Tungsramos nyaralások

15 éves koromtól a Tungsram ösztöndíjasaként végeztem tanulmányaimat. 1961-et irtunk. Ennek az ösztöndíjnak annyira nem volt kidolgozott formája, hogy miközben a Landler Jenő Gépipari Technikumba jártam formálisan a Tungsram alkalmazottjaként voltam nyilvántartva. Volt gyári belépőm és minden hónap elején a személyzeti osztályon vettem fel a fizetésemet, azaz a 300 Ft-os ösztöndíjamat. Ez akkoriban nem kevés pénz volt. Volt ennek sok egyéb mellett egy majd ötven évvel később kiderült előnye, nevezetesen középiskolai három ösztöndíjas évem szolgálati viszonynak minősült, amit a Tungsram igazolt is a Nyugdíjintézetnek.

Visszatérve a nyaralásra, természetesen, mint Tungsram dolgozó 20 Ft-ért kaptam bérletet a strandra, ahol a nyár nagy részét töltöttem. Ama bizonyos hatvanas években nagy élet folyt a strandon. Akinek volt magnója kihozta a strandra, a lelátón lévő oszlopokon volt áram, egész nap szólt az update divatos zene, tánc. Csukor Laci bácsi este hétkor ott kiabált, hogy menjetek már a ….ba haza.

Az Újpest focistái ott lebzseltek a strandon és bárkivel leálltak egy lábtengóra az ötvenes medence végén, csajozás közben.

Délben a hangosbeszélő bemondta, hogy a csónakházi teraszon elkészült az ebéd. Pacal, resztelt máj, hideg sör igen baráti áron.

Úgy alakult, hogy egyik barátunk felmenői révén hozzájutottunk egy működésképtelen állapotban lévő Renault BFk.4 gépkocsihoz. Ezt működőképes állapotba hoztuk.

A munkásellátáson befizettünk két hét kaja ellátást a fonyódi üdülőben. Ez akkor napi 35 Ft-ot kóstált.

Augusztus első két hetében voltunk befizetve. Megérkezve, előszőr is szálláshelyet kellett keríteni. Ez egy sátor felverését jelentette.

Hát nem sok sikerrel jártunk. Végül az üdülőben próbáltunk segítséget kérni. Az ebédlő bejárata melletti ablakpárkányt egy joviális bácsi támasztotta és az egyik konyhás nénivel beszélgetett. Meghallván a problémánkat aszondja, hát náluk a hátsó kisudvarban éppenséggel felverhetjük a sátrat. És mennyibe kerül kérdjük. Hát diák mesteremberek (igy) Legyen 5 Ft naponta. Kicsit tétováztunk. Mondá a bácsi, ha sok akkor lesz 3Ft. Ebbe örömmel beleegyeztünk.

És hol van ez az udvar? No akkor derült ki, hogy a joviális bácsi a katolikus plébános és az udvar a templom melletti plébánia hátsó kertje. Akkor még nem tudtuk, hogy ez egy évekig tartó kapcsolat kezdete.

Minden évben augusztus első két hetét Fonyódon töltöttük.

Zánki papa és Zánki mama atyai, anyai módon kezelt minket. Volt alkalmam testközelből megismerni Dienes Bélát, aki mindig ugyanebben az időben üdült itt. Én úgy láttam, hogy egyetlen kiváltsága volt, hogy a reggeli mellé megkapta a Népszabadságot…

Az ellátás tökéletes volt. A parton nagy terület állt rendelkezésre.

Volt egy vitorlás is, amit persze kihasználtunk. A helyi iskolában az országban mindenfelől érkező tanitóképzős lányok laktak…

A mosdást először a plébánia kerti csapjánál oldottuk meg, de pár nap után Zánki mama szólt amikor vacsorázni mentünk, hogy az üdülőben az alagsorban van a zuhanyozó, talán ott le is zuhanyozhatnánk. Eztán másnap üdén frissen fehér ingben megjelentünk a vacsoránál Zánki mama elégedetten legeltette a szemét rajtunk és mondá, Hű fiúk, de kimosakodtatok.

Évekkel később az egyik nyaralásnál az üdülő társalkodójában kártyáztunk amikor nagy vihar tört ki, ami összedöntötte a sátrunkat. A plébi megnyitott nekünk egy szobát és paplanos ágyban aludtunk a további másfél hétben napi három forintért.

Hát ilyen világ is volt Kis hazánkban…