Zala

Az amerikaiak így hívták a Zalaegerszegi gyárat, mert nem voltak képesek kimondani a város nevét rendesen. Pedig itt egy nagyon fontos gyár volt, lámpafej gyártás, mint fő profil, mellette egyéb fémmegmunkálási tevékenység zajlott. Mellette üveggyár, galvanizáló, szerszámüzem, LED armatúra gyártás, szóval széles spektruma a különböző technológiáknak.

Szerintem a legszebb környezetben lévő gyár volt, dombok között igazi zalai tájon.

Biztosan nem én vagyok a legavatottabb személy, hogy megemlékezzek erről a gyárról, hiszen csak kicsit több mint 3 évet töltöttem el ott, de nem láttam még, hogy valaki írt volna erről a gyárról.

(lehet, hogy volt csak én nem találtam…)

Úgy hozta az élet, hogy 2014-ben miután felmondtam a Siófoki munkahelyemen már 60 éves voltam, gondoltam én már nem fogok kelleni senkinek. Azért persze próbálkoztam (Flex, Honeywell, Ekler Zsiga, stb…), de hát szembesülni kellett azzal, hogy hiába volt komoly vezetői tapasztalatom, már nem bennem gondolkodtak.

Ekkor ért a meglepetés, régi GE-s barátaim, Bogár Attila, Magyar István, Herman Miklós, Meiszterics Szabolcs a háttérben azon ügyködtek, hogy sikerüljön visszamenni a GE-hez. Talán nem volt véletlen, - nem akarok álszerény lenni - azt hiszem előtte bizonyítottam, hogy mire vagyok képes.

Így ért a felkérés, hogy elvállalnám-e a Zalaegerszegi gyár vezetését. Rögtön igen mondtam, nem is nagyon alkudoztam (lehet, hogy én voltam a legkevesebbet kereső gyárvezető…) nekem fontos volt, hogy még van rám szükség.

Aztán elkezdődött.

Kanizsaiként elsütöttem azt a régi viccet az első nap, hogy megígértem a zalaegerszegieknek, hogy minden nap, át fogok hozni egy zsák kultúrát Kanizsáról. Aztán két nap múlva közöltem, hogy nem hozok többet, mert nem adtátok vissza a zsákot…

Én viccnek szántam, de nem biztos, hogy mindenki annak vette. De szerintem elnézték nekem, hiszen az Egerszeg és Kanizsa közötti froclizások mindennaposak voltak, talán még ma is azok…

Nagyon becsületes jó szakemberek dolgoztak ott, néhányukat ismertem már Kanizsai kapcsolatokból.

Hadd soroljak fel néhány ismert nevet, akik akkor ott dolgoztak, Kovács Laci, Jóna Jani, Novák Zoli, Ábrahám Ildi, Kovács Edit, Belloni Juci, Voithné Ibolya, Laki Árpi, Szántó Zoli, Lőczi Gabi, Szlávecz Feri…és a korábbiak, Antal Béla, Goldfinger Zoli…biztosan kihagytam néhányukat.

És ugye Herman Miklós, aki akkor Kanizsán dolgozott, de mint Multiplant Manager felelős volt Zaláért is.

Nagyon szép három évet töltöttem ott, akkor már a gyár csak kb.350-380 fővel működött, praktikusan egy család volt. Önérzetes, nyílt, őszinte emberek voltak, nagyon szerettem Őket.

És a szakmunkások, gépkezelők, évtizedes tapasztalattal tudással, aztán a szerszámüzem az igazi kemény szakmunkás mag…, hű, de kemény volt velük egyezségre jutni.

Igazi zalaiak voltak.

Én mindig szerettem, ha a munkatársaim képesek voltak az önálló döntésre - de mivel az előttem lévő igazgató eléggé kiölte az ottani vezetőkből a saját döntést - eleinte nem értették mit akarok, miért nem mondom meg mindig a frankót…holott csak azt szerettem volna, ha értik, hogy a döntéseik fontosak és felelősséget kell vállalniuk érte.

Persze azért a hátam mindig ott volt, tartottam ha kellett.

Aztán lassan belejöttünk elég jól működtünk, igaz a productivity versenyben nem szoktunk a gyárak között az első helyeken végezni, de ez csak az én megítélésemet rongálta.

Végül három év meg pár hónap után elmentem nyugdíjba, onnan köszöntem el elmondhatom, hogy mindig a szívem csücskében maradnak.