Izzólámpa gyártás fejlesztése 1.
A Tungsram történetekben sok szép pozitív dolog hangzott el. Egyre inkább erősödött bennem az érzés, hogy azért meg kellene mutatni az érem másik oldalát is. Merthogy az is volt. Úgy gondolom ez bizony hatalmas károkat okozott a cégnek, aminek zömét azért el lehetett volna kerülni.
Ezért hosszas hezitálás után úgy döntöttem megírom élményeimet az izzólámpa gép és termék fejlesztési folyamatokról a GE jövetele előtti és utáni időkben.
Valószínűleg ez nem tetszik mindenkinek, de állok elébe.
Irwing Saw: Oroszlánkölykök című könyvéből szabadon idéznék:
Egy csata két síkon zajlik. Az egyik síkon jól öltözött tisztek jól fűtött szobában nézik a terepasztalt és a térképeket és megállapítják, hogy minden terv szerint zajlik, a veszteségek a tervezett szinten vannak.
A másik síkon az emberek a lövészárokban kuporognak, miközben körülöttük bombák robbannak és lövedékek záporoznak. Jézus Mária sikoltoznak itt el fogunk pusztulni.
Tungsramnál eltöltött 43 évem első húsz évét a lövészárokban töltöttem. A Normállámpa I gyártás műszaki vezetőjeként először a 2000 db/h gépsorokkal, majd a Tisza, Kékes sorral, majd a PAR-38 sorral foglalkoztam. Egy évig vezettem a gépgyárban a kísérleti Tisza soron a lámpagyártást.
Ezen időszakban sorozatosan tapasztaltam, hogy az üzem kap valamilyen fejlesztést, amiről semmiféle előzetes információja nincsen, előzetesen véleményére a ''fejlesztés'' nem volt kíváncsi, de ha nem tudta jól működtetni, akkor persze az üzem volt a hibás. Akkor is, ha az a ''fejlesztés'' nyilvánvalóan elhibázott volt.
Amikor elkezdtem dolgozni a Normállámpa I üzemben akkoriban helyeztek üzembe egy 2000db/h vákuumlámpa gyártó sort.
A gyártó sor katasztrofális eredményeket produkált. A lámpa élettartama meg sem közelítette az előírást. A gyártott lámpák 30-35%-a össze lett törve az élettartam miatt. Szerencsére a sor csak egy műszakban üzemelt.
Természetesen az üzem volt a hibás, hogy nem tudja jól üzemeltetni az új sort.
Nos, teljesen kezdőként megkaptam ezt a csődtömeget. Egyedül voltam, mert a problémával senki sem foglalkozott, akinek ez szerintem dolga lett volna.
A probléma megértéséhez néhány szakmai részletet le kell írnom.
A vákuumlámpa akkor működik, ha a benne lévő vákuum eléri a 10 -7 Hgmm nyomást. Ezt a 2000-es sor szivattyújával elérni nem lehet. Ezért a szivattyúzott lámpát a clean up jelenség felhasználásával kell tovább tisztítani miközben a vákuumérték a 10 -2-ről feljavul 10‾⁷-re.
Mivel én kezdő voltam elmentem a műszaki
könyvtárba. Kivettem Dushman: Vácuumtechnika tudományos alapjai című könyvet.
Ebben megismerve a clean up jelenség működését világossá vált számomra, hogy a
fejelő gépen ez technológia teljesen működésképtelen, elhibázott. A gépen négy
clean up transzformátor volt, amelyek áramát, amikor a koszorú megállt
vákuummal mozgatott fogók kapcsolták rá a lámpára. Azaz kb 0,6-0,7 sec ideig
működött egy pozícióban a clean up. Tehát az első clean up pozícióban ezalatt
az idő alatt, ha a lámpa belső tere feltisztult akkor az egy jó lámpa lett, ha
nem akkor a további poziciókban ez a jelenség már nem indult be és a lámpa
selejt lett.
Ebből következően a gépgyári tervezők annyi fáradságot nem vettek, hogy a technológiával, a lámpa működésével és a clean up jelenség működésével megismerkedjenek.
Volt egy lámpatechnológia osztály egy fényforrás fejlesztési főosztály és elkészül egy gépsor így. Kérte valaki ezen szervezetek véleményét a tervezés folyamán. Ha nem az a baj, ha igen az a baj.
Ezután benyújtottam egy újítási javaslatot a fejelő gép átalakítására, ahol a technológiai sorrend megváltozik. A fej rögzítés és az elektródák leforrasztása után a clean up trafók csúszó síneken adják át az áramot folyamatosan, megszakítás nélkül. A drága és bonyolult áramátadó fogókra nincs szükség.
Nos, ezt a javaslatot a gépgyár műszaki igazgatója elutasította! Szerencsére a Lámpagyár igazgatója bízott bennem és kaptam egy fejelő gépet, amit a terveim alapján átépítettünk és a gépsorba betéve egy csapásra megszűnt az élettartam probléma.
Természetesen, amíg ez idáig jutott addig is a gépsor gyártott. Ki lehetne számolni hány millió akkori Ft lett kidobva egy ilyen elemi hiba miatt Felelős tanulság persze nem volt.
Az már csak hab a tortán, hogy néhány év múlva a gépgyár próbatermében mit látnak szemeim az éppen beüzemelés alatt lévő gépsorban ott van az én fejelő gépem másolata egy az egyben. Amit a gépgyár elutasított!
Írtam egy levelet a gépgyárnak, hogyha ezt elutasították, akkor milyen alapon használják. Válaszoltak, hogy igaz, hogy elutasították, de azóta eltelt öt év és semmi közöm hozzá.
Hát így ment a fejlesztés akkoriban.
Folytatása következik…