Tudásmenedzsment a Tungsramban

Szinte nem volt a tudománynak olyan ága, amelyik nem lett volna "érintett" az Izzó rendkívül szerteágazó és összetett termékválaszékának fejlesztése, gyártása és értékesítése során. Ennek megfelelően, a cég kiemelkedő mértékben segítette a tudás megszerzését és alkalmazását. Szinte nem is emlékszem olyanra, hogy bárki tanulmányi kérelmét ne támogatták volna - pedig ennek költségei is voltak és munkaidő-kieséssel (tanulmányi szabadsággal) is járt. Szó szerint ezrek jártak továbbképzésre; százával jártunk mérnök-továbbképzőbe meg szakmérnöki tanfolyamokra és százával jártak a politikai képzésre is, bárha ma inkább szemlesütve elfelejtjük is beírni ezt az önéletrajzunkba... Én magam is elvégeztem az MLE (mostani gúnynevén: a Foxi-Maxi) minden szakát; ez volt a harmadik színjeles felsőfokú diplomám a villamosmérnöki és a külker után. (Filozófia-történetre specializálódtam; a görögök voltak a kedvenceim és ekkor foglalkoztam komolyan azzal, hogy átnyergelek filozófia-történésznek. Egyszer egy újságíró az interjúja során megkérdezte tőlem, hogy mit tartok az emberiség legnagyobb találmányának. "A görög demokráciát" - válaszoltam habozás nélkül.)

Rengeteg tanfolyamot, továbbképzést szervezett az Izzó házon belül is. Országszerte hires volt a Kiváló Ifjú Mérnök (Technikus, Közgazdász) mozgalom az Izzóban (jómagam a bronz-fokozatig jutottam, nejem meg az aranyig) de volt intenzív nyelviskolája, sőt vezetőképzője is a Tungsramnak. Utóbbi csúcsa a kétéves, egész napos-egész hetes vezetőképzés volt; teljes fizetéssel és munka alóli felmentéssel, tanulmányi szabadsággal, miegyébbel. Az előbbiben meg érdekes szerepem volt nekem magamnak is: orosz nyelvtudásom folytán felkértek, hogy legyek orosz nyelvtanár az intenzív fokozaton. (heti háromszor öt óra, munkaidőben..!!) Élveztem nagyon (a felnőttoktatás, az andragógia jelentősen eltér a gyerek-oktatástól, a pedagógiától és ide mérnökök jártak mérnöki gondolkodásmóddal; ezért lehettem én elfogadott - és a hallgatóim szerint sikeres - nyelvtanár...) és közben tanultam ugyanott angolt és azon ábrándoztam, hogy ha én egyszer ott angolt taníthatnék... És aztán az angolt megtanultam, egy tanévet vendégkutatóként a londoni Imperial College-ben töltöttem és hazajövetelem után felkértek, hogy tanítsak angolt az izzós nyelviskolában... Teljesült a vágyam, tanítottam az angolt - és a rend kedvéért, németül tanultam ugyanott. Elnyertem a világhírű Humbolt-ösztöndíjat; Karlsruhében töltöttem volna egy tanévet az ottani egyetem kutató laborjaiban és már előre fentem a fogam, hogy milyen jól megtanulok ott majd németül meg beledolgozom magam a világítástechnikába - de közben Demeter Karcsi kinevezett a Tungsram Kutató élére és akkor már úgy döntöttem, nem mehetek Karlsruhébe, nem hagyhatom ott az akkoriban teljesen szétzilált Kutatót... Aztán meg jött a vezérigazgatói poszt a Mikroelektronikai Vállalatnál és az én német terveimet elfújta a szél... De azért később csak megtanultam... Utána a francia jött volna, mert utáltam, hogy egyetlen nyelvet se tudok a latin nyelvcsaládból, de ez már végképp kimaradt az életemből... Helyette horvátul tanultam meg. (Sose szerettem tolmácson keresztül tárgyalni. Az olyan, mint csókolózni ablaküvegen keresztül.)

