Még pár szó a számítógépes termelésirányításról.

Úgy tűnik nem úszom meg, hogy ne tekintsek a múltba! Ignácz Gyuri és Szekeres Sanyi olyan húrokat pengetett, amelyek nálam is zenét keltenek!

Akkor csak a tisztánlátás érdekében:

Ignácz Gyurinak igaza is volt meg nem is. Az IBM létezett a Tungsramban. Csak abban tévedett, hogy az számítógép volt. Ez még az un. táblázógép volt egy IBM 421 Alfa. Az interneten találtam ezt a képet róla:

Na igen ez egy szörnynek néz ki, s az is volt. Mindamellett az elektromechanika csodája. El sem tudjátok ma képzelni, de ebben a gépben például volt memória!!! Elektromechanikus! Igaz, nem volt nagyon sok. Összesen talán 16 digit. (Igen, ez nem bináris algoritmuson alapult). Most nem kezdem el elmesélni, hogy miként működött, de a lényege az volt, hogy lyukkártyán beolvasott adatokat képes volt összeadni, meg kivonni és ezeket kinyomtatni. 156 karakteres írókaros nyomtató-mechnikával.

Programozni egy ilyen táblán kellett:

amin nagyon sok lyuk volt és jack dugós végű kábelekkel kellett összekötni a lyukakat. A táblát egy sínbe becsúsztatva majd becsukva kezdődött a csoda.

Na én ilyen gépeket, valamint lyukkártya lyukasztó és ellenőrző gépeket, például ilyet:

javítottam amikor a Molnár Béla meghívott a műszakiak csapatába, a GAFO-ba.

Amikor én 1973. novemberében elhelyezkedtem a SZÜV IBM szervízében akkor ez azért volt, mert az addigi hollerith (Hermann Hollerith német származású amerikai statisztikus, aki a népszámlálási adatok feldolgozására találta fel a lyukkártyás gépet 1886-ban) szervizes kollégák áttértek az IBM 360 igazi számítógépek (mainframe) szervízelésére. Az első IBM 360-ak (az ESZR R40 és R20 erről lett koppintva) közül a Nyugdíjintézet is kapott (1972-ben), ahol a bátyám operátorként kezdte a karrierjét. Innen tudtam meg, hogy a hollerith szervízbe van felvétel.

Az már a véletlen és Szabó Jóska katonai szolgálata révén alakult úgy, hogy Őhelyette, bár hollerithes embernek hívott Béla a Tungsramba, én mehettem 1975-ben, a Sanyihoz hasonlóan R40-et tanulni Lipcsébe a Robotronhoz.

A Cocom lista Sanyi leírásával ellentétben nem az R40 esetében játszott igazán nagy szerepet a vállalat életében, hiszen ebben az időben a szocialista tábor számítógépes fejlődése igencsak erőteljes volt az un. ESZR (Egységes Számítógépes Rendszer) fejlesztések révén, hanem a '70-es évek végének politikai, katonai eseményei kapcsán.

Azt biztosan tudom, hogy 1979-ben alig 4 évvel az R40 indulását követően, már szerződés előkészítési szakaszban volt egy IBM nagyszámítógép (az IBM 360-nál többet tudó) és a kapcsolódó Termelésirányítási rendszer beszerzése.

Na a Cocom lista az oroszok afganisztáni bevonulása után szigorodott igazán s akadályozta meg az IBM szerződés létrejöttét. A Cocomnak abban volt jelentősége, hogy a '80-as évek elején a fejlődni szándékozó és nagyobb, korszerűbb informatikai fejlesztések nyugati csatornái beszűkültek. Kevés nyugati cég tudott (akart kockáztatni) korszerű rendszereket szállítani. Sajnos azokat a részleteket, amelyek révén 1985-ben a Tungsram egy akkor a világ élvonalába tartozó (bár nem a toplista tetején) ICL ME 29-es rendszereket, valamint több un. DRS lokális hálózatot, személyi számítógépnek minősíthető (mint az IBM XT, AT) berendezésekből, vásárolt nem ismerem.

Az biztos viszont, hogy ezzel a lépéssel a Tungsram messze előtte járt a hazai számítógépes fejlesztéseknek. A DRS rendszerek Nagykanizsán, Vácon és emlékeim szerint Kisvárdán voltak, s kapcsolt távadatátviteli hálózaton működtek együtt az ME29-es gépekkel (2 db volt). Ennek révén működhetett az egyiken a Midas nevű értékesítési és logisztikai rendszer valamint a másikon az Omac29 nevű termelésirányítási rendszer.

Személy szerint nagyon büszke vagyok a kollégáimra a Szervezési Főosztályon, akik nélkül ezt az informatikai hőskorszakot nem lehetett volna olyan sikerre vinni, ahogy az történt. Talán kiegészítésként és lezárásként érdemes megemlítenem, hogy bár 1985-ben elindultak az ICL rendszerek, mi a Főosztály akkori vezetése már 1987-től azt vizsgáltuk, hogy mi válthatja majd le az ICL rendszereket.

Mály Pista vezetésével 1989 végére elkészültünk egy tanulmánnyal, amely azt szögezte le, hogy az ICL berendezéseket és alkalmazásrendszereket az IBM vagy IBM jellegű mainframeken futó SAP rendszer kellene, hogy leváltsa!

És mi történt? A GE akvizíciót követően a GE úgy döntött, hogy Európában SAP lesz!

Hát ennyit az "elmaradott" keleti blokk informatikai fejlődéséről dióhéjban! Ha még érdekel valakit a Tungsram informatikai fejlődése akkor később újra jelentkezem!