A H4 gyártósor

A multinacionális tőkés vállalatok működéséről részletesen tanultunk a kapitalizmus politikai gazdaságtan tantárgyban. Ennek egyik nagyon racionális, bár erkölcsileg nem túl pozitív példáját volt szerencsém átélni.

A kilencvenes évek elején szorgalmaztuk egy második H4 gyártó sor beruházását. Ez eléggé nehezen haladt. Az amerikaiak nem nagyon lelkesedtek a tervért. Azonban jött a hír, hogy dél Koreában A Phoenix gyár csődbe ment és a gépsorokat elárverezik. Volt nekik egy viszonylag új H4 gyártó soruk amit a CKD gyártott. Döntés született, hogy vásároljuk meg. Lubeczky és jómagam utaztunk Koreába. Az én feladatom volt a gépsor megtekintése és eldöntése, hogy műszakilag megfelel- e nekünk. Ha igen akkor Lubeczky részt vesz az árverésen.

Szöulban a GE központi irodájában tájékozódtunk a helyzetről. Ezután gépkocsival mentünk a gyárhoz. Ott ért minket a nem kicsi meglepetés. A gyár előtt mintegy 20 fő fogadott minket baseball ütőkkel felszerelkezve. Ők a helyi szakszervezet tagjai voltak. Kiderült, hogy a szakszervezet elfoglalta a gyárat és közölte, hogy márpedig onnan semmit nem engednek elvinni, mert meg akarják tartani a munkahelyüket. Igy dolgavégezetlenül visszamentünk Szöulba. Ezután lépett működésbe a multinacionális tőkés vállalat.

A GE informális csatornákon elkezdte terjeszteni, hogy meg akarja venni az egész gyárat és konszolidálva újraindítja a termelést. Három nap után jött a telefon, hogy a szakszervezet beenged minket a gyárba és mindent megmutatnak. Ezalatt a három napon terveztük a gépsor elhozását a gyárból. A terv az volt, hogy az irányításommal egy csapat szerelővel a GE fénycső gyárból egy nap alatt leszereljük a H4 sort. Teherautókra rakjuk és elvisszük a GE gyárába és onnan majd becsomagolva utazik Pestre. Mondanom sem kell, hogy nem voltam teljesen nyugodt az események ilyetén alakulásától.

Elmentünk a gyárba. Nagyon barátságosan fogadott minket a szakszervezet. Részletesen át tudtam nézni a H4 sort. Gyakorlatilag egy új sor volt. Érdemes volt licitálni rá. A látogatás alatt igen kínosan éreztem magam arra gondolván, hogy az engem kisérők tőlünk várják a segítséget.

A gépsort értékelve Lubeczkyvel egyetértettünk abban, hogy max 5 millió USD lehet az ár. Ezután felhívtuk John Opiet aki meghallgatva minket mondta OK 2,5 millió USD lehet ajánlani. Lubeczky mondta jó 2,5 millió először, de mennyi másodszor? Opie mondá 2,5 millió először, másodszor, harmadszor. Mondanom se kell, hogy a gépsort 5,0 millió USD vette meg más. Így megmenekültem a kétes kimenetelű gépsor ''lopástól''.

A kellemes része az utazásnak az volt, hogy várakozás közben Lubeczky odahívta egy barátját, aki vietnámi veterán volt és úgy ismerte Szöult mint a tenyerét. Egyik este elvitt minket az USA hadseregének egy klubjába ami önmagában egy érdekes élmény volt, de utána elvitt minket abba a negyedbe ahol a Vietnámból szabadságolt katonák lazultak. Olyan sötét sikátorokban jártuk, ahová soha nem tettem volna be a lábam. Igen kedves lányok is voltak dögivel. Mondta is Lubeczky csak a Linda meg ne tudja.

Aztán később megvettünk egy H4 sort a CKD-tól amit költségkereten és határidőn belül telepítettünk és üzembe állítottunk.