Szocialista brigádtalálkozó

A hetvenes évek elején, amikor javában folyt az extrapremizált termelés, megkeresett az egyik sógornőm, hogy kellene tartani egy szocialista brigádtalálkozót. Nevezett hölgy a Habselyem és kötöttáru gyárban dolgozott. Gondoltam miért ne.

Beszéltem az egyik legjobban teljesítő brigáddal, hogy vállalják-e. Mondták rendben van, vállalják, de akkor ők szervezik a dolgot.

Csütörtöki napra tették az időpontot, amikor az új ebédlőben délután van a nyugdíjas találkozó.

Foglaltak asztalt 30 főre.

Műszak után három órakor érkezett a csupa hölgyekből álló csapat a Habselyemből. Körbe vezettük őket a lámpagyárban, üveggyárban, fénycsőgyárban. Az mindenesetre feltűnt nekik, hogy a lányok nálunk meglehetősen lenge öltözékben dolgoztak, szuper mini köpenyekben. Náluk mondták a főnökség megszabja a munkaköpenyek minimális hosszát. A gyárlátogatás végén jött a meglepetés.

Bevezettük őket az új ebédlőbe, ahol megterített asztal és szalonzene várta őket. Az ismert menü pacal, resztelt máj, rántott máj és sör.

Az egészet a szakmunkások fizették, ami kb. 500 Ft. volt, de az akkori több mint tízezer forintos jövedelmükbe ez simán belefért.

Másnap hívott a sógornőm. Mit tettél velünk. Ezt mi nem tudjuk viszonozni. Nekünk semmi ilyesmink nincsen.

Eljött a nap, amikor mi mentünk a Habselyembe. Ott felborult az élet. Kipakoltak egy helységet ahol ideiglenes konyhát rendeztek be, hogy virslit tudjanak melegíteni. Az igazgató személyautója a beszerzésekkel foglalkozott.

Amikor leszálltunk a hármas villamosról a portás már nyitotta is a nagykaput. Bevonultunk, mint egy kormánydelegáció. Várt minket a teljes vezérkar. Üdvözlő beszédek hangoztak el. Hát erre nem voltunk igazán felkészülve. Ennek ellenére sikerült megfelelően vonalas beszédeket mondanunk. Ezután megtekintettük az ing és selyem bugyi gyártást.

Miután megköszönve a szíves vendéglátást távoztunk, a csapat úgy döntött, hogy ezt a sikeres akciót meg kell ünnepelni és az Öreg Halász vendéglőben záróráig jól éreztük magunkat.

Egyébként ezeken a nyugdíjas délutánokon a Vezér rendszeresen ott volt. A megszokott sarokasztalánál ultizott.