Vásárlásaim 4.

A 2024 március 24-i  történet következő darabja

Az első egyiptomi utam a jó szervezés, a szerencse és természetesen az Izzós kollégák segítsége révén egy vasamba sem került. A repülőjegy árát azzal váltottam meg, hogy amikor a MALÉV-vel utaztam, soha nem mulasztottam el, begyűjteni a repült távolságért járó bonusz pontokat és annyi pont jött össze (Hála a sok Szovjetunióba tett "látogatásaimnak"), hogy beválthattam egy Budapest - Kairó - Budapest útra szóló business class jegyre.

A szállás költségét is megúsztam, mert Szabó Zsigmond létesítmény igazgató engedélyezte, hogy a Tungsram szakembereinek biztosított lakások egyik megüresedett szobájában eltölthettem hat napot. Sőt egy potya "Egyiptom nézésen" is részt vehettem. A Zsiga ugyanis azt vezette be, hogy amikor egy "új" szakember érkezett, az első szabadnapján, biztosított számára egy egynapos túrát a közeli nevezetességekhez. Ezután már csak Kairóba lehetett elmenni, ha engedte a munkabeosztás. Szerencsémre Kéri Miki velem együtt érkezett egy féléves kiküldetésre és az ő "egynaposán" engem is magukkal vittek. A rossz májam szerint, ennek a sok jónak azonban meg volt az "ára". Egy teljes napot kellett a Zsigával eltöltenem a gyárban, ahol mindent megmutatott és megmagyarázott. (Szerintem két óra bőven elég lett volna. De valamit, valamiért.)

                                   Az "egynaposon" Szabó Zsiga feleségével és Kéri Mikivel

A szerencse sorozatnak ezzel még nem volt vége. A Zsiga egyaránt keményen fogta a pénzt és a családját. A felesége hiába kérte, hogy vigye el őt Alexandriába, egy kis vásárlással egybekötött városnézésre, soha nem ért rá. Szerencsémre azalatt a hat nap alatt, míg ott voltam, rájött a "lazítás" és pénteken elautóztunk - lakósainak számát figyelembe véve - Egyiptom második városába.

Alexandria "nyugatiasabb" mint Kairó. A minaretek között, sok ismert európai és amerikai világcég üzlete megtalálható. Így az is költheti a pénzét, aki a modern dolgokat szereti.

A Szabóné - aki általában hallgatott - egyszer csak oda súgja:

• Laci! Említse meg, hogy hallotta, van Alexandriában egy szuperlux ruhaüzlet, ahova a színészek meg a milliomosok járnak és szeretné megnézni. Amióta itt vagyunk próbálok oda eljutni, de reménytelen. A Zsiga magát biztos nem rázza le, mint engem.

Elővezettem a témát. A Zsiga morgott, hogy nem tudja hol van, meg minek mennénk be úgy sem veszünk semmit, csak a drága időt pazaroljuk. De a felesége biztatta, ha "én" annyira szeretném látni, keressék meg.

Nem nagyon kellett keresni. A modern belváros, legflancosabb utcáján lévő üzletek közül is kitűnt a kocka alakú épület, ragyogó kirakataival. Éppen nem tolongtak a milliomosok, csak mi voltunk az érdeklődő vevők. Az eladók - mind nagyon csinos, fiatal hölgy - nem "ragadtak" ránk, javasolták, nézegessünk és ha kérdésünk van, állnak rendelkezésünkre.

Volt mit nézegetni. A nagyon modern kollekciók mellett, (Melyeket szerintem normális nő nem venne fel.) "szerénykedtek" hordható gyönyörű darabok is. Egy világoskék kiskosztüm, egyszerűségével kitűnt a csillogó ruhaköltemények közül.

• Ezt megvenném.
• Nézte az árát? Ismeri az arab számokat? Kérdezte a Szabóné.
• Néztem és ismerem. Nem olcsó, de van annyi pénzem, hogy megvegyem.
• Te ennyi pénzzel a zsebedben indulsz el várost nézni? Kapcsolódott beszélgetésünkbe a Zsiga. Jól megnézted az árát?
• Jól! Egy "kicsit görbe" vonal, majd egy "fejre állított" V betű és egy "nyomorított" O, ez magyarul 185 dollár. Ez sok, de nem egy vagyon.
• És a pont minek felel meg?
• Az nullát jelent.
• És nem látod a negyedik számot - a pontot - a végén?
• Hú! A szentségit! Azt nem vettem észre! 1850 dollár, az tényleg sok, az egy vagyon.

Még egy darabig nézegettünk, majd szép lassan elköszöntünk. Kifelé, Szabóné megkérdezte:

• Most nagyon csalódott?
• Cseppet sem. Hagyom a sztároknak, úgy sem volt "eléggé" világoskék.