Történeteim Pálosival

Pálosi Józseffel csak attól kezdődően volt kapcsolatom, mikor Demeter műszaki igazgatója lett - ám eseteink kettőnk között főleg a Demeter és Gábor András közti interregnum idejére estek, mikor ő töltötte be a vezérigazgatói szerepet.

1. Kubai delegáció, bizonyára fontos elvtársakból, mert a cégnél magas szinten kellett őket fogadni. Pálosi Jóska és én jelentettük a megfelelő szintet. Még szokatlan volt számára, hogy ő a Tungsram csúcsa és lelkesen adta elő a vállalat már nem emlékszem milyen szempont szerinti pozitívumait.

Jó Tungsram szokás szerint megjelent Erzsike a protokoll konyháról, hogy a jelenlévőknek feketét szolgáljon fel. A vendégekkel már kész volt és Pálosihoz közeledett, aki belefeledkezve előadásába, nem érzékelte a közelséget, s egy hirtelen karmozdulattal leverte a tálcán lévő kávéscsészéket.

Ez nem lett volna olyan nagy baj. De én Pálosi mellett ültem, s a kiömlő kávé mind rám zúdult. Ha figyelembe vesszük, hogy nyár lévén rajtam egy fehérhez közelítő színű öltöny volt, s a kávé zöme a zakóm és a nadrágom elejére jutott - már súlyosabb volt a helyzet. Döbbent csönd, aztán a nap hőse, Erzsike elkapta a frakkomat és formálisan kicipelt a tárgyaló melletti kis konyhába, hogy hideg szóda- vagy ásványvizes ruhával letörölje rólam az összes kávéfoltot. Zakóról, nadrágról. A kávényomok csodával határos módon egészen eltűntek.

A megriadt Pálosi akkor is és még napokon át többször biztosított, ha foltok maradnak, új öltönyt kapok tőle. De Erzsike olyan hatékony volt, ruhacserére nem lett szükség.

2. Ami a ruhát illeti, nem ő ruházott engem, hanem én őt. 2005. nyarán az Action-Tungsram igazgatósági ülésére utaztunk. Átmenetileg Pálosi töltötte be Demeter igazgatósági helyét. New Yorkban, a JFK reptéren kiderült, Pálosi bőröndje bizony lemaradt. Nem egész két napot töltöttünk kint, így kevés remény volt a poggyász megérkezésére és New Yersey-be juttatására hazaindulásunk előtt.

Az igazgatósági ülésen való méltó részvételhez szerencsére fel tudtam ajánlani Pálosinak a hiányzó tartozékokat.

3. Pálosi értekezletet hívott össze a fényforrás fejlesztés eredményeinek és feladatainak megbeszélésére. Minden fejlesztési terület képviseltette magát. A kereskedelem képviseletében én is meghívást kaptam.

Közbejött azonban egy apró zavar, ugyanis náthám az értekezlet idejére elérte azt a fázist, amikor már a hangom is elment. Egy szót sem tudtam kinyögni. Jeleztem Pálosinak a technikai zavart, de ő ragaszkodott részvételemhez. Ezután az értekezlet különleges formában zajlott le. Minden egyes téma műszaki megbeszélése után Pálosi feltette nekem a kérdést: kívánok-e valamit hozzátenni az elhangzottakhoz, van-e kérdésem vagy ellenvéleményem. Erre én csak buzgó fejmozdulatokkal tudtam reagálni. De a következő téma után ismét megkaptam a felszólítást a véleményformáláshoz.

A komoly tárgykörű értekezleten szerepem így bohózati jelleget öltött és később nem láttam a jegyzőkönyvet sem, melyből megtudhattam volna, mi is volt a napirendi pontokban a kereskedelem véleménye.

4. Utolsó találkozásunk a zuglói Trófea étteremben esett. Alighanem a Tungsram arcképek kiegészített változata megjelenése alkalmából jöttünk össze. Azelőtt már évekig nem láttam Pálosi Jóskát és örültem, hogy ha lefogyva is, de jó formában és jó hangulatban találtam. Elmesélte, milyen komoly műtétek vannak mögötte és mennyi kórházban töltött idő.

Azóta még 11-12 további év adatott meg neki. Szép hosszú életet élt.