Tóth Árpád
"1964 februárjában kötöttem "Társadalmi Szerződést" a Tungsrammal a debreceni Kossuth Lajos Egyetem TTK Fizikus képzésén. 1963 szeptemberében olvastam a hirdetést, hogy a Tungsram Gyöngyösön elindította új gyártmányát, a diódagyártást. Megpályáztam a lehetőséget, megkaptam a Szerződést. Már abban az évben július, augusztus hónapokban, mint negyedéves egyetemi hallgató a gyakorlati munkámat ott töltöttem Daubner Béla fizikus barátom irányításával.
1965 júniusában megkaptam a diplomámat, július 1-jén megkezdtem a munkámat Gyöngyösön a dióda gyárban, mint gyártástechnológus.
Első feladatom a Wolframtűs diódák tömeggyártásának a fejlesztéséhez kapcsolódott.
E mellett megjött a budapesti fejlesztésről az aranytűs dióda kísérleti anyaga, ezt a budapesti fejlesztés szakembereivel közösön végeztük, folytattuk. Mindkét technológia eredményeként egyre több típus, közel 100 altípust fejlesztetettünk az elektronikai ipar számára.
Másik fővonal a germánium tranzisztor gyártás volt. Az is folyamatosan bővülő típusválasztékot jelentett. Új tokformákat, új teljesítmény határokat kívánt az ipar.
A bővülő típusválasztékot már nem tudtuk a régi gyártóterületen kielégíteni, új gyártóterületet kellett építeni.
Ennek a feladatnak a végrehajtásában is részt kellett vennem, a gyártervezéstől a betelepítésig. Az úgynevezett "nagyberuházás" koordinátora Pálosi József Szakmai Főtechnológus volt.
A megvalósult beruházás nem csak a régi technológiáknak adott több helyet, hanem új technológiák bevezetésére is lehetőséget adott.
Részemről nagy volt a változás, 1972 tavaszán technológiai osztályvezető lettem Gyöngyösön.
Ezek után megvalósult a szilícium alapú diódák, tranzisztorok gyártása, új lépcsőként az integráltáramkörök szerelése, mérése. Szépen alakult a gyár jövője.
Közben folyamatos kapcsolatban voltam a törzsgyári osztályokkal, műhelyekkel, VTG-vel, kaposvári, pécsi, nagykanizsai gyárakkal.
És akkor jött a nagypolitika! Elvették a félvezető ágazatot a TUNGSRAM-tól.
Jött a MEV, aztán a privatizáció, Interbip. Süllyedtünk!
A Telefunken Ausztria adott segítőkezet, piacuk volt, kapacitásuk kevés. Új technológiát kellett kifejlesztenünk megfelelő tokformában, megfelelő minőségben. Féléven belül megoldottuk. Ismét felfelé mentünk. A Telefunken újabb és újabb feladatokat adott, új termékeket bízott ránk. Közel 600 főt foglalkoztattunk.
Időközben különböző címeket aggattak rám: műszaki igazgató, műszaki főmérnök, végül a VISHAY Dióda divízió.
Ezzel a címmel mentem nyugdíjba 2003 decemberében. De igazán mindig technológus voltam és maradtam. Még jobban örülők, ha megállítanak és úgy szólítanak: Árpád, Árpi.
Hogy nem volt rossz döntésem 1963-ban a szerződéssel kapcsolatban, az azt mutatja, hogy 2003. december 31-én már 20 év óta innen mentem nyugdíjba, mint a VISHAY Hungary Kft Dióda divízió igazgatója! Igaz, hogy elvették a félvezető ágazatot a Tungsramtól, de a következő éveket is itt, a Pipis-hegyen dolgoztam át. 38 évet egy munkahelyen!"