Három és fél történet!

In memoriam Szekeres Sanyi

Nagyon megrázó hírt kaptunk 2025. november 28.-án Pénteken. Szekeres Sándor barátunk váratlanul elhunyt! 84 éves volt. 

Nem tudok csak így a szigorú tények ismeretében gondolni Sanyira. Nekem Ő már kb 50 éve csak a Sanyi (volt, és marad is). Az első találkozásaink még 1975.-ben voltak, amikor az R40 számítógéptermet átadták és elindult a feldolgozás. Akkor én még a GAFO hollerith gépet tartottam karban, de Sanyival többször összefutottunk és ismerkedős beszélgetéseket folytattunk a folyosón. Vidám mosolygós emberi tulajdonságai miatt nagyon hamar összebarátkoztunk.  Gyorsan kiderült, hogy akkori (és későbbi) főnököm Mály Pista is jó barátságban van vele, hiszen a túrázás mindkettőjük szeretett szabadidős programja volt akkoriban. 

Az első közös történetünk kicsit későbbről datálódik. Kb a '70-es évek vége felé történt, hogy érkezett egy nagy fa láda a Tungsram címére, de nem volt sajnos a címzésben semmilyen utalás azt illetően, hogy kinek, melyik osztályra, vagy szervezethez küldték a ládát. Mivel a logisztikai feladatokban Sanyi már akkor is érdekelt volt, valahogy hozzá került a feladat, hogy kiderítse, hogy mi van a ládában, s kinek küldték a csomagot. Kiderítette (a feladói adatokból kiindulva), hogy a ládában valami számítógépes dolog van. Ebből következően megkérdezte Mály Pistát, kivel vegye fel a kapcsolatot, hogy megpróbáljuk kideríteni mi is a láda tartalma. Pista engem kért meg, hogy segítsek. Ennek kapcsán aztán Sanyival nekiestünk a ládának! Kinyitottuk a ládát, amiben először egy asztalt találtunk, s kisebb, gondosan becsomagolt dobozokat. Hamarosan kiderült, hogy valamilyen lyukszalag vezérelt cucc ez. Kb 2 hetes munkával, Sanyi kreativitásával és az én szorgalmammal összeraktuk és működésre bírtuk a berendezést. Azt sajnos nem tudtuk kideríteni, hogy ki rendelte és miért. A csomagban talált leírások, valamint a teszteléshez használt lyukszalag segítségével megállapítottuk, hogy mit tudhat a berendezés, de végül Sanyi javaslatára gondosan újracsomagoltuk az egészet, s a GAFO-ban lévő szűkös hely miatt elvitettük egy raktárba. Utána még egy ideig próbáltuk megtalálni a gazdáját, de lassan nálunk is feledésbe merült. 

A következő történet 1985-1986 körül indul. A Tungsram az R40 számítógépet két ICL ME29 rendszerre cserélte. Az egyik a MIDAS, kereskedelmet támogató rendszert futtatta. A hozzájuk kapcsolódó DRS (az IBM PC-khez hasonló berendezés) eszközökből álló lokális hálózatok Nagykanizsán, Vácon és Hajdúböszörményben biztosították a különböző adatbeviteli lehetőségeket. Ezek a lokális rendszerek modemes kapcsolaton keresztül küldték be adataikat a központi feldolgozónak. Úgy gondolom, hogy a Cocom listát megkerülve, világszínvonalú megoldást alkalmaztunk ezzel. 

S akkor jöjjön a második történet. Ő akkor a Tungsram márkaboltban vagy legalábbis velük szorosan együttműködve (nem emlékszem pontosan) dolgozott a Király (akkor Majakovszkíj) utcában én pedig a Programozási osztályt vezettem. Sanyi elintézte valahogy, hogy a márkabolt kapjon egy ilyen DRS gépet. Az volt a feladat, hogy a márkabolt készletgazdálkodását, utánpótlását oldjuk meg valahogy ezzel a rendszerrel. Némi programtervezéssel, s sok okos kompromisszummal kidolgoztuk a megoldást. Nem túl sok ideig működött ez a rendszer, mert hamarosan az ICL rendszerek helyére érkeztek a GE által elindított SAP rendszerek. Sanyi értő és rendkívül széles ismeretei ebben a feladatban majd az ezt követő történetben is kiemelkedő jelentőségű volt. 

A harmadik történet 1994-ből való. Én akkoriban a GE Europa Informatikai vezetésében a Logisztikai rendszerek fejlesztéséért feleltem. A döntések révén elindult a hagyományos rendeléses alapú áru utánpótlási megoldások helyett a Distribution Centerekre épülő automatikus árufeltöltéssel működő logisztikára való átállás. Sanyi volt a vezetője annak a csapatnak a Customer Service-en belül, akik feleltek az áruk DC-kbe történő kijuttatásáért. Az egész folyamat az újrarendelési szintek (ROL Reorder Level) beállítására épült. Minden érdekeltség (francia, német stb.) feladatot kapott, hogy vizsgálja felül ezeket az újrarendelési szinteket, s jelentsék vissza a megtörténtét. A rendszer átadása után óriási kavalkád alakult ki, mert kb 5 hétig szinte csak Metz-be ment áru. Engem felfüggesztettek, mert Tom Rodden az európai logisztikai vezető, s még a főnököm Donald Barksdale sem hitte el, hogy az SAP rendben, betesztelve jól működött. Sanyival napokat ültünk és próbáltuk kitalálni, hogy mi lehet a háttérben. S az Ő ötlete volt, hogy vizsgáljuk meg, hogy milyen adatokat adtak meg a Metz-ből kiszolgált érdekeltségek az újrarendelési szinteknél. Hamarosan kiderült, hogy az új szisztéma miatti félelem okán három, négyszeres mértékű ROL értékeket állítottak be s ez az automatikus áruelosztásban előre sorolta a Metzi DC-k ellátását. A bizonyítékok (melyek feltárásában Sanyi nagy segítségemre volt) ismeretében visszahelyeztek a pozíciómba, de ezt már nem fogadtam el, s távoztam a Tungsramtól. 

S végül egy utolsó, záró történet, amely már a nyugdíjas éveinkből származik. Asztaltársaságunk, akik havonta egy alkalommal találkozunk, egyik ebédjén vetettem fel Sanyinak, hogy készítenék róla egy portré sorozatot. Ő örömmel, s szívesen állt és ült modellt nekem. Miközben fotóztam nagy röhögcsélések, s story idézések melengették a szívünket. 

Az itt látható fotók csak illusztrálni tudják a hangulatot, de remélem jól idézik fel Sanyi személyét. 

Nyugodj békében Barátom!