Történet forgácsok az R40 gépteremről

1974 végén 1975 elején zajlott az R40 gépterem kialakítása és a gépek telepítése. Aki járt az 5. épület földszintjén az látta, hogy a korábbi adatrögzítői valamint ICL Géptermi komplexum mögött egy új szárnyban került kiépítésre az R40 gépterem, amely üvegfallal volt leválasztva a folyosótól. A gépteremhez csatlakoztatva egy üvegkalitka is készült, amelyben a technikusok, mérnökök munkahelyei voltak kialakítva. Hátul pedig egy külön helységben sok sok szekrény volt a mágnesszalagok és diszkek tárolására. Itt lett felállítva két hatalmas páncélszekrény is, amit bármelyik aranyrudakat őrző bank megirigyelhetett volna. Ezek voltak az adatvédelem legfontosabb elemei. De a most következő történet forgács még más adatbiztonsági megoldást is bemutat majd!

De kezdjük a történetet egy sokkal profánabb forgáccsal. Tiborcz István a Szervezési Főosztály akkori vezetője egy stáb élén meglátogatta a GAFO-t (Gép AdatFeldolgozó Osztály), hogy megtekintse a kialakított új helységeket és a géptelepítés előrehaladásáról érdeklődjön. Az első útja a férfi toalettbe vezetett. Valószínű nem véletlenül... Na nem a szükség vitte rá, sokkal inkább valami pletyka. A frissen festett falon a mosdó fölött ceruzával felírva az állt, hogy "tükör", míg a mosdókagyló mellett a "törülközőtartó" felirat állt. Tiborcz elvtárs éktelen haragra gerjedt és sztentori hangon tartott, mintegy 10 perces monológot arról, hogy "gyalázatos géprombolással felérő minősíthetetlen, nemtörődöm imperialista megnyilvánulás a friss fal összefirkálása". Mi a fejünket lógatva álltunk egyik lábunkról a másikra szégyenünkben a folyosón. Mikor a Főnök kifogyott a levegőből valaki halkan megkérdezte "Tiborcz elvtárs, mi lenne ha a feliratot eltakarnánk egy tükörrel és egy törülközőtartóval?". A Főnök feltolta szemüvegét a homlokára, s lehiggadva Szabó Árpihoz (ha jól emlékszem Ő volt a szakszervezeti megbízott) fordult és "Szabó elvtárs gondoskodjon a takarásról!" utasítást adta, majd sarkon fordult és a gépterem felé vette az irányt, mintha ne,m is lett volna 10 perces politikai kioktatás előtte.

Belépve a gépterembe a vasalt fehér köpenyben várakozó operátorokhoz ment és tette fel az érdeklődő kérdést "Hogy állnak a telepítéssel és a betanulással elvtársak?". Az egyik operátor (sajnos a nevére már nem emlékszem) röviden elmondta, hogy jól haladnak, majd a "van-e valami kérdésük, gondjuk?" kérdésre a következő panaszt adta elő "Tiborcz elvtárs nincs a gépteremben városi vonal, mi itt éjszaka és hétvégén is dolgozunk majd, hogy hívjunk segítséget ha baj van?". A Főnök újra felemelte a hangját s nagyjából a következő választ adta "Hogy képzelik elvtársak, hogy közvetlen városi vonalat telepítünk egy ilyen kiemelt stratégiai jelentőségű objektumba? Minden adatunk kiemelt fontossággal bír a nemzetgazdaság számára, csak nem képzelik, hogy lehetőséget adunk arra, hogy telefonon kiadják az ellenségnek?!". Mindez akkor hangzott el amikor az amerikai titkosszolgálat már rendelkezett olyan fejlett technológiával, amely a telefonokat szükségtelenné tette az adatok megszerzéséhez.

Tiborcz elvtárs ezután némileg felspanolva elindult a GAFO-ból kifelé. De valami sugallattól vezérelve megállt az ICL gépteremmel szembeni műhelynél, benyitott és az ott dolgozó kollégákhoz fordult "elvtársak nagyon fontos, hogy az ICL gépek biztonságosan működjenek, amíg az R40 nem veszi át a szerepüket. Van-e valamire szükségük?". Az egyik kolléga vette a bátorságot, hogy a már régóta kért munkaasztalt felemlítse "már régóta kérünk egy munkaasztalt amire fúrógépet és más eszközöket állíthatunk, megkaphatnánk?". Tiborcz elvtárs megkönnyebbülve, hogy most nem panaszokat hall, engedékenyen közölte, hogy természetesen, s visszakérdezett "s milyen magas legyen az asztal?". Mire Szabó Árpi előugrott a háttérből és könyökét mutogatva mondta "Tiborcz elvtárs olyan magas mint a könyököm, én vagyok az etalon elvtársak, ilyen magas lesz". Ezután az "Etalon" és a Főnök mint akik jól végezték dolgukat távoztak a GAFO-ból.