Kaland Bob Lubeckyvel Szöulban

Egy előző történetben írtam a Dél Koreai utunkról Lubecky-vel. Volt ennek egy – a hivatalos feladattól eltérő oldala is. Lubecky odarendelte Szöulba egy régi barátját, aki Vietnami veterán volt. A vietnámi háború idején Szöul egy pihenő helye volt a harcból kivont katonáknak. Erre természetesen a helyi szórakoztató ipar ráépült. Ez a Jóbarát meglehetős helyi ismeretekkel rendelkezett. Igy aztán egyik szabad estén gardírozott minket. Előszőr elmentünk az amerikai hadsereg kantinjába, ahol hatalmas finom steaket ettünk, miközben a Pretty Woment néztük. Ezután elindultunk Szöul olyan sötét szűk sikátoraiban, ahova szerintem az átlag turista soha nem jut el. Itt bár volt bár hátán zenével és igen sok rendkívül csinos lánnyal…… A jóbarátot szemmel láthatóan sok leányka személyesen ismerte. Mentünk egyik bárból a másikba. Lubecky mondta csak a Linda meg ne tudja…

Egyedül nem mertem volna bemenni ezekbe a lebujokba. Ugyanakkor a Jóbarát elhagyta valahol a válltáskáját. Elindultunk visszafelé végig járni a lebujokat és a harmadikban ott lógott a táska egy fogason hiánytalanul.

Sok élménnyel gazdagodva hajnalban tértünk nyugovóra.

Másnap elmentünk a Jóbaráttal egy zsibvásárt megnézni. Hát mit tesz isten velünk szembe jött az egyik éjszakai leányzó és vidáman üdvözölt minket. Mondtam neki álljon a fiúk közé lefényképezem. Beállt, ám amint felemeltem a gépet a fiúk nyakába ugrott, elkészült a kép.

Amikor hazajöttünk az előhívott fotót átadtam Lubecky-nek őrizze ő.

Más, este a szálloda felé sétálva Lubecky egy órás üzlet kirakatát nézve felkiáltott odanézz Rolex 50 dollárért. Berohant az üzletbe én be se mertem menni. Félórás alkudozás után kijött két úgymond Rolexel. Én meg se mertem szólalni.

Másnap délelőtt mentünk az utcán hallgatagon. Egyszer csak megszólalt. Szerinted mennyibe kerül egy Rolex. Na most mit mondjak? Hát legalább ezer dollár, mondtam óvatosan. Némi hallgatás után mondja legalább háromezer.

És ebben maradtunk.