Ha valaki most elkezdi számolni, hogy ezalatt a nyeltanulási-nyelvoktatási időszak alatt én mennyi időt töltöttem a munkahelyemen, akkor elmondom, hogy a szokásos munkaidőm akkoriban a Félvezető Fejlesztésen reggel fél nyolctól este tízig tartott. Feleségem is fejlesztő mérnök volt ugyanott; rendkívül szerettük és élveztük a munkánkat (akkor doktoráltam mikroelektronikából, feleségem meg kitűnően végzett elektronikus szakmérnök lett) és mindenféle erőszakolás nélkül maradtunk benn mindketten késő estig, sok más fejlesztő kollégánkkal egyetemben. Fiamat édesanyám nevelte vidéken, mi meg este tízkor rohantunk a Váci úti megállóba, hogy elkapjuk a Dunakeszire menő utolsó buszt 21:55-kor... (Ott laktunk ugyanis albérletben. Viktor fiunkat meg hétvégeken láttuk.)

Az én figyelmem a szűkebb szakmán kívül akkor már túl volt a filozófia-történeten és a gazdasági kérdések felé fordultam (igen, akkor ilyen mérnök-továbbképzők is voltak..!) - és aztán a vezéstudomány iránt kezdtem érdeklődni. Elvégeztem itthon néhány vezetőképzőt, de állandó hiányérzetem volt: oda a hallgatók csak pihenni meg lógni jártak, én meg tényleg tanulni szerettem volna a vezetés tudományát. Óriási szerencsém volt: meghívtak a genfi Nemzetközi Vezetőképző Intézetbe (IMI) és a Tungsram támogatta a jelentkezésemet: "Kutatás-fejlesztés vezetése" volt a tanfolyam témaköre.

Az International Management Institute a világ egyik leghíresebb és legjobb vezetőképzője volt. (Ennek megfelelő tandíjjal; de ezt a Tungsram állta.) Igazgatója Bob Hawrylyshyn volt; magyarosabban Bohdan Havrilisin; egy Kanadába emigrált kijevi ukrán. Bob világhírű tudós volt, a Római Klub tagja; ő írta a Római Klub negyedik jelentését. (Az első a világot megrengető "A növekedés korlátai" volt...) Ő kijevi volt és miután én meg Kijevben végeztem az egyetemet, nagyon hamar összeismerkedtünk, összebarátkoztunk és rengeteget beszélgettünk a világ dolgairól; ez felért egy párhuzamos tanfolyammal...

A "K+F vezetése" tanfolyamot tombolva élveztem. Vagy huszonnégyen lehettünk tizenhét országból és éjjel-nappal ment az oktatás. Oda az ember tényleg tanulni ment; az Intézet ezt tudta és ennek megfelelő színvonalú oktatást is nyújtott, a világ legkitűnőbb oktatóival. Szívtam magamba a tudást, mint a szivacs.

A nemzetközi csapat külön értéke volt a tanfolyamnak; egymástól legalább annyit tanultunk, mint az oktatóinktól. Én általában a Philips Félvezető Fejlesztés vezetője mellett ültem és ha valami furcsát hallottam, csak meglöktem a könyökét: "Ez tinálatok is így van a Philipsnél..?"-és máris újabb réteg tudás rakódott le a fejemben. Engem, a kommunista világ egyetlen képviselőjét azonnal befogadott a csapat; a Tungsramról mindenki hallott: "Tungsram, hát persze... De hát az egy magyar cég...?!" - hangzott a szerte a világon gyakran hallott kérdés... A tanultakat közösen vitattuk meg és pl. annál a jelenségnél, hogy az év végi tervteljesítés érdekében a fejlesztőket igen sok helyen a gyártásba irányítják (ismerős szituáció...) csak meg kellett kérdeznem valamelyik társamat: ez nálatok is így van..?! - és bizony a bólogatás után leszűrtem magamban, hogy a Tungsram nem is lóg ki a nemzetközi trendekből... Addig azt hittem, hogy csak nálunk van ilyen tervteljesítési láz. Hát nem... De sok hasonló, nálunk tapasztalt anomáliáról kiderült, hogy bizony máshol se más a helyzet. Ez kitűnő alkalom volt nekem, hogy a Tungsram helyét jobban megérezzem a világon.

Egy jelenséget nem értettek csak. Akkor már a világon a "just in time" dívott és ha a szállítótól azt kérték, hogy kedden reggel tízkor legyen ott az áru, akkor ott is volt és nem kilenckor és nem tizenegykor... Hát, ez akkoriban nálunk nem egészen így volt... Emlékszem a negyedéves, sőt néha éves raktárkészletekre, hogy le ne álljon a gyártás. Ezt a problémát én vetettem fel, de csak néztek rám, nem értették... "És nincs ott az áru, amikorra kérték..?!" - hitetlenkedtek. "Hát, bizony az előfordul" - csillapítottam a helyzetünket. "Na jó, erről ne beszéljünk, ez valami magyar specialitás" - söpörték le a megvitatandó kérdések asztaláról az ügyet.

Elképesztő mennyiséget tanultam; tulajdonképpen ott találkoztam először (a sok magyar vezetőképző után...) a komolyan vett és művelt vezetéstudománnyal. Máskor is visszamentem még az IMI-be; legközelebb már a felső vezetés összetevőit tanultam az árképzéstől és reklámtól a pénzügyig - és aztán már előadni hívtak vissza; olyanokkal ültem együtt az előadói asztalnál, mint Helmut Schmidt vagy Shirley Williams, a brilliáns angol politikus. Ma - 1990 óta IMD (Institute for Management Development) néven és később Genfből Lausanne-ba költözvén - a világ elismerten legjobb vezetőképzője. És ez nemcsak egyszerűen szavazás kérdése, magam is megtapasztaltam: a stratégiai marketinget a Harvard Egyetemen, a HR-t meg a kaliforniai Stanford Egyetemen tanultam. Az IMD volt közülük a legjobb. És bárhol is voltam, megállapíthattam: a Tungsram nemcsak a fejlesztésben és gyártásban, hanem a kiművelt emberfők gondozásában is kiemelkedőt nyújtott a világon.

Utóirat

Az utóbbi időben egyre hosszabb listáját látom azoknak, akik azt állítják, hogy ők hozták Magyarországra a GE-t. Hadd álljak be én is a sorba, méghozzá - az időpontot és az alkalmat tekintve - valahová az elejére. Az idők legelején, amikor a GE még csak morfondírozott azon, hogyan használja ki az 1988-89 körül kialakult keleti lehetőségeket, a cég egy nagy, felső vezetői megbeszélést hozott össze Genf mellé, de már Franciaországban.

A téma: "A GE lehetőségei Magyarországon és Kelet-Európában". Az IMI-t kérték fel a tanácskozás megszervezésére és az ő javaslatukra a GE engem hívott meg erre a tanácskozásra előadónak, szakértőnek és tanácskozás-levezetőnek. Az IMI szervezte tanácskozás lezajlott és aztán történt, ami történt és azért, amiért. Ezt a mozzanatot én nem szoktam fölemlegetni, mert egyáltalán nem vagyok rá büszke. Nem vagyok ugyanis meggyőződve, hogy az országnak és magának a Tungsramnak jó volt-e a GE megjelenése. Egyeseknek bizonyosan, de az Ugrósdy Laciknak, Nágel Feriknek, Horváth Laciknak, Pongrácz Lajosoknak, a gépeseknek, az elektronikusoknak nem, az biztos - sőt, a lámpásoknak se maradéktalanul. Mi öregek, még Tungsramosok vagyunk, de a mai Tungsram már bizonyosan nem az a Tungsram... Persze egyáltalán nem állítom, hogy miattam jött ide a GE, de talán valami szerepem lehetett benne... És miután engem akkoriban "kikiáltottak" kelet-nyugati szakértőnek (hát, eléggé ismertem - és nem csak nyelvileg - mindkét oldalt), sorozatban hívtak meg a világ minden tájára előadni; a téma: kelet-nyugati gazdasági lehetőségek". Hong Kongban együtt adtam elő Dick Cheney-vel, aki akkor még csak az USA hadügyminisztere volt (később az ifjabb Bush alelnöke) - de máskor szerepeltem együtt Vaclav Klaussal (a csehek későbbi elnökével) és Janez Drnovsekkel, Szlovénia majdani elnökével is. És ezen az úton a Tungsram indított el és tanított engem, ezt soha nem felejtem. És ennek az indításnak és ennek az útnak volt az is a következménye, hogy amikor a Vishay Intertechnology (egy amerikai elektronikai alkatrészgyártó világcég; a legnagyobbak egyike) megvette a magyar mikroelektronikát, engem hívtak meg vezérigazgatónak - úgy, hogy se fölém, se alám, se mellém nem ültettek egyetlen külföldit se. Ilyen akkoriban egyszerűen nem létezett Magyarországon. Akkora volt a bizalom, hogy teljesen szabad kezet kaptam a teljes vezérkar és az összes vezető kiválasztásában.

Bizony, ez is a Tungsram hagyatéka volt bennem...