Vásárlásaim 1.

"Vásárlások külhonban"

A gépészekre azt szokták mondani, hogy szakbarbárok, mégis a történeteink legtöbb esetben nem a gépgyártás szakmai részleteit boncolgatják, nem a fejlesztés különböző fázisairól adnak élethű képet.

Vajon miért?

Úgy gondolom, kiváló írói vénával rendelkezőknek sem sikerülne egy belföldi, de még egy külföldi műszaki tárgyalás eseményeit úgy visszaadni, hogy abból közérdeklődést felkeltő, érdekes történet kerekedjen.

A fejlesztés folyamatával sincs máskép. Ha valaki megpróbálná leírni, egy automata "világra jöttének" folyamatát az első ötletteléstől a kipróbálásig, még sok szakmabeli sem olvasná végig.

Maradnak ezért azok, a valamelyik Gépágazati eseményhez - szorosan vagy lazán - kapcsolódó "kísérő" történetek, abban reménykedve, hogy ezek - az olvasónak - talán pár kellemes percet szereznek.

O O O O O

Az egyik ausztriai kiküldetésem utolsó napján - a vonat indulására várva - a Mariahilfer straße üzleteit nézegetve, sétáltam a Westbahnhof felé. Vásárlási szándék nélkül, csak csodáltam a gyönyörű kirakatokat. (Akkor még Pesten, a "cipőt a cipőboltból" korszakot éltük.). A kevéske napidíjamat és a kicsempészett valutát már teljesen feléltem, sőt a vállalat által biztosított dologihoz is hozzányúltam, bízva abban, hogy majd otthon sikerül a hiányt pótolni.

Az egyik cipőüzlet kirakata előtt leblokkoltam. Egy gyönyörű fekete és egy ugyanolyan szép, piros tűsarkú cipő foglalta el a főhelyet. Alattuk egy táblán, jó nagy számokkal 215 öSch. Átvizsgáltam vagyoni helyzetem és szomorúan állapítottam meg, 250 Schilling, amit össze tudtam kaparni. (Az is a dologi maradványa volt.)

Ezek közül az egyiket - a hitvesednek - okvetlenül meg kell venned, biztattam magam. De azért nem kapkodtam, hosszan mérlegeltem a helyzetet. A mérettel nem lesz baj, mert olyan nem fordulhat elő, hogy egy "nyugatról" származó termék nem felel meg. "Ruhatárának" ismeretében a piros a nyerő, mert - szerintem - azt jobban ki tudja használni. A döntéshez több információra nem volt szükségem.

Irány az üzlet!

Én voltam az egyetlen vevő. A három kedves kisasszony nagy igyekezettel és jóindulattal leste, amíg sikerült elmagyaráznom, hogy nem magamnak akarom megvenni a 37-es piros topánkát. Ahogy megértették miről van szó, azonnal hozták és bontották ki a dobozból a gyönyörűségeket. Elbizonytalanodtam. Talán jobb lesz, ha 37 és felest veszek. Biztos, ami biztos, legfeljebb kitömi az orrát. Az egyik hölgy azonnal, hozta a nagyobb méretet. Kézbevettem és nagy szakértelemmel - mint aki naponta legalább száz párat vesz a kezébe - vizsgáltam a vásárlandó terméket.

• A 37-es mintha egy árnyalattal világosabb lenne. Próbáltam kézmozdulatokkal és "egyszerű" mondatokkal észrevételemet közölni.
• Sofort! Ein Moment. Már is tűnt el a raktárban a másik eladó.

Pár perc múlva két dobozzal tért vissza. Kirakták elém a három pár piros tűsarkút, válasszam ki melyik a számomra megfelelő. Alapos vizsgálat után sikerült döntenem és ráböktem a "tökéletesre". A kisasszonyokon látszott a megkönnyebbülés, hogy végre elhatározta magát a kedves vevő. Mivel mást nem óhajtottam venni, a főnöknek kinéző hölgy, kitöltötte a számlát.

Azt hittem, rosszul látok. 870 öSch szerepelt a blokkon!

• Valami nem stimmel. Ez a cipő csak 215 Schillingbe kerül. Reklamáltam.

Mutatták a dobozon az árát, valóban annyi volt, mint a blokkon.

• De a kirakatban 215 öSch van feltüntetve, erősködtem.
• Az nem lehet. Tiltakoztak mind a hárman.

Kivonultunk "testületileg" az utcára, ahol én büszkén mutattam - a nagy, legalább 10 centiméteres - számokat: 215.

• Ja, ja. Es ist richtig, aber es gibt dort weitere zwei Kleinbuchstaben.

Valóban a nagy számok előtt - kb. 1 cm. nagyságú - két betű díszelgett: ab. Hát ezt nem vettem észre. Német tudásomból arra azért futotta, hogy tudjam, ez a két betű azt jelenti: -tól, -től.

• Ez a felírat nem a legmegfelelőbb méretekben készült, félrevezeti és becsapja az embert. Nálunk ilyen nem fordulhat elő. Direkt - a vevő becsalogatása miatt - készítették így. Disznóság! Mondtam a magamét, természetesen magyarul.

Egyetértően bólogattak és sűrű: Entschuldigen Sie bitte! közepette visszamentünk az üzletbe. Mosolyogva és kedvesen mutogatták, hogy merre van a kassza és kezdték csomagolni a cipőket.

Most én jöttem az Ein Moment-tel. Közöltem, hogy a vásárlásból nem lesz semmi, stornó! Ha akarnám sem tudnám megvenni az árujukat. Szinte dicsekedve mutogattam a 250 Schillingemet. Ahogy megértették, hogy feladtam vevő státuszom, egy pillanat alatt a három tündérből, három fúria lett. Azt nem értettem, hogy mit mondtak, de az arckifejezésükből, a hangerőből és a mozdulatokból, ahogy a cipőket visszarakták a dobozokba, egyértelmű volt, most játszva tanulhatnék tőlük, olyan kifejezéseket, amelyek a német - magyar, útiszótárban nem szerepelnek.