Ipari kémkedésem története

A 90-es évek második felében egyre nagyobb nyomás nehezedett az autólámpa fejlesztésre a kereskedelem részéről, hogy legyen gázkisülő fényszóró lámpánk.

A Philips és az Osram már javában dolgozott a típus fejlesztésén.

Nekem a 90-es évek vége felé már nagyon jó kapcsolatom volt a CKD japán gépgyár főkonstruktőrével és a vezető kereskedővel. Ezt a kapcsolatot több évtizedes munkával alapoztam meg. Kb. 20 év után még a tervező részlegükbe is beengedtek.

A CKD lámpagyártó gépsorokat gyártó részlege természetesen szorosan követte az autólámpa gyártásban zajló eseményeket és olyan gépfejlesztéseket is csinált, amelyek megelőzték a kereskedelmi igényeket.

Nos egyszer csak kaptam egy telefont a főkonstruktőrtől és a vezető kerekedőtől, hogy a CKD a KOITO fényszórógyár megrendelésére fejleszt egy gázkisülő autólámpa gyártó sort. Ez egy szigorúan titkos project. A KOITÓ emberei folyamatosan a helyszínen tartózkodnak és ellenőrzik a titoktartást.

Azonban a közeljövőben lesz egy hétvége amikor nem lesznek ott. Ha akkorra odamegyek akkor nekem, de csakis nekem megmutatják a gépsort.

Hát nem akármilyen ajánlat volt. Elmentem Dave Hansonhoz és elmondtam, milyen lehetőséget ajánlottak. Hanson azt mondta OK menjek.

Így hát elutaztam Nagoyába a megadott időpontra. Szombaton bevittek a gyárba. Azt mondták mindent láthatok, de nem jegyzetelhetek, nem rajzolhatok. Kérdésekre korlátozottan válaszolnak.

A nagy szerelőcsarnokon belül a tetőig érő ponyvákkal a gépsor teljesen körül volt kerítve, úgyhogy az oda beosztottakon kívül még a többi CKD dolgozó sem láthatta a gépsort.

A gépek működtek. A főkonstruktőr végig mellettem volt és a kérdéseimre egyre nyíltabban válaszolt.

Szombat vasárnap 10-10 órám volt tanulmányozni a gépeket és a technológiát már ami vizuálisan látható volt. Ez nem volt egy nagy teljesítményű gépsor de képviselte a gyártás technológiáját.

Különösen kritikus volt a bura gyártás és a lapítás technológiája.

Hétfőn beültem a szálloda számítógép szobájába és reggel nyolctól délután öt óráig megállás nélkül írtam a látottakat. Szerencsére gépészmérnök lévén a vizuális memóriám edzésben volt. Majd húsz oldalt írtam.

Miután hazajöttem a leírást véglegesítettem és elvittem Hansonnak. Elolvasta és ezután azt mondta ez egy szigorúan bizalmas anyag és megadta öt ember nevét, akik kaphatnak belőle. Nekem akkor tudatosult, hogy ez tulajdonképpen nem egy mindennapi dolog volt és jogos a titkolódzás.

Ezután a látottak felhasználásával készítettük el a mi leendő gépeink specifikációját és a beruházási tervet.

Ezt a tervet közvetlenül Jack Welchnek mutattuk be, aki erre rábólintott. Kérdeztük utána, hogy akkor most mi van. Mondták, hogy Jack Welch jóváhagyta akkor kész, lehet csinálni. Igy ez a terv nem járta végig a szokásos többszintes jóváhagyási folyamatot.