Vásárlásaim 5.

A 2024. június 10-i történet következő darabja

A Ferguson léptető hajtóműveket, egy magyar-holland kis cégen keresztül szereztük be. Ennek magyar tulajdonosa - Tóth úr - elintézett számomra egy meghívást a belga leányvállalathoz Gentbe. Azonban - talán az volt az igazi célja - különböző holland cégekhez is szervezett látogatásokat, mivel bővíteni akarta, az általa részünkre szállított termékek listáját.

Kettesben vágtunk neki, felváltva vezetve az öreg Mercédeszét. Az utazás egy kicsit elhúzódott, mert kétszer "felforraltuk" a hűtővizet. Tóth úr azzal vigasztalt, hogy Hollandiában majd leadja egy szervizbe és cégének valamelyik - ottani - autójával fogunk furikázni. Már későre járt az idő amikor megérkeztünk Utrechtbe. Én a szállodában alukáltam, ő pedig az ottani lakásában pihente ki az út fáradalmait.

Másnap egy tűzpiros Honda CRX sportkocsival várt a szálloda előtt. Az úti cél, a belga határ közelében lévő Breda volt. Két kisebb cég meglátogatása után - mivel már jóval elmúlt dél - beültünk ebédelni egy kellemes kis vendéglőbe. Alig voltunk túl a levesen, amikor, elégé harsány, háromtagú társaság vonult be és nagy ovációval üdvözölték Tóth urat. Kiderült, hogy régi ismerősök és a három holland úriember Párizsba megy, valamilyen egynapos autós rendezvényre. Kapacitálták, hogy menjen velük. Látszott, hogy szívesen menne, de ott voltam a nyakán.

• Az úrnak nincs jogosítványa? Kérdezte a leghangosabb. Biztos vissza tudna menni Utrechbe, mi pedig mehetnénk Párizsba.
• Van és jól vezet. De mit szólna, ha itt hagynám? Így Tóth úr.
• Részemről nem probléma. Vissza tudok menni Utrechbe, de mit fogok ott csinálni? Kérdeztem én.
• Tényleg? A program nem gond. Telefonálok és az egyik kollegámmal, holnap el tud menni Belgiumba.

Megállapodtunk. Az autópálya ki van táblázva, azon eligazodok, egy szalvétára pedig lerajzolta, hol térjek le és hogyan találom meg Utrechben a szállodát.

• Azt hiszem a benzin fogyóban van. Adok 200 guldent, azzal teli tankolhat, ha szükséges.

Mivel minden meg lett mutatva, minden meg lett magyarázva, az ebédet is befejeztük, a barátai hadarásából pedig egy szót se értettem, úgy gondoltam, jobb, ha elindulok Utrech felé.

A négytagú delegáció kikísért, biztos azért, hogy megnézzék eltudok-e indulni. Szépen lassan "kigördültem" a parkolóból és növelve az iramot elmentem az első sarokig. Ahogy befordultam megálltam, mert a benzin szintet mutató, szinte "elgörbült" annyira mutatta a nullát. Gondoltam megnézem, hol kell betölteni az üzemanyagot, nem akartam a kútnál bénázni. Egyből megtaláltam a karosszériába szinte beolvadó négyszögletes "ajtót", de kinyitni nem tudtam. Feszegetni nem akartam, gondoltam valahol a kocsiban bent található, a nyitó szerkentyű. Azonban a hosszas keresgélés eredménytelen volt. Majd lesz valahogy, döntöttem és elindultam az első benzinkút felé. Még sosem vezettem ilyen sportkocsit. A legkisebb "pöcre" is ugrott. Élmény volt vezetni.

Egy pár kilométer után találtam egy BP kutat. Szépen beálltam az egyik töltőhöz (A kis "ajtónak" megfelelően.). Úri módon kiszálltam. Az odasiető overállosnak, lezserül odaadtam a kulcsot és

• Voll bitte ! Wo ist ein toalett?

Ő megmutatta merre, én pedig ezzel sikeresen túljutottam a számomra megoldhatatlannak látszó tankolási problémán. Mire visszatértem, a tank feltöltve, az ablakok lemosva, csak fizetnem kellett és száguldhattam tovább, a tükörsima autópályán.

A holland - belga túra a gyár részére hasznos, részemre pedig tanulságos volt, de, hogy hogyan lehet a Honda CRX tankoló nyílásához hozzáférni az, számomra örök rejtély maradt.

Folytatása következik…