Igen szoros együttműködés alakult ki a Tungsram és a leningrádi Szvetlana Egyesülés között. A kölcsönösen előnyös kapcsolatokat külön erősítette a két vezér, Dienes és Filatov kölcsönös nagyrabecsülése és őszinte barátsága. Bár a Szvetlána és a Tungsram profilja sok tekintetben egybevágott (mikroelektronika, vákuumelektronika, vákuumtechnika, sőt...
1977-ben volt alkalmam először Japánba menni a PAR-38 átvétele okán. Akkor még nem tudtam, hogy az elkövetkező évtizedekben 30 alkalommal teszem meg ezt az utat. A CKD gépgyárral Japánban nem szokásos baráti viszonyt alakítottam ki. Hogy ez mit jelent arra még visszatérek.
Jurisits János élvezetes beszámolói, melyekben bemutatta milyen "meglepetések" érik az európai körülményekhez szokott embert Japánban, nagyon sok kellemes és érdekes emléket idéztek fel bennem.
A Tungsramban és különösen a se szép dollárbevételt, se nagy nyereséget nem produkáló félvezetőben meglehetősen nehéz volt import-berendezéshez (sőt bármilyenhez) jutni. Az ilyen eszközök ritkák voltak, akár a fehér holló - még szocialista relációból is, hát még tőkésből... Kerülő utakat kellett felkutatni.
Hamarosan vége a nyárnak, s ha lesz egy kis szerencsénk, akkor jön majd az indián nyár is szeptember végén, október elején. Akkor most jöjjön egy történet, amely velem történt meg, pontosabban velünk történt meg 2006-ban egy hamisítatlan októberi indián nyári napon Ohióban.
A Tungsramnak igen széles nemzetközi kapcsolatai voltak; Keleten is és Nyugaton is. A keletieket inkább csak a politika táplálta, bár - lévén, hogy a gépeinknek a szovjet piac volt a feneketlen (és óriási nyereséget hozó) fő vevője, a politika mellett gazdasági érvek is igencsak szóba jöttek. A Szovjetunión kívüli kis szocialista országok, lévén,...
Cégünk három nagyembere, valamint gyérségem, elutaztunk Svájcba, hogy meglátogassunk egy kis izzólámpa-gyárat. Zürichbe repültünk, ahol a reptéren a vendéglátó cég kocsija várt bennünket, hogy a gyártelepükre, Goldauba vigyen.
Első hivatalos utam svéd állomásáról, 1968-ból már írtam egyszer. Ennek az útnak volt utolsó megállója Dánia.
Közismert volt, hogy gyárunk - Kisalföldi Gépgyár, Győri Gépgyár - főmérnöke, Kovács Róbert és a Gépfejlesztési Főosztály vezetője, majd később, már a GE-s időkben a VTG igazgatója Dr. Horváth László mennyire "szerették" egymást.
Közismert volt, hogy a Tungsram tagja (volt?) az Észak-amerikai Világítástechnikai Társaságnak (röviden: IES-nek) és mint ilyen, rendszeresen meghívót is kapott az éves beszámoló - tisztújító - tudományos tanácskozásra. Ezzel aTungsram ritkán szokott élni, de - részben az én kezdeményezésemre - most bekerült az utazási tervbe és láss csodát, jóvá...
A második azért repült 1700 kilométert, mert az elsőt nem tudtam megvenni Leningrádban.
Első hivatalos vállalati utam egy vezérigazgatói és kereskedelmi igazgatói látogatáson való részvétel volt Skandináviában. 1968-at írtunk.
Miután híre ment, hogy a General Electric Shanghai környéki kínai-amerikai közös lámpagyáraiban az öreg technika modernizálásában néhány mutatványt produkáltam, a Társaság Asia-Pacific területi főnöke elintézte, hogy járjam végig a Manilában (Fülöp szgk.), Surabaján és Yogjakartában (Indonézia), Nadjadban és Limbassiban (India) működő...
1979-ben Dienes Béla felkérésére-utasítására 30 fő mérnököt át kellett vinnem a Fényforrás Fejlesztésre. Nem volt ez egyszerű feladat, mert nem akartam a dolgot parancszóval végrehajtani - tán nem is lehetett volna... Azt mondtam, hogy nekem a feladatban és bennem bízó, "hívő" emberek kellenek úgy, hogy az "óhaza" is ütőképes maradjon. Végül a...
A hagyományos fényforrásgyártó gépek igényelték a kezelőszemélyek közreműködését, akik a felügyelet mellett ellátták a feldolgozandó alkatrészek adagolását is. Mivel sebességük 800 - 1500 darab/óra tartományban mozgott, ezt minden erőfeszítés nélkül el tudták végezni. Amikor a fejlesztés eredménye következtében megjelentek a gépsorok a gyárakban -...
Még a Félvezető Fejlesztési Főosztályon dolgoztam, amikor sorra került a KGST következő szekció-ülése. (A szervezetnek több szekciója is volt; az egyik a mikroelektronikai. Ennek én rendszeres résztvevője voltam és az évenként megrendezett nemzetközi KGST szimpóziumon rendszeresen előadással is szerepeltem. A fényforrásokkal egy másik szekció...
Indonéziában, Surabaján, a gyárban, valamibe beleakadt a karórám szíja és eltörött az a stift, amivel a szíj az órához kapcsolódik. Délután elballagtam a szálloda közelében lévő Plázába, betértem ott az egyik óra-ékszer üzletbe, mutatván a problémás órát. Hellyel kínált az egyik eladó kisasszony, az órámat beadta az üzlet sarkában lévő fülkébe, ami...
Közismert vicc, hogy amikor a gyerek kap az apjától egy kalapot és az a füléig esik, akkor megy a felelgetés az apja és az anyja között: "Kicsi ám..., a kalap nagy"; "Nagy ám..., a feje kicsi". Na, hát én ezt a "kicsi-nagy" logikájú ügyet megtapasztaltam a félvezetőben meg az Izzóban...
Olyan történet, amit családomon kívül eddig csak egy ember ismert, személye a történetből kiderül.
Kína érdekességeivel, látnivalóival, átélnivalóival először kezdő Kínába-látogatóként találkoztam. Későbbi kintléteim alkalmával, amellett, hogy mindig "kaptam" meglepő újdonságokat, az idegenvezetés kellemes szerepében tudtam mutogatni dolgokat az újonnan kilátogató kollégáknak.
Bár Vadas Sándorné (vagy ahogy mindenki hívta: Vadas Kati) nem tartozott a Tungsram vezetői közé, de mint párttitkárnak, kétségtelenül beleszólása volt az Izzó életébe. (Mint a vállalati "négyszög" tagja, az akkori rend szerint mindenről tudhatott és elvileg mindenről mondhatott is véleményt; Dienes Béla pedig Katit partnerként kezelte. Nem is...
Kaptam egy-két visszajelzést Kínáról szóló írásaimról. Ezekből azt lehetett kiszűrni, hogy a "jó dolgok" túlságosan jók, a kellemetlenek meg nincsenek. Hát valahogy tényleg úgy tűnik. Magyarázkodásként álljanak az alábbiak:
Kezdhetném azzal, ...egyszer volt, hol nem volt... A történet Kínába visz, de egy nagyon régi, egészen más Kínába, mint a mai.
A Gyöngyösi Félvezető- és Gépgyár a Tungsram egyik legkiemelkedőbb teljesítményű és eredményességű gyára volt, mivel azonban szinte semmivel nem kapcsolódott az Izzó fényforrásos-vákuumtechnikai fő vonulatához, mindig - és minden eredménye dacára - egy kicsit "kivülálló" volt a vállalaton belül. (Ehhez persze Gyöngyös hol rejtett, hol nyíltabb...
A Tisza sor közös fejlesztése miatt - Holló Imre vezetésével - többször utaztunk Szarankszba. Télen nem ritka ott a mínusz 50 - 55 C°. Szerencsére ilyen időt soha nem fogtunk ki, de ha télen mentünk azért jól be kellett öltözni. Ami a családban e célra fellelhető volt, azt mind magamra vettem. Nem néztem ki úgy mint egy rongyszedő, de azért...
Nemrégiben az 1997-es indonéz Yogjakartáról szóló írásom úgy fejeződütt be, hogy onnan elindultam Szingapuron keresztül Indiába. Fiatal kollégámmal együtt meg is érkeztem oda, azonban az Indiáról szóló írás ezidáig késett. (Az akkori, első indiai utam után két és fél évvel, 1999. őszén voltam másodszor is.) Uticélunk India nyugati részén fekvő...
A ballonfúvó gépgyártás egyik vadhajtásaként, két termoszgyártó gépsort szállított a VTG Ashabad-ba (most Ashgabat). Négy alkalommal volt szerencsém ellátogatni ebbe a városba, egy kis szeletet az érdekességekből megosztanék veletek.
Sok évtizedes történetünk során mindig büszkeségünk volt a Tungsram márkanév. Az a márka, amit ismertek és elismertek mind az öt kontinensen.
1974 végén 1975 elején zajlott az R40 gépterem kialakítása és a gépek telepítése. Aki járt az 5. épület földszintjén az látta, hogy a korábbi adatrögzítői valamint ICL Géptermi komplexum mögött egy új szárnyban került kiépítésre az R40 gépterem, amely üvegfallal volt leválasztva a folyosótól. A gépteremhez csatlakoztatva egy üvegkalitka is készült,...
