, hogy az egész csak egy színjáték, erőfitogtatás!

Egon és László uszodába, tornaterembe járt, teniszezett, naponta bejárt az irodámba, telexezett haza: " a hétvégén jó eséllyel visszakapjuk az útleveleket ".

Egont megviselte ez a hosszú, terven felüli üdülés: baj van, ha rosszul mennek otthon a dolgok, és ő nem tud segíteni. Ha nélküle is jól mennek...:-)

Az útlevelek, együtt a munkavállalási engedéllyel 5 hét után meglettek". Valaki csak úgy bedobta a Követség postaládájába, mindenféle kísérőlevél nélkül. A z esetről diplomáciai jegyzék/ note nem készült...

Kázmér elvtárs, akkori teheráni nagykövet haragudott rám. Ma is biztosan állítom, hogy nem hibáztam, de végül is okot adtam egy kellemetlen munkára: közbenjárni három magyar érdekében…

Velem ugyan nem beszélt, de nyári szabadsága alatt kerített alkalmat arra, hogy Gábor András vezérigazgatónál személyesen eljárjon.

Gábor András másnap (én is itthon voltam akkor) lehívatott és megkérdezte: Hogy mennek az iráni eladások? Rendben - válaszoltam. Ő megveregette a hátam és további jó munkát kívánt…

Nagyon remélem, hogy sokan érdeklődéssel olvastátok a fenti sorokat.

Abban biztos vagyok, hogy az alábbi szakemberek, akik nincsenek már közöttünk így tennének és nosztalgiával gondolnának vissza ezekre a szép időkre.

Egy virtuális főhajtás előttük, akik sokat tettek:

Kerényi László

Jermendy Károly

Horváth Pál Zoltán

Hosó János