(március 11-én Nagy Sándor, a VTG (Vákuumtechnikai Gépgyár) egykori főmérnöke nagy sikerű előadást tartott asztal társaságunknak a Tungsram gépgyártásáról, amelyen szerencsém volt részt venni és gondolatok ennek kapcsán.)
Szívesen emlékszem vissza azokra az időkre, amikor a GE belépett az életünkbe, hiszen jó összehasonlítási alapom van a GE előtti gyári életről és az akvizíció utáni változásokról.
Reggelente beültem a Ladába, és elindultam a lányommal az iskolába, onnan a munkába, keresztül-kasul a városon. Szegénykém nagyon megsínylette ott tartózkodásának első idejét: nulla nyelvtudással beadtuk (belöktük) Moszkva első magánóvodájába. Lassan-lassan feltalálta magát, onnan kezdve úgy mozgott az oroszok közt, mint hal a vízben. Egy év múltán...
Az egyik szombati(2) sétánk alkalmával, valamelyikünk észrevett az egyik hatalmas kirakatban néhány egyforma Latvija automata mosógépet.
Az 1990-es évek elején jártunk, én, mint frissen kinevezett nagykanizsai Normállámpa Karbantartási Vezető, egyik nap telefonhívást kaptam az igazgatói titkárságról, hogy menjek fel Horváth Miklós igazgató úr irodájába.
A Hidvégi Mária meghívott néhányunkat, hogy vegyünk részt ezen az eseményen, mert szeretnék hallani a véleményünket a terület és az épületek hasznosításával kapcsolatos elképzelésekről.
1970 júliusában hárman vegyészmérnökök szinte egyszerre léptünk be a Nagykanizsai Fényforrásgyárba. A Technológiára vettek fel bennünket azzal a szándékkal, hogy majd az épülő üveggyárban fogunk dolgozni.
A kétezres évek elején történt. Négy évvel azután, hogy 1996-ban elhagytam a Tungsramot, tíz Moszkvában töltött év után hazatértünk családostól Budapestre. Mivel az orosz piacon számunkra akkoriban nem nagyon termett babér, a feleségem is és én is elhelyezkedtünk különböző budapesti cégeknél, ki-ki a szakmája szerint. Valójában nem szakadtunk el...
Vannak országok, melyek örökös beszédtémát jelentenek. Vannak országok, melyeket, számon tartunk, mikor a következő nyaralásról döntünk, mikor közismert látványosságokat jelölünk ki úticélnak.
Nagyon megrázó hírt kaptunk 2025. november 28.-án Pénteken. Szekeres Sándor barátunk váratlanul elhunyt! 84 éves volt.
1989-ben a Sajtoló és Szerszámgyárból átalakult Fejlesztő Gyáregység gazdasági vezetője voltam harmadik éve, (akkor már egy gazdasági mérnöki után megszerzett mérnök-üzemgazdász végzettséggel is) mai szememmel nézve messze nem elegendő szakmai tudással, viszont nagy lelkesedéssel és tanulni vágyással. A Fejlesztő Gyáregység valamilyen szinten a...
Circleville-ben a Biax kompakt fénycső soron befejeztük a munkát, Várszegi Janival még pár napig ott maradtam, felügyelve az üzemeltetést. Hazafelé egyedül indultam, Jani még maradt. Columbusban leadtam kölcsönzői autót, majd irány a reptér.
Az útvonal tervezete: Columbus - Cincinnati - New York - Frankfurt - Budapest.
Colombusból késve...
Autólámpa fejlesztési vezetőként meglehetősen sokszor kellett nyugat Európa-i autó és autólámpa gyárakba utazni különféle okokból tárgyalni. Ezek általában rövid 2-3 napos utak voltak.
A sztori, illetve a téma Horváth Péter minapi történetének hatására merült fel emlékeimben (2025. szeptember 21.)
A munka csak egy volt a sok hasonló közül, de a szállás annyira extrém volt, hogy sosem felejtem el.
Sok élményem volt Horváth doktorral (leginkább az örökös és klasszikus gépész-villanyos "vetélkedés" a szakmai viták kapcsán), de ezek inkább átlagosak.
(PMT program menedzser 1974-2004)
Brook Horowitz, aki akkoriban a főnököm volt Moszkvában, kiküldetésben volt valahol, onnan telefonált moszkvai irodánk munkatársainak: még aznap vegyünk részt egy tájékoztatón, amit a londoni GE központ jogásza tart a hírhedt "integrity" témájában.
A GE bejövetelével, sok amerikai vezető élete megváltozott. A volt Tungsramba is jöttek szép számmal és próbáltak eligazodni. Nem tudom egészen pontosan, hogy ez nekik érdem vagy kirekesztés, lebukás volt-e a megszokott kis világukból, és hogy egyáltalán tisztában voltak-e, hogy mire vállalkoznak, de mindenesetre mindig mosolygó szájjal csak annyit...
(Baracskai Ferenc fényképeivel a történet végén. A képek már egy előző bagdadi történetben is feltűntek)
A '90-es évek elején már a GE volt a tulajdonos, és többek között azt is vizsgálták, hogy a magyar gépgyárak életképesek-e, érdemes-e megtartani őket, esetleg még több munkát adni nekik a hazaiak rovására vagy éppen be kell zárni őket. A váltakozva kiküldött GE-s emberek különböző szakmai színvonalon mozogtak, de általában azért az volt az...
(VTG 1972-2009 fejgyártás gépbeállító)
1986-ban Changshaban (Kina) egy B22-es komplett fejgyártás szerelését végeztük, Windisch Ernő (ZEG), Szenes Attila (ZEG), Zagyva Imre (VTG) és Bikádi László (GYÉGÉ) és én tolmácsnak Liu (Laci) csatlakozott hozzánk. Az indulás nehézkesen indult, ugyanis az SZ230 sorozathúzó présgép hiányosan lett kiszállítva....
Az ország házára különleges figyelmet kellett fordítani a 90-es években, mert a betelepülő konkurencia a referencia érték miatt erősen kerülgette a parlamenti döntéshozókat, hogy szállítójává válhasson a magyar Parlamentnek. Éppen zajlott a felsőházi terem alapos felújítása, mikor teljes energiatakarékos fényforrás bemutatót tartottunk a...
Amikor 1981. márciusában csatlakoztam a Tungsram gazdasági csapatához, még teljesen újdonságnak számított, hogy valaki csak úgy kívülről belépjen ebbe a családba, ahol generációk, családok nőttek fel és dolgoztak együtt. Kiss Attila, gazdasági igazgató, akivel már előtte együtt dolgoztam, vitt a Tungsramba és felajánlotta a pénzügyi vezetői...
