Történetem a VTG Szerszámüzeméről

1963. szeptemberében 3-ik éves ipari tanulóként kezdtünk el dolgozni a társaimmal, 7-en a VTG-Szerszámüzemében.

Az üzem jobb oldalán 2 x 4 sorban dolgoztak a szerszámkészítők. egy-egy sorban 4 munkatárs volt, tehát mondhatjuk, hogy kb. 32 ember is dolgozhatott egyszerre.

Az első 4 sorban azok voltak, akik a VTG megalapításakor új alkalmazottként kezdtek el ott dolgozni.

A másik 4 sorban pedig az Egyesült Izzóból áthelyezett, vagy átjött emberek dolgoztak.

Bal oldalon a gépesek (esztergályosok, marósok és 1 gyalus) és ugyanitt drótkerítéssel leválasztva az előkészítők dolgoztak.

A bal sarokban üvegfallal leválasztva volt a helyzet fúrósok munkahelye, ami egy "SZENTÉLY" volt.

Az üzemben " A SZENTÉLYBEN" az NDK-ból érkezett 1 db. mechanikus gépen és 2 db. optikai gépen dolgoztak a kollégák. Később kapott a műhely 1 db. svájci (PERON) helyzet fúrógépet. Ennek az ára kb. annyi volt, mint a 3 db. NDK-s gép ára.

Ebben a "SZENTÉLYBEN" dolgozott Takács Józsi bácsi, Bobáj Tamás és Szecsei Józsi napi 12 órában. Ők főleg a Szerelde részére dolgoztak, de valamennyi munka a Szerszám műhely részére is készült, és ezek állandóan visszatérő, ismétlődő feladatok voltak.

Rengeteg volt a számolni való feladat (szögfüggvények, pozíciók stb.) és bizony akkor még egy egyszerűbb számológépük sem volt. Egyszóval és röviden, jó matekosok voltak.

Vázlatfüzetekben vezették a helyzeteket; gép-, alkatrész szám és minden munkafázis rögzítve volt.

Ehhez kapcsolódik az én munkastílusom, és még akkor is hasonló módon írtam a vázlatfüzeteket, (és mindig nagyon hasznos volt) amikor már CNC tömbszikra forgácsoló gépen dolgoztam.

Takács Józsi bácsiék szobájában elképesztő rend és patika tisztaság volt. Az utolsó VTG-s találkozón ott volt Józsi bácsi is a feleségével, Erzsikével.

Akkor volt a 90-ik születésnapja és nagyon jól érezte magát. Sajnos a következő találkozókra már nem tudott eljönni egészségi állapota miatt. (Innen is üdvözlöm őt, bár telefonon tartjuk a kapcsolatot.)

Valójában ezek az emlékek azért jutottak eszembe, mert az ő munkastílusukat megtanultam, vagy legalábbis igyekeztem megtanulni, megtartani, és az életem során jól fel tudtam használni.

Sokat segített a munkámban.