Ha már Hannover...

Wohl Péter előző heti bejegyzése kapcsán merült fel bennem néhány emlék, amely szorosan kapcsolódik mind a szakmámhoz, mind a Tungsram informatikájának történetéhez és persze Hannoverhez.

Mint azt már talán korábbi bejegyzésemből is tudhatjátok a Tungsram 1979-ben az Oroszok Afganisztáni bevonulása kapcsán elesett az akkor aláírás előtt álló IBM szerződéstől, így egy időre lekerült a napirendről, hogy mivel fogjuk majd kiváltani az R40-et. Mivel az informatika már akkor is rohamléptekben fejlődött, így nem volt kérdés, hogy gondolkozni kell a továbbfejlesztés irányain. Az akkori trendek feltérképezésére és a keleti blokk COCOM lista miatti import korlátozások feloldásának (kikerülésének) módozatai megismerésére volt kiváló esély a Hannoveri vásár.

Ehhez érdemes tudni, hogy a CeBIT néven létrejött, hagyományosan a Hannoveri Ipari Vásár számítástechnikai részeként, szakkiállításként működött. 1970-ben alapították, a hannoveri vásártér új 1-es csarnokának megnyitásával, amely akkoriban a világ legnagyobb kiállítóterme volt. A CeBIT név mind német (Centrum für Büroautomation, Informationstechnologie und Telekommunikation) mind angol (Center of Business Informationtechnology and Telecommunication) nyelven jól értelmezhető volt, s a német alapossággal szervezett kiállítás tömegeket vonzott. Így 1986-ra már olyan mértéket öltött a szakmai kiállítói és látogatói érdeklődés, hogy az Ipari Vásár helyett 4 héttel korábban önálló vásárként rendezték meg.

(nem saját fotó. Forrás: History | 1981 - 1990 | About SAP

Nos, erre a vásárra volt lehetőségem 1983-tól 1989-ig minden évben többed magammal ellátogatni. Hogy kinek köszönhettem mindezt azt pontosan nem is tudom. Talán Mály Pistának leginkább, aki 1983-tól (emlékeim szerint) már jelentős befolyással bírt a Szervezési Főosztály szakmai fejlődésére, bár tudtommal csak 1984-től vette át annak vezetését. Ebben az időben én már többségében nem a műszaki területen működtem, hanem rendszerprogramozói végzettségem és a szoftver irányba történt orientációm révén a programozás, alkalmazásfejlesztés optimalizálása volt a fő feladatom akkor még a GAFO (Gépi AdatFeldolgozási Osztály) berkein belül. 1984-től Mály Pista felkérésére és javaslatára vettem át a Programozási Osztály vezetését. Visszatérve tehát a Hannoveri CeBIT-ekre, nekem az volt a vásárlátogatások keretében a feladatom, hogy azt vizsgáljam merre tart az alkalmazásfejlesztés, s milyen szempontok alapján kik, mit alkotnak ezen rendszerek terén.

A Hannoveri Ipari Vásárok majd később a CeBIT-ek nagy érdeklődésére való tekintettel, nagyon nehéz volt szállásokat találni. Szállodákban szinte lehetetlen. Így a Tungsram szobákat bérelt az utazóknak. Talán az első vagy második év alkalmával történt, hogy az első szálláson töltött reggelinél a vendéglátónk jelezte, hogy várjunk a reggelivel, mivel még egy másik vendége is van Magyarországról, s talán együtt hármasban (Ha jól emlékszem Szabó Jóska barátommal voltunk akkor kettesben egy nászágyon az egyik szobában. Igaz, velünk ez, az idők során költségtakarékossági okokból, többször is előfordult 😊) kellemesebb lesz a reggeli. S így is lett miután pár perc múlva Rubik Ernő az akkori idők szinte, ha nem éppen a legismertebb magyar embere csatlakozott hozzánk. Meglepetésünkből felocsúdva egy nagyszerű beszélgetéssel és ismerkedéssel csökkentettük a vásári látogatás idejét aznapra.

Szabó Jóska, immár közel 50 évi barátság után remélem megbocsát, hogy egy másik Hannoveri story-t is felidézek. Az egyik alkalommal a Tungsram vásári standján rendszeresen előforduló esti vendéglátást a francia kirendeltség szervezte. A fárasztó napi vásári forgatag után, jólesett leülni és egy kicsit magyarul beszélgetve megosztani benyomásainkat, élményeinket. Ehhez járultak hozzá a kiváló francia vörös borok és sajtok, amelyek oldották a nyelvet és a hangulatot. Nem tagadom, aznap mindketten jól éreztük magunkat… Talán Jóska még jobban, mint én. Miután már nagyon eltelt az idő unszolásomra Jóskával elindultunk a szállásunkra. A vásár kapuján kilépve Jóska közölte velem, hogy csak taxival hajlandó haza menni, mert már nagyon nehezen mozognak a lábai. A kapunál álló egyik taxiba beültünk és mivel én beszéltem (akkor még) németül én instruáltam a taxist, hogy hová vigyen. Miután bemondtam a címet, a sofőr hátrafordult és megkérdezte, hogy biztosan taxival akarunk menni? Jóska erős bólogatásán felbuzdulva közöltem, hogy igen. Ez után a sofőr elindult majd kb 150 méterrel később megállt és várt. Nem értettük, hogy mire vár, de érdeklődésünkre elmondta, hogy MEGÉRKEZTÜNK! Nagy röhögések közepette kiszálltunk és kicsit hangoskodva beléptünk a házba, ahol is az emeleten volt az akkor bérelt szobánk. A lépcső tetején két kicsi yorki, masnival a hajukban ugattak veszettül. A házigazda persze fent volt s bíztatott minket, hogy bátran menjünk fel, nem bántanak csak hangosak. Jóska barátom kijelentette, hogy "két ilyen vadállattal Ő nem birkózik", s lehuppant a lenti fotelba. Én elmentem aludni. Reggel Jóska meséli, hogy rossz döntést hozott, mert meg kellett még innia egy üveg bort, s beszélgetni a házigazdával egy órát angolul, mire végre a "vadállatok" is megnyugodtak s felengedték a szobába!

Na, de a CeBIT-hez nem csak ilyen hangulatos storyk tartoznak. Kevesen tudják, hogy bár 1965-ben a Tungsram az ICL ME29-es valamint a DRS kisszámítógépekből kialakított hálózatok mellett döntött, nem állítottuk le annak vizsgálatát, hogy merre tovább. Ennek az egyik oka az volt, hogy pontosan tudtuk, hogy bár az ICL rendszerek a maguk nemében korszerű műszaki eszközök voltak, a szoftver (alkalmazási rendszerek) rendszerek (MIDAS, OMAC29) sok fejlesztést igényeltek még, hogy a Tungsram igényeit teljesen kiszolgálhassák. Ezért a vásári látogatások során elsősorban nem azt vizsgáltuk, hogy milyen hardver eszközök azok, amelyek a jövő rendszereit kiszolgálják. Tudtuk, hogy a jövő a hálózatoké, a személyi számítógépek együttműködéséjé, s azt is láttuk, hogy az IBM mainframek (akkor még nem volt kliens szerver architektúra) dominálni fogják a jövőt.

Talán 1987 lehetett, amikorra feltűnt a számunkra is a vásárok nagy német rendszerházának az SAP-nak a markáns növekedése. Nem csupán kiállítótér, de események, előadások, prezentációk és hasznos dokumentációk tekintetében is. Így történt, hogy amikor a GE akvizíció a tudomásunkra jutott, akkor egy összeszedett és szakmai érvekkel megerősített dokumentumban rögzítettük a jövő IT stratégiáját (akkor még Tungsram voltunk) s benne a fő irányként az SAP alkalmazását jelenítettük meg.

A GE akvizíció után David Gedra lett az IT vezetője, aki azt a feladatot kapta, hogy korszerűsítse az IT-t a GE Lighting európai szervezetei számára. Mint kiderült 1990-ben, a GE-s kollégák Angliában is az SAP-t választották stratégiai rendszernek. Így David nem kis küzdelmet vállalt magára az amerikai IT vezetőkkel, hogy végül zöld utat kaphatott az SAP.

Így lett egy nagy nemzetközi vásárnak hatása a Tungsram és a GE Lighting informatikájára. Úgy vélem jó döntés született, s az is sokszorosan visszaigazolódott, hogy az SAP rendszerek a világ legfejlettebb megoldásai a nagyvállalatok számára. S akkor még mi is egy nagyvállalatnál dolgoztunk…