A kis nagyember

Tóth József 1963-tól nyugdíjazásáig volt a nagynyomású gáztisztitó művezetője. Ez az üzem létszámához és méretéhez képest kulcs szerepet játszott a gyártásban, mert az általuk tisztított nemesgázok nélkül nem volt gyártás. Egy gázminőségi hiba a teljes gyárat képes lett volna leállítani.

Tóth József a második világháború előtt és alatt katonatiszt volt. Főhadnagyi rangban harcolt is a Kárpátokban. Azonban mivel lakhelyén Battonyán köztisztelet övezte, a háború után is katona maradt. Tagja volt annak a bizottságnak melyik a határvonalak pontos meghatározásán dolgozott. Ezután benne volt az első néhány fős csapatban, amelyet a Frunze akadémiára küldött a magyar állam.

Visszatérte után Tatabányán egy főtiszti iskola parancsnoka lett ezredesi rangban.

Ez hadosztályparancsnoki szintnek felelt meg. 1956-ban megőrizve nyugalmát fenntartotta a rendet Tatabányán és nem hajtott végre különböző örült parancsokat.

Mindezek ellenére a helyzet konszolidálása után letartóztatták és egy évet töltött a gyűjtőfogházban, majd kirakták a kapun. Hadseregből persze eltávolítva. Szüleihez költözött Újpestre és a Tungsramban helyezkedett el, mint segédmunkás. A gáztisztítóban dolgozott, tologatta a kocsit, cipelte a palackokat.

Amikor az akkori művezető nyugdíjba ment a személyzeti vezető - Táncosné - hívatta és felajánlotta neki a művezetői pozíciót. Tóth úr először elutasította, mondván volt neki elég baja eltologatja itt a kocsit. Megkérdezték mi a legmagasabb iskolai végzettsége. Mondta Frunze akadémia.

És az mire képesít?

Békeidőben hadosztály, háborúban hadsereg vezetésére. Az hány fő? 25000 és 200000 fő.

Hát akkor azt a húsz főt a gáztisztítóban csak el tudja vezetni. Igy elvállalta.

Ezután a gáztisztítóból egy olyan mintaüzem lett, ami kiemelkedő volt abban az időben. Óriási tiszteletet és megbecsülést vívott ki a csapatában. Nagy fegyelmet tartott, de ugyanakkor minden emberre odafigyelt és segített, ha kellett.

Az ott tisztított nemesgázokból még nyugati kutatóintézetekbe is szállítottak. Olyan nyilvántartást dolgozott ki a palackokra, számítógép nélkül, amelyben akár 15 évre visszamenőleg megvolt minden adat.

Neki volt köszönhető, hogy a gyárban jószerivel nem is tudtak gáztisztító létezéséről és ez volt a jó!! Pedig a nagynyomású gáztisztító egy veszélyes üzem volt, ahol a nemesgázokat nagy nyomáson és magas hőmérsékleten tisztították.

Azt gondolom ez a történet ékes bizonyítéka annak a szellemiségnek, amely nélkül a Tungsram nem maradt volna az, ami a szocializmus évtizedeiben.

Gondoljunk bele egy ilyen múlttal rendelkező embert neveztek ki vezetőnek egy olyan kritikus üzem élére, aminek rossz működése óriási károkat okozhatott.

Végezetül a rendszerváltás után posztumusz vezérőrnagyi rangot kapott